Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
ROUPART Bergeret ur szerette és nagyrabecsülte a mesterembereket. Nyájasan fogadta Roupart asztalost is, ki eljött egy reggel, hogy felállítsa dolgozó szobájában a könyvespolcokat. Riquet békésen aludt szokása szerint ura karosszékének mélyén. De régesrégi emléke a veszélyeknek, melyek az erdőkben környezték vad őseiket, könnyű álmot von csak a kutyák szemére. Veszedelmes őr volt. Azt gondolván, hogy veszélyt hoz a házra ennek az ismeretlennek jövetele, kinek foltozott nadrága izzdságszagu volt és aki deszkákat cipelt maga után — leugrott a karosszékről és elkezdett ugatni az emberre. Bergeret ur ráparancsolt, hogy hallgasson és ő engedelmeskedett fájdalmasan. Bergeret ur pedig odahagyta a Virgiliusait és beszélgetni kezdett az asztalossal. Roupart a fal felé fordulva, hosszú időközben válaszolgatott, közben pedig mértéket vett. Mikor a munka elég előre haladt, az asztalos Bergeret ur felé fordult. — Én ismerem önt, Bergeret ur! — Igazán? — Igen... Igen... Ismerem. Bergeret ur tett valamit, ami nem egészen közönséges dolog. Nem haragszik meg, ha megmondom? — Dehogy! — Na hát valami nem közönséges dolgot cselekedett. Odahagyta a saját társadalmi kasztját lés nem akart a kard és tömjén védőivel együtt haladni. Megtudtam, hogy ön a jó párton volt a Dreyfus-ügyben. A mi kerületünkben nem sok olyan ember van, mint ön, — És mit mondanak a barátai. — Kevesen vagyunk szocialisták és nem vagyunk egy véleményen.. Szombat este is hajba kaptunk. Fléchier barátom, — egy öreg, ki végigharcolta a hetvenes háborút, kommunard és száműzött volt, egy — “ember” — ő lépett ekkor a szószékre és ezeket mondta: “Polgártársak. Legyetek csendben. Az intellektuális burzsoák éppen olyan burzsoák, mint a katona burzsoák! Hagyjátok a tőkéseket egymásközt marakodni. Fonjátok össze karotokat és várjátok az antiszemitákat. Most csak handabandáznak, de ha arról lesz szó, hogy a tőkések ellen menjünk, akkor nem fogom összeférhetetlennek tartani, ha a zsidókkal kezdjük!” — Az elvtársak erre letették a botokat. De, kérdem, igy kellene-e beszélnie egy kommunárdnak, egy jó forradalmárnak? ; Nekem nincs olyan műveltségem, mint Fléchier barátomnak, aki Marx munkáit tanulmányozta. De 'észrevettem jól, hogy nincs igaza. Mert én azt hiszem, hogy a, szocializmus, ami maga az igazság, — az igazságszolgáltatás és a jóság is — mert ami igaz az jó is, mint ahogy almafának — alma a gyümölcse. Azt gondolom, hogy az igazságtalanság ellen küzdeni: küzdeni miértünk proletárokért, kikre minden igazságtalanság szakad. iSzerintem minden méltányosság kezdete a szocializmusnak. Úgy gondolkozom,. mint Jaurés, hogy a hazugság és az erőszak védőivel haladni : hátat forditani a szociális forradalomnak. Én nem ismerek zsidókat és keresztényeket. Én csak embereket isiherek. Én nem teszek más különbséget közöttük, minthogy igazságosak-e, vagy igazságtalanok. Akár zsidók, akár keresztények: nehéz a gazdagoknak méltányosnak lenniük. De mikor igazságosak lesznek a törvények: igazságosak lesznek az emberek is. A kollektivisták és szalbadongondolkozók készítik elő a jövendőt, minden zsarnokság ellen küzdve, tanítva a népeket a