Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-03-11 / 10. szám

népek “az 1789-iki elévülhetetlen jogo­kat újból élvezhessék.” A további tárgyalások során a proud­­honieták szóba hozták .a férfi és a nő föladatait a társadalomban, a gyerme­kek nevelését, egy világnyelv alkotá­sát (ez el is határozták) és sok egyéb érdektelen dolgot. Tolain francia proudhonistla például elmondta, hogy mivel a mai társadalomban az iskola az osztályuralom eszköze, vegyék ki az állam kezéből az iskolákat és bízzák a tanítást az apákra, de ha ezek vagyon­talanok, avatkozzék bele az állam. De mivel a proletár apák majd mind va­gyontalanok, tehát kénytelenek a taní­tást iaz államra bízni. De azért Tolain indítványát elfogadták. A szövetkezetekről megindult vitá­ban a német nyelvű szekció azt kér­dezte, vájjon a negyedik a szövetkeze­tekkel való emancipációja következté­ben nem fog-e egy újabb “ötödik rend” létesülni ? Eecarius, német küldött szek­ciója részéről hangoztatott aggodalom­mal szemben kifejtette, hogy az az ak­kori munkásszövet’kezetek működése által föltételezett “ötödik rend” ép­pen úgy el fog tűnni — ha egyáltalán keletkezőiéiben volna —, mint ahogy a modern ipar (a nagyipart értette) a kistermelőket elpusztítja. A nagyipar az egyéni erőlködéseket összeolvasztja és la szövetkezeti munkát teszi szüksé­gessé. A kongresszus olyan határozati ja­vaslatot fogadott el, amelyben elismer­te az “ötödik ren.il” kialakulását a szövetkezetek utján, de belevette Ecca­­rius véleményét is. Ez az ellentmondás a proudhonistákat nem bántotta. A munkanélküliség kérdése is szóba került. A francia küldöttek ezt a töke és munka, a gépek hatásának, a mun­kaidő leszállításának, a munkamegosz­tásnak, a bérmunka eltörlésének kér­désével hozták kapcsolatba. Az elfoga­dott határozat kimondja, hogy az ak­kori harci állapotban a munkások 'kö­telessége, hogy egymást a bér leszállí­tása elleni védelemben támogassák. Yégül a hitel és a nemzeti bankok létesítésének kérdését tárgyalták. A franciák Porudhon ismert népbankjait dicsőítették. A kongresszus ezután Eecarius javaslatát fogadta el, amely­ben azt ajánlja, hogy a szakegyesüle­tek fordítsák pénzalapjaikat termelő szövetkezetek javára, amivel csak a saját érdekeiket támogatják. Oly szer­vezetek, amelyek nem akarják pénzü­ket a termelő szövetkezetek javára for­dítani, fejtsenek ki tevékenységet egy nemzeti hitelszervezet kiépítésére, hogy minden társadalom eszközei ará­nyában kaphasson hitelt és hogy vé­gül egy szövetkezeti közbankot alapít­sanak. Ezzel a kongresszus anyagát kimen­tették. Legfontosabb mozzanata az volt, hogy azok, akik a proudhonisták fan­tasztikus eszméitől a proletariátust meg akarták óvni, ezen a kongresszu­son tették meg az első lépést a kollek­tivizmus felé. Azóta a kollektív társa­dalom szükségszerű eljövetelének gon­dolata az egész világ proletariátusát hatotta át. Hatalmas harcok játszód­tak le, mig a zűrzavaros ábrándozásból a modern szocialista tudomány hatal­mas épülete alakult ki. Grósz Henrik. Magyar intellektuel forradalom. (Folytatás a 9-ik oldalról.) forradalmi szándékuk, annak bizonysága éppen a szelíd elmélkedő Hajnóczynak az a kérdése Martinovicshoz, hogy van-e már elegendő pénz a forradalom céljaira. És nemcsak propagandájuk lehetőségei­ben, hanem propagandájuk irányaiban is reális alapon állottak Martinovicsék. Moz­galmuk egyik reális pillére a kapitalizmus fejlesztése volt. Ahogy a fölvilágosult