Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-03-04 / 9. szám
Móricz Zsigmond. (Schöpflin A. “Az uj magyar irodalom” című tanulmányából.) Móricz Zsigmond is abból az országból jött, a honnan Ady, de már oly vidékről, melynek ethnográfiai helyzete teljesen megállapodott, talán egy évezred óta változatlan, amelyben egymás mellett tiszta magyar lakosságú faluk sorakoznak, ö is egy társadalmi helyzetében meg nem állapodott, mozgó rétegéből jött a vidéki magyarságnak. Hasonió körülmények közotv élte át ő is a tanuló évek idejét, szintén erősen kálvinista jellegű levegőben. Némely egyezések mellett azonban másfajta anyag, mint költő kortársa. Súlyosabb, energikusabb, kevésbé hajlékony természet, — Ady élénken kidomborodó asszonyos vonásaival szemben a férfi-tipushoz áll közelebb. Képzőművészeti analógiával élve az inkább .festői jellegű Adyval szemben plasztikai jellegű egyéniség, egész természete inkább a formára irányul, mint a színre. Megfigyelő és Ítélő, az eleven látás adományával és a morális felháborodásra való hajlammal. Jobban tapad a valósághoz, röghöz kötöttebb s közelebb áll a magyar tradícióhoz, (ő az egyedüli az uj Írók közt, akit nem ért a nemzetietlenség vádja). Egész irói egyénisége realisztikus s az erő irányában koncentrálódik. A lirikus Ady mellett az epikai jellemet testesíti meg. Mint a magyar népélet irodalmi ábrázolója jelent meg és általában ma is a legtöbben annak látják, holott az ö látóköre nem ér véget a népnél, hanem magába foglalja a vidéki magyarság egész testét. Az Alföld fia, azoké a vidékeké, ahol nem váltak el olyan élesen külön az egyes társadalmi osztályod, az intelligencia nagyrészt a megvagyonosodott parasztságból sarjadt ki és még érezteti életmódjával, világfelfogásával ezeket a gyökereit, a parasztság pedig egész nagy vidékeken sohasem volt tulajdonképeni jobbágyi sorban >s csak a vagyon és tanultság különbsége által érzi magát elváfasztottnak az uraktól. A parasztság rétege alatt azonban ott van a falusi proletárság, a zsellérek, szegény mesteremberek elkeseredett, irigykedő, nyomorgó rétege. A legnevezetesebb uj dolog, a mit Móricz Zsigmond a falusi és kisvárosi magyar népélet rajzához hozott, épen az, hogy nála jelenik meg a falu társadalma a maga egész rétegezettségében. Az ő szemében — ez legjobban Sárarany regényében látható — a falu egy teljes, zárt társadalmi egység, melyben benne vannak a nagy társadalmi szerkezet összes réteget, a legalsóbb proletárságtól, fel a paraszt-arisztokráciáig, — a Sári biró kedélyes cselekvénye mögött pedig ezeknek a rétegeknek a falu közdolgai körüli súrlódása terül el komoly háttérül. Félig ehhez a paraszt osztályhoz tartozik, féllábl5al kinn van belőle, a falu osztálytalanja, a tanító, a ki bejáratos a falusi honorácior osztályba, de együtt mu-WERNER VON HEIDENSTAM svéd iró, aki 1916-ban elnyerte az irodalmi Nobel-dijat. lat a módosabb paraszt gazdákkal is és mindenütt ő az utolsó, mert mindenütt a legszegényebb és. egyképen függő helyzetben van mindegyik osztálytól. A parasztság. és az intelligencia, amely papokból, jegyzőkből és közepes birtokosokból áll, egymástól messze elkülönítve él, — jellemző, hogy a Sárarany regényében a tanító az egyetlen kaputos ember (a grófokat nem s'zámitva, mert azok külön lapra tartoznak), — viszont a Galamb papné és az Árvalányok kis regényekben, amelyek a kálvinista papok élete körül forognak, csak egészen mellékesen játszik szerepet paraszt. Ez a kálvinista papság is egészen máskép tűnik fel, mint ahogy megszoktuk az irodalomban látni. Eddigelé Baksay Sándor volt a magyar falusi kálvinista papság legnagyobb hatású rajzolója, de ö — 10 — nála teljesen idealizálva, optimista szemüvegen nézve jelenik meg a pap, legfeljebb "a szerető humor enyhíti beállításának kenetességét. Móricznál mindnyájunkkal egyforma szenvedélyekkel felruházott, egyforma bűnökben fetrengő, az élet kicsinyes gondjaival küzködő ember a pap is, akinek a papság csak ép olyan munka, olyan routine, mint a hivatalnoknak a hivatal foglalkozásának természe'e, mey alapjában véve mindig vallásos érzésekből megszállott lelket kívánna meg, csak bizonyos modorosságok alakjában nyilatkozik meg rajta. 1 A falu Móricznál nem a csöndes, idillikus nyugalom tanyája, hanem fülledt, nehéz, fojtó levegőjű, mindenfelől ezer korláttal körüldeszkázott börtön, amely nyomasztólag hat minden egyéni nyilvánulásra, amelyben befelé emésztődve évödnek, elrejtekezve s a válságok pillantaiban annál brutálisabban kitörve az emberi szenvedélyek. Móricz minden regényében, de legtöbb novellájában is sürü, villamossággal telitett a levegő s ez a megsürüdöttség csak nagy robbanások alakjában tud könnyíteni magán. Milyen má^ képet kapunk tőle a faluról, mint a gyönyörködő Jókaitól, a mulatságot szerető Mikszáthtó.l és az idillizáló Gárdonyitól! Neki más a szempontja, a benne élt, gyökereit még ma is benne érző, de szellemileg és erkölcsileg belőle kiemelkedett ember szólal meg, amint a város magasabb kultúrájú, szabadabb levegőjű, szélesebb mozgási körű életéből visszatekint az elhagyott faluba, mint egy olyan fázisba az életnek, melynek hatását még érzi magán, de már tulfejlődött rajta. Mennyire tipikusan mai magyar dolog ez! Móricz falu-rajza több oldalú, teljesebb, a dolgok gyökereit és árnyalatait jobbat» felmutató, mint akármelyik elődjéé. Neki legerősebb tulajdonsága a szemlélet elevensége, amely mindent egyszerre, egész teljességében tud meglátni és plasztikailag megrajzolni s ez érvényesül a falu rajzában is. A nagy realisták módján, rendkívül objektiven lát s objektivitását csak egy indulati elem színezi meg: a felháborodás, melyben moralista szelleme nyilatkozik. Ez a morális felháborodás legvilágosabban erotikus részleteiben érezhető: az erotikum nála mindig végzetes, tragikus, fekete lánggal lobogó, az emberenek a maga érzékiségével vívott örök harca ég benne. Munkáinak ez az eleme találkozott legtöbb ellenmondással; a magyar irodalom eddig nagyon szemérmetes irodalom 'volt,
