Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-03-11 / 10. szám

* ✓ ‘V M O D É D N N Ö A vitához. Tisztelt szerkesztő elvtárs! Többször olvastam az Illőre Képes Folyóiratban az elvtársnők vitáját, a melyet nagyon helyesnek tartok. A február 18-iki lapszámban megjelent egy cikk, melyet egy olyan elvtársnő irt, aki bárom gyermek anyja. Sorai az igazság utján haladnak, de válasz­képpen meg kell jegyeznem, bogy a proletár-anyák közt is van különbség. Az én felfogásom szerint a proletár­anyáknak két csoportja van. Az egyik csoportba tartoznak azok a proletár­­anyák, akiknek — küzdelmesen bár — de mégis csak a saját otthonuk és gyer­mekeik gondozása a feladata. Úgy ért­ve, hogy a férj keresetéből szerényen megélhetnek és esetleg egy pár centet félre is tehetnek. Ezen proletár-anyák­nak is ezer baj és küzdelem közt kell tengődniük családjaikkal együtt. A második csoportba tartoznak az olyan proletár-anyák, akik kénytele­nek dolgozni, hogy a család szűk anya­gi helyzetén javítsanak kis keresetük­kel. Régi dolog ez, de az igazat min­denkor jól esik meghallgatni. Hány munkásnő tartja -fenn a 3—4—5 tagú családját, mert kidőlt a férj a munká­ból, meghalt vagy megbetegedett, vagy olyan csekély keresete van a mai ré­mes drágasághoz mérten, hogy -az anya kénytelen gyermekei mellől a mosó­­teknők mellé állni vagy a gyárakba járni és örökös robot mellett tengetni a saját és gyermekei életét?! Persze, — azt mondják a nagyképü és örökös kényelemben élő urak és höl­gyek, -- hogy “a munka nemesit.” Mi, szegény proletár nők, szeretnénk tud­ni, hogy milyen munka nemesíti meg az embert? Tudtu-nkkal ma azok a fi­nomak, a nemesek, ia tiszteletreméltók, akik palotákban laknak, szóval kénye­lemben élnek. Persze az ő munkájuk nemesíti őket, mert spekulációk utján nemesednek meg. (Értsd: pénzesed­nek.) Hiszen ma, aki csak nagyon kevés figyelemmel kiséri a viszonyokat, látja, hogy a háború, a kereskedelem, -a ka­pitalista profithajhászat tetőpontját érte el. Nincs megállás, rohan minden kiskereskedő és spekuláns a nagyke­reskedők, a főspekulánsok nyomába. És ebben az őrületben úgy a hábo­rús országokban, mint a semlegesek­ben csak a szegény munkásnép -nlög a nagy terhek súlya alatt. A háborús or­szágokban fel kell, hogy áldozza az életét, -a vérét a “hazáért”; a szegény munkás, aki tájékozatlanságában azt sem tudja, hogy miért, de ha tudja is, -akkor sem tehet semmit ellene. Nekik muszáj meghalni, mert az ő életük árán lehet csak a kapitalizmus világ­uralmát biztosítani valamelyik fél ré­szére. Amig a családapák a fronton kény­telenek elvérezni, addig az anyák és gyermekeik a. legnagyobb nélkülözések közepette nyomorognak -és nyomorultul pusztulnak el otthon. A semleges or­szágokban más formában bár, de a végeredményben körülbelül hasonló a helyzet. Mégis haloltta-m olyan meg­jegyzést i-s, amely felháborított, de az­után nem vettem rossz néven, mert láttam, hogy egy elfogult eipberrel van dolgom, aki nem küzködik -annyit, mint egy szegény proletárnő. Tulajdonkép­pen azt mondotta az illető, hogy ma jók a viszonyok. Jó, akinek jó, de nem a nagy többségnek. Én nem kérek eb­ből a jóból, amilyen a mai drágaság és a borzalmas háború, -amely talán itt is kitör. Tisztelt elvtársnők! Visszatérek a kiindulópontra, a proletár-anyák 2-ik csoportjára, akik egy személyben há­rom személyt képviselnek. -Olyanfor­mán adom elő, mint az iskolában ta­nultam a