ab­szolutizmusnak, úgy nekik is fejlődő ka­pitalizmus és annak polgári szabadságai voltak a szivükhöz nőve. Latzkovits fejezi ki azt a tendenciájukat, hogy “manufaktú­rák fölállítására, fabrikáknak számositásá­­ra” kell törekedni. Propagandájuk másik főalapja a hadseregben való agitáció volt. A francia forradalom mintájára ők is a hadsereg elpártolásával akarták biztosíta­ni a nép diadalát. Forradalmi volt Európa helyzete, forra­dalmi volt az országban sokaknak és ép­pen a legjobbaknak a hangulata, forradal­miak voltak, ennélfogva a Martiinovics­­összeesküvés szavai és eszközei is. De propagandájuk nem sokáig tarthatott. Az összeesküvést fölfedezték. Martinovicsot és társait elfogták, Pestet, Budát valóság­gal ostromállapotba helyezték. Hitvány birák szolgai ítélkezése véres hóhérkézzel sújtott le az összeesküvők fejére. A titkos társaság öt igazgatóját halálra ítélték és 1794 május 20-án a Vérmezőn ki is végez­ték. Később még követte őket a halálba az összeesküvés két másik részese, őz Pál és Szolarcsik Ferenc. A bíróság még tizen­három összeesküvőt ítélt halálra, de a többiek királyi “kegyelmet” kaptak és éve­kig tartó börtönbüntetéssel sinylettek. A börtön áldozatai között volt Kazinczy, Szentjóbi Szabó László, Verseghy és Ba­­csányi is. Csirájában elfojtották igy a magyar in­­tellektuel-forradalmat és diadalmasan tar Tolhatta le az országot a reakció és csönd temetőjévé tehette az abszolutizmus. Csak kicsiny, vékony társadalmi réteg mozdult meg Martinovics összeesküvésével, és ez 3z összeesküvés sohasem mozgatta meg a magyar társadalom nagy tömegeit. És iga­zában ezen és nem a hóhér bárdjára bu­kott el ez a mozgalom. Martinovicsék csak az intellektuelekhez és rajtuk keresz­tül haladó nemességhez és a polgársághoz fordultak, de nem fordultak az igazán el-A Béke (a császárhoz): Ha engem el akarsz fogni, úgy dobd el előbb a csomag­jaidat. (Odesski Listok.) — 13 — nyomottságban élő és számánál legna­gyobb súlyú réteghez, a parasztsághoz. A forradalom a kiváltságok megszüntetése, a lázadás összeesküvés a törvény fölforga­tására. A lázadás métely, a forradalom a társadalom betegségeinek leghathatósabb gyógyszere. Két tényező kell a forrada­lomhoz: a nép elnyomott állapota és a szellemi fölvilágosodás. Az első megvan, gondoskodtak róla a papok s nemesek, “a másodikat meg kell csinálni.” A nép el­nyomása csakugyan megvolt Martinovi­csék korában, de a szellemi fölvilágositást nem tudták Martinovicsék megcsinálni. Koruk Magyarországának szellemi sötét­ségét jellemzi, hogy amikor Martinovics­nak egy müvét elkobozták és országszerte üldözték, a vármegyék dicsekednek, hogy területükön se nyomda, se könyvárus, se könyvkötő nincsen. Ebben az országban még évtizedek kellettek, amig a paraszt­ságot a jobbágyfölszabaditás utján 1848 forradalomba tudta vinni. És még ma is csak ott tartunk, hogy az elnyomatás ma is megvan, de a fölvilágosodás még min­dig nem teljes. De ma már hol van az a magyar intellektuellcsoport, amely min­dent kockára téve harcol a nép elnyomása ellen és küzd a nép fölvilágosodásáért? Martinovicsék e kettős szerepét ma már egyedül csak a szociáldemokrácia vállalja és végzi forradalmi elszántsággal és rend­szeres propagandával. Pogány J. A munka erejével a kitagadott,1 megcsalt milliók javára indult meg és folyik sze­münk láttára a proletárok honfoglalása. Ennek előhaladásától függ a mi hazafi­­ságban való előhaladásunk. ■■ naif

Next

/
Thumbnails
Contents