Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-11 / 10. szám
mas nyugalmával és szélességével, kik csak azért írnak, hogy írjanak és azért bizonyítanak, hogy igazuk legyen. Még ott is, hol Marx a legnyugodtabban ad elő, andante majestuoso, mint például a “Zur Kritik der politischen Oekonomie” előszavában és a “Kapital” egyes fejezeteiben, hol a szociális fejlődés nagy alaptörvényeit tárja föl, belső izgatottság hatja át előadását. Marx teljesen tisztában van alkotása horderejével, tudja, hogy az emberiség sorsát tárja föl, adja elő és egyszersmint befolyásolja. Mily más Marx előadásának tempója ott, ahol eseményeket rajzol. Itt minden személyes élménynyé lesz. Amint az események előresietnek, úgy az előadásN is, mely ennek következtében az olvasót önkénytelenül magával viszi. Leghatalmasabb azonban Marx akkor, midőn harag uralkodik rajta, vagy midőn messzejáró tekintetét a jövőbe veti. Még sohasem bélyegeztek meg egy gyalázatos tettet élesebben és hatalmasabban, mint Sutherland hercegnőjének hirhedt kisajátításait (Clearing of Estates). (Kapital Band I, 5. Auflage, 694. és következő oldalakon.) A modern földbirtok genezisének rajza mellé méltóan sorakozik az “ipari kapitalisták genezise” fejezet keserű gunyja. Ilyen helyeken Marx teljes allegroban viharzik, ez az allegro furioso lesz, midőn a nagy végküzdelemről beszél, mint a kommunista kiáltvány utolsó fejezetében vagy a “Geschichtliche Tendenz der kapitalistischen Akkumulation” fejezetének hires bekezdésében (Kapital Band I, 728. oldal), mely azzal a minden kapitalistának rémesen fülébe dörgő mondattal végződik: Die Expropriateurs werden expropriiert. A kisajátítók kisajátittatnak. Szólani kellene még Marx írásmódjáról, az úgynevezett stílusról. Ezt elemezni alig lehetséges. Mert épp úgy, amint Marx a tárgygyal, az előadással a tempót változtatja, épp úgy Írásmódját is. Ha valamely gazdasági vagy szociális problémát elemez, akkor írása rövid, szabatos, egyenes vonalú, minden diszités nélkül tisztán tárgyi. Más esetben ismét néha túlérett bőségig fejlődik ki. Ily esetben egy és ugyanazon dologra a legkülönbözőbb kifejezéseket találja. És emellett hacsak lehetséges, kerül minden elvontat. Mig kortársai örökké abstrakció körül forognak, Marxnál minden eszme, minden abstrakció azonnal reális, testi formát ölt. És minthogy képei mindig gondolkodása megtestesítői és gondolkodása dialektikus, képei is azok. Nem hétköznapi antithesisek, szójátékok, hanem reális ellentétesség, mely a dialektikus gondolkodási folyamatot testesíti meg. Ha Marx ebben nem csak a modern stílus előfutárja, hanem már is modern, úgy a nyelv hangszerelésében is. Marxot nem olvasni kell, hanem hangosan olvasni. Minden költő kortársát, mint Freiligrath, Hervegh és a “Junge Deutschland”, valamint Rückert, Uhland, Anastasius Grün verseit vagy hangtalanul kell olvasni, vagy szavalni. A zenei nem verseikből tör ki, azt kívülről kell verseikbe vinni. Ebben is mester Marx, nél— küle és Wagner nélkül nem lehet elképzelni Nietzsche nyelvét. * Mehring, a Lessing-legenda szerzője, a történelmi materializmus kitűnő ismerője, egyszer el akarta vitatni Marxtól a művésziességet. “Ihm fehlte der schöpferische Genius des Dichters, der eine Welt aus dem Nichts schafft. Er besass nur soviel an künstlerischen Gaben, wie zur vollendeten Kraft eines grossen Eroberers auf wirthschaftlichem Felde gehört.” Én nem hiszem, hogy semmiből világot lehet alkotni. Még az “alkotó fantázia” is csak meglevőt használhat föl. Alkotása csak a meglévő ujjáalkotása újféle kombináció által az éppen meglévő szellemi “fölépitmény”-en belül. És Marx - csaknem