paptól, hogy -az egy istenben három -személy van. Bővebb magyará­zatot nem adott a tisztelendő ur; de mi, a mi sorsunkat, a tiszta igazságot megtudjuk -magyarázni érthetően. A proletár-anya -azért képez egy személy­ben három személyt, mert: 1-ször fele­ség, 2-szor anya, 3-szor bérmunkás. Ugyebár igazam van, proletár test­véreim! Hisz nagyon sokan vagyunk, a kiknek olyan nehéz a feladatunk. El lehet képzelni, hogy milyen lelkiálla­potok közepette végzi a munkáját egy anya, aki másokra bízza a gyermekét, vagy esetleg egy pár órára bezárja őket az elhagyott otthonba! Este fá­radtan tér haza a munkából a szegény munkás proletár-anya. öröme keserű­séggel van vegyülve, a mikor keblére öleli gyermekeit. De aztán ott van a szintén munká­ból fáradtan hazatérő férj is. Neki várni-a kell, míg a szerény vacsora el­készül. Igaz, hogy éhes, de legalább pihen. A szegény feleség és anya to­vább dolgozik a napi 8—9 vágy 10 órai fáradságos munka után 4—5, esetleg 6 órát dolgozik még, mert esténként főzni mosni, vasalni, takarítani, foltoz­ni stb. kell. Azt el tudja gondolni minden öntu­datos proletárnő, hogy az ilyen -anyák legnagyobb része gyenge, sápadt, bete­ges lesz. Korán a -sírba jut, mint az én szegény édes, j-ó anyám, aki 32 >éves korában proletárbetegségbeh (tüdő­vészben) meghalt. Hogy azután mi vár az árván maradt proletárgyermekekre, azt azok tudják, a kiknek -az ilyen ko­misz sorson keresztül kell vergődniük. Ilyen a proletár-anyák sorsa és általá­ban a többi proletárnők sorsa is. Ezeken a -szomorú -állapotokon első­sorban az elvtársaknak a kötelességük könnyíteni. Erősen szervezkedni kell gazdaságilag és politikailag egyaránt. Mindenesetre a nőknek is hozzá kell járulniok teljes erejükkel, hogy egy nagy küzdelemre készen álljanak. Tisztelt elvtársnőim! Azt hiszem, sokan Vagyunk, akik öntudatra ébredtünk. Részben a szer­vezkedés -utján, részben a hasznos ol­vasmányok és a legnagyobb részben a küzdelmes -élet szomorú tapasztalatai utján. Tehát sokan vagyunk, akik tud­juk, hogy mi a kötelességünk, hogy lépésröl-lépésre közelebb jussunk egy szebb, jobb jövőhöz. Proletár testvéreim! Ejtsük módját a legszolidárisabb összejöveteleknek. Hatalmas gyűlésekkel, felolvasásokkal és a munkába járó nők és férfiak gaz­dasági és politikai megszervezésével növeljük harcos táborunkat. Többet is tudnék írni, mert az igaz szó, mely szívből fakad, úgy önti el az öntudatos -ember lelkét, mint a rohanó ár. Árként tolulnak agyamba az igaz­ságot felderítő gondolatok és -ki tudnék kelni sok-sok igazságtalanság ellen. De megállók lélekzetet venni s úgy gondolom, az idő mindent meg fog ér­lelni, hiszen azt mondja a közmondás: “v-égén csattan az ostord’ Mintha már hallanám a nép zúgását, mint messzi­ről a tenger mormolását. Ezúton kérem a tisztelt elvtársnőket, akik közül valaki soraimra felelelet ad, állapítsa meg, hogy a proletár anyák melyik csoportjába tartozom. Az el­sőbe-e vagy a másodikba? Jelszavam ez: Proletárnők, proletárok tömörülje­tek! Fel a legnagyobb küzdelemre, a m-ai tűrhetetlen kapitalista társadalmi rend ellen! Éljen a nemzetközi szo­ciáldemokrácia ! Elvtársi üdvözlettel Mrs. J. Romberger, Detroit, Mich. Dr. S. H. SEDWITZ okleveles orvos. A Betegsegélyző 4g-ik osztályának hivata­los orvosa. Rendelő órák: d. e. g—io, d. u. i—3 és 7—8-ig. Vasárnap 9—12-ig. Dollár Bank Bid. 523-as szoba. YOUNGSTOWN, — — — OHIO.

Next

/
Thumbnails
Contents