háború gyűlöletére és az emberi nem szeretetére. Jóleső érzés ez nekünk: meggátolja, hogy reménytveszitve haljunk meg, gyűlölettel szivünkben. Mert biztos, hogy nem látjuk meg eszméink diadalát; mikor a kollektivizmus fog uralkodni e világon, mi már régideje lábunkkal a sírban leszünk... De fecsegek és telik az idő... Kivette óráját Látván, hogy II óra, hátra vette zubbonyát, összeszedte szerszámait, sapkáját lehúzta tarkójáig és vissza sem fordulva mondta: — Bizonyos, hogy Olrothad ez a polgári rend! És elment ebédelni. Riquet ■— talán sötét lelkét megzavarta könnyű alvásában valami álom, talán ébredezve kikémlelte az ellenség távozását — szőrét felborzolva, lángoló szemekkel, kinyitott szájjal ugrott Roupart nyomában és rettenetesen ugatva követte. Bergeret ur egyedül maradván vele, végtelen szelíden és szomorúan kezdett hozzá beszélni: •—■ 'Szegény kis fekete lény, ki gyenge vagy éles fogaid és nagy szád osszuságára, ki erősnek akarván látszani, nevetségessé teszed gyengeségedet és mulatságossá gyávaságodat. Te — 15 — is imádod az igazságtalanságot tiszteletiből a szociális rend iránt, mely biztosítja fülkédet és feladatodat. Te is igaznak tartanál egy szabálytalan, hazugság és csalás árán hozott Ítéletet! T,e is a látszat játéka vagy. Durva mesékkel táplálkozol és fekete lelked gyönyörködik a sötétségben. Téged csalnak, de te is csalsz nagy gyönnyörüséggel. Benned is meg vannak: a fajgyűlölet, a kegyetlen előítéletek s a megvetése a szerencsétleneknek! És mivel Riquet végtelen ártatlan szemekkel bámult reá, • Bergeret ur még szelidebben folytatta: — Tu,dom, hogy van benned valami homályos jóság, a Caliban jósága. Istenfélő vagy, meg van a hited és a morálod. Azt hiszed, hogy jót cselekszel. Őrződ a házat, őrződ azok ellen is, kik téged védenek és azt ékesítik. E mesterembernek, kit ki akartál űzni, a maga egyszerűségében nagyszerű gondolatai vannak. Te nem hallottad. A te szőrös füled nem arra hallgat, aki legjobban beszél, hanem arra, aki leghangosabban. És a félelem, mely az őseim tanácsadója volt, mikor barlangokban laktak, a félelem, mely isteneket csinált és bűnöket, elfordít téged a szerencsétlenektől és megfoszt a könyörülettől. És nem akarsz igazságos lenni. Mint idegen személyt nézed az Igazságszolgáltatás, ez uj istenség fehér arcát és csúszol a régi istenek előtt, melyek az erőszaktól és félelemtől feketék, mint te. Bámulod a nyers erőt, mert azt hiszed, hogy az az uralkodó erő és nem tudod, hogy ez saját magát falja fel! Nem tudod, hogy minden vasrács megnyílik egy igaz eszme előtt. Te nem tudod, hogy az igazi erő az okosságban van és hogy a nemzetek csak azáltal nagyok. Te nem tudod, hogy nem a buta pici kiabálók szereztek dicsőséget a népeknek, hanem valamely hónapos szobában elrejtőzött magasztos gondolat, mely egyszer csak szétterjed a világon és meg fogja változtatni a világ arcát. Te nem tudod, hogy azok szereznek becsületet hazájuknak, akik az igazságért börtönt, száműzetést, gyalázatot szenvednek!... Te nem tudod!... Anatole France. Mint fának árnyéka, hol a nap forró sugaraitól oltalmat keresünk, csak estve nö nagygyá: úgy nőnek tapasztalásaink akkor, mikor reájok nincs többé szükségünk. Él