tovább ment minden költöteremtő géniuszának természetadta korlátain. Marx volt az, ki az egész világ proletárjait megteremtette. Mikor még csak Angliában voltak proletárok, ő volt az, ki kis jelekből és halvány sejtelmekből a szocializmus világát alkotta meg, melyet azóta közülünk mindenki lát, óhajt és a jövő valóságának hisz. Marx a 19. század legnagyobb alkotó géniusza! Wagner a burzsoá-kapitalizmust testesítette meg művészileg, Nitzsche az őrülésig végiggondolta, Marx túlhaladt rajta és romjain egy uj emberiséget alkotott, ö volt a leghatalmasabb e művészi hármas csillagzatban. Dénes József. A tervek. '— Mily szép lenne — gondolta magában, elhagyott, nagy parkban sétlgatva — ha egy szép este nagy, zöld gyeppel és szökőkutakkal szemben egy palota márványlépcsőin leszállana ő pompás, diszes báli ruhában. Mert olyan, mint egy hercegnő természetesen! Tovább ment és valamelyik utcában megállóit egy képkereskedés kirakata előtt. Egy tropikus vidéket ábrázoló metszetre akadt és elábrándozott: — Nem! Mégsem palotában szeretnérx drága életedet! Mi nem éreznők ott magunkat otthon! Arannyal berakott falak közé nem tudom arcodat elképzelni! Paloták ünnepélyes termeiben nincs barátságos sarok! Hogy életem álma teljesülhessen, határozottan itt kelene laknom!... Apróra megszemlélgette a gravürt és igy álmodozott: — Tengerparton, szép kis faházikóban, melyre különös, ragyogó fák borulnak, — nevüket el is felejtettem... — A levegőben meghatározhatatlan, részegítő illat száll... lakásunkban átható rózsa és pézsmaillat... Távolabb, la kertünk végében hullámokon ringó árbocok csúcsa... Szobánkból rózsás fény szűrődik át a függönyök és bent kábitó virágok, frissen fonott gyékények, nehéz, sötét fából készült ritka portugál rokokó padok, melyeken oly kényelmesen fogsz pihenni, legyezed magad és szívsz könnyen ópiumos cigarettát... Körülöttünk mindezeken túl, a hajókon, a fénytől megrészegedett madarak lármásan csipognak és zajongnak kis négerleánykák... És hogy álmaimhoz is kíséretet adjon az Éjszaka — bánatosan, panaszosan jajgatnak és muzsikálnak a fák... Igazán! Ezt a helyet kerestem én! Mit is csinálnék — egy palotával?...” Később, amint végigment egy nagy körúton meglátott egy tiszta kis kocsmát. Tarka indiai függönyök diszitették az ablakát és két nevető fej hajolt ki rajta. — Úgy kell, hogy legyen, — gondolta — nagy csavargó az én gondolatom: oly messze ment keresni, ami ily közel van. Az öröm és a boldogság ott vannak az első korcsmában, melyre rábukkanunk, tele van az vágyakkal. Nagy tűz, tarka tálak, tűrhető vacsora, komisz bor és egy friss, durva, lepedőjü széles, nagy ágy! Kell ennél több?” És hazatérvén olyan tájban, amikor az okos tanácsokat nem fojtja el bennünk az élet zsongása, — elgondolkozott: — Ma három lakásom is volt álmomban és mindenütt egyforma gyönyörűséget — 11 — találtam. Miért kényszeritsem a testemet arra, hogy költözködjék, ha lelkem oly kényelmesen utazik? És mirevaló véghezvinni a terveket, ha a terv magamagában elég öröm? Baudelaire. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a mesterembert vagy napszámost nem tisztelem kevésbé, mint bármily herceget, de ez még nem nagyon sok. Eötvös. OLVASÓINKHOZ. Azok, akik az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT első évfolyamát összegyűjtötték és azt megőrizni óhajtják, a szerkesztőség utján beköttethetik az egész évfolyamot szép, diszes vászonkötésben $1.50. Vidékieknek a postaköltséget is fizetniök kell, helybeliek behozhatják a szerkesztőségbe. AZ ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT 5 E. 3rd St., N. Y. H-------------------- ■ ■ -j ■■■
