Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-01-07 / 1. szám
A virágok intelligenciája. — MAETERLINCK. — Szakítsatok az ut mentén, az első elétek akadó bokorból valami fűszálat; és egy kicsiny, nem remélt, önálló fáradhatatlan intelligenciát fogtok meglepni munkájában, íme két szegény kuszó-növény, melyet sétáitokban ezerszer láttatok, mert mindenütt található a leghálátlanabb sarkokban ahová egy csipetnyi humusz tévedt. A vad lucernának (Medicago) két fajtája ez, kétféle gaz, e szónak legszerényebb értelmében. Az egyik virága vöröses, a másiknak borsó nagyságú sárga bojtocskája van. Ha látnok, amint lesurrannak és eltűnnek a pázsiton a kevély füvek között, nem kételkednénk többé, hogy jóval a kitűnő szirakuzai geometrikus és fizikus előtt, ők találták föl és ők kísérelték meg alkalmazni, nem folyadékok emelésére, hanem repülésre, az archmédesi csavar bámulatos tulajdonságait. Magvaikat könnyű, háromszor vagy négyszer forduló, bámulatosai, epitett csavarokban szállásolják el, okosan arra számítván, hogy igy meglassítják a magvak hullását és következésképpen a szél segélyével meghosszabitják légi Útjukat. Egyikük, a sárga, még tökéletesítette a vörös készülékét, a csavar széleit két sornyi tüskével -szerelvén föl, azzal a szembetűnő szándékkal, hogy azt vagy a járókelők ruhájára, vagy az állatok gyapjára akassza. Világos, hogy az aeriophiliák előnyeit, azaz a birkák, kecskék, nyulak stb. által való megszórás előnyeivel egyesíteni. A legmeghatóbb mind e nagy igyekezetben az, hogy hiábavaló. A szegény sárga és vörös lucernák tévedtek. Nem használnak -semmit nevezetes csavarjaik. Csak akkor működhetnének, ha bizonyos magasságból, egy nagy fa csúcsáról vagy egy nagyratörő fűszálról esnének le; miután a fű tövén születnek, alig tettek egy negyed fordulatot, már földet érnek. A természet elég gyakori tévedéseinek, tapogatózásainak, kísérleteinek és kicsiny elszámitásainak érdekes példájával állunk itt szemben; mert csakis, aki sohasem tanulmányozta, az állíthatja, hogy sohasem téved a természet. De nemcsak a magban vagy a virágban, hanem az egész növényben, szárában, leveleiben, gyökerében föltalálhatjuk, ha egy pillanatra szerény munkájára figyelünk, egy élő és óvatos intelligencia számos jelét. Gondoljatok csak a nagyszerű erőfeszítésekre, melyeket az útjukban gátolt ágak tesznek a világosság után, vagy gondoljatok a veszélyben lévő fák leleményes és bátor küzdelmére. Részemről sohasem (Részlet a kiváló belga iró müvéből; az iró arcképével.) fogom elfeledni a hősiességnek azt a csodálatos példáját, mellyel egyszer Provence'ban, -a vad és pompás, ibolya illattal telt Loup-torokban, egy százéves roppant babérfa szolgált nekem. Csavaros, mondhatnám görcsös törzséről könnyen lehetett olvasni szívós és nehéz életének egész drámáját. Egy madár vagy a szél, -sorsának urai, hozták magvát a szikla oldalára, mely oly meredeken haladt, mint egy vasfüggöny; és ott szüle-tett a fa, kétszáz méternyire a hegyi patak fölött, izzó és terméketlen kövek között, magánosán és meg-Maurice Maeterlinck közeleihetetlenül. Mindjárt hajszálgyökereket küldött a bizonytalan ut és a humusz hosszadalmas és fárasztó keresésére. De ez csak öröklött gondoskodása volt egy fajtának, mely ismeri a Dél szárazságát. A faital törzsnek sokkal súlyosabb és váratlanabb iföladatot (kellett (megoldani: függőleges -síkról indult ki oly módon, hogy koronája, ahelyett, hogy az ég felé nyúlt volna, az örvényre hajolt ki. Ágai növekvő súlya -dacára tehát első helyzetébe kellett visszaegyenesitenie magát, makacsul odagörbiteni -rémült törzsét ,a. szikla falához és úgy tartani nehéz lombkoronáját, — mint az úszó, aki hátraszegi fejét — -szakadatlanul feszítve, akaratosan és ellentmondás nélkül, egyenesen a kéklő égben.. , . És ez élet-nehézség köré összpontosult a fa minden törekvése, minden energiája — Elés .minden szabad és tudatos készsége. A borzalma-s, hipertrofikus törés egymás után tárta föl egy oly gondolkozás-féle folytonos nyugtalanságait, mely föl tudta használni -az erő és a vihar által adott figyelmeztetéseket. Évről-évire ^súlyosabb lett a lombozat koronája, arra törekedvén csak, -hogy világosságban és forróságban nyíljék ki, mialatt sötét fekély rágta mélyre a tragikus ágat, mely föntartotta a térben. Aztán, nem tudom, mily ösztön parancsának engedelmeskedve, a törzsből, több mint két lábnyira a tönk felett, két erős -gyökeret, két hajas sodronyt eresztett, hogy odakötözze a fát a gránit falhoz. A veszedelem csalta-e elő, vagy pedig talán előrelátóan az első naptól kezdve várták a veszély óráját, hogy kettőzött erővel segítsenek? Nem volt-e szerencsés véletlen? Mely emberi szem fog valamikor e néma és a mi kicsiny életünknek tulhosz szu drámákba beletekinteni? Hasonlítsuk össze ezzel egy másik gyökérnek intelligens tettét, melynek hősies-, ségéről Brandis beszél (Über Leben und Polaritaet). Ez a földbe sülyedve, egy ócska cipőtalpra akadt; hogy áthaladjon az akadályon, mely valószinüleg első akadálya volt útjában fajtájának, szétoszlok éppen annyi részre, ahány lyukat hagytak -a cipőtalpban az öltések, aztán áttörvén az akadályt, újra egyesült és összeforrasztotta a szétosztott apró gyökereket olyanformán, hogy egyetlen és összeálló ágat formált belőle. A növények közül azok, amelyek a kéz deményezésnek meglepő példáit nyújtják, amelyeket'élő vagy érző növényeknek nevezhetnénk, részletes tanulmányt érdemelnének. Elég -lenne, ba a szemérmes érzőké, -a Mimosa pudica, bájos félénkségét említeném, melyet mindnyájan ismerünk. A többi önkényesen mozgó növények ismeretlenebbek. A kicsiny bengáli eredetű hüvelyes, melyet virágházainkban is gyakran tenyésztenek, folytonos és bonyolult táncot jár a fény tiszteletére. Levelei három foliolumra oszlanak, egy széles középsőre és két más keskenyre, melyek az előbbi -születésekor keletkeznek. E foliolumok mindegyikének saját és különböző mozgása van. Ritmikus, csaknem kronometrikus és szüntelen izgalomban élnek. Annyira érzékenyek a világosságra, hogy táncuk lassudik és gyorsul aszerint, amin-t a felhők eltakarják, vagy fölfedik az eget, melyet figyelnek. Mint látnivaló, igazi photométerek, és természetes otheoscopok, jóval Crook fölfedezése előtt.
