Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-02-25 / 8. szám
SOK A HALLGATÓ. Fájtak a beleim és fájt a mellem belül, mit tegyek? Gondoltam, elmegyek a belgyógyászati klinikára, megkérdezem, mi bajom van. A klinika bejárata előtt nyüzsgő tömeg feketéllett. Kérdésemre, hogy kik azok, egy szakállas aggastyán válaszolt, mondván, hogy ők orvostanhallgatók, akik az indexüket akarják aláíratni Ázalag dr. egyetemi tanárral, és hogy reggel öt óra óta állanak itten. Be akartam hatolni az épületbe és kétségbeesetten furakodtam, gyömrődten és gyömöszöltem, rugdalóztam, — az ember mit meg nem tesz az egészsége kedvéért — de a hallgatók határozott előnyben voltak, többnyire másod- és harmadévesek lévén, a tájanatómia és élettan fölényes ismeretével nálam pontosabban tudták, hogy a gyomornak melyik részébe kell rúgni, hogy nagyon fájjon. Mire a folyosóra értem, megállapíthattam, hogy nekem tulajdonképpen nem is a belgyógyászaton van dolgom, hanem a sebészeten, hiszen tele vagyok daganatokkal. De ha már itt voltam, megkérdeztem egy ápolót, hogy merre kell bemenni a tanárhoz. Kérdésemre az ápoló az indexemet kérte és nem akarta elhinni, hogy nincsen. Azt mondta: jó, látott ő már olyat, hogy be akarlak csúszni ezek a szemérmetlen hallgatók., Mikor végre mégis meggyőztem, hogy beteg vagyok, nagyon udvarias lett és bevezetett a tanterem előszobájába, ő maga bement a tanárhoz. Az ajtón keresztül hallottam a tanár bizalmatlan hangját: — Biztos, hogy nem hallgató? — Nem, nagyságos uram, — mondta az ápoló — beteg, egy valóságos beteg. — Hát akkor vigye be a katedrára és ültesse le, mondta a tanár örömtől reszkető hangon Három ápoló jött ki, nekem estek és összekötöztek. Azután bevitték egy tanterembe, ahol mintegy kilencszáz hallgató ült. — én csak kilencszázat láttam, de mondják, hogy tulajdonképpen ezernyolcszáz volt ottan, csakhogy az egyik fele a másik feje fölött foglalt helyet. Mikor be- J-^ztak. a hallgatók hangos orditozásba törtek ki és fogcsattogtatva a katedra felé nyomult^» De az ápolók visszaszorították a ti^H get; az egyik közbe a fülembe súgta, ÍÜR1 már nagyon régen nem láttak beteget, mert ebben az évben minden betegre négyszáz orvostanhallgató jut, úgy hogy a tanárok a szinészegyesületet kérték fel, szállítana néhány ügyes Színészt, akik jól tudnak betegségeket ábrázolni, hogy a tanítás folytonossága meg ne akadjon. E percben lépett be a tanár. A hallgatók hangos üvöltésbe törtek ki és indexeiket lobogtatták. — Aláírni, aláírni! — ez volt, amit utoljára hallottam, azután megállapítottam, hogy nekem tulajdonképpen nem is a sebészeten, hanem a fülgyógyászaton volna dolgom, mert megsiketültem. — Ki vizsgázik ma? — kérdezte szigorúan a tanár. ötven hallgató ugrott fel és megrohanták a katedrát, indexet lobogtatva. — 'Csend! — mondta szigorúan a tanár. — Majd meglátjuk tud-e felelni is úgy a kollokváló, mint ahogy zajongani tud. Neveletlen népség! Beteg, nyissa ki a száját. Ijedten engedelmeskedtem. —- Nos, — mondta a tanár — mi baja van ennek a betegnek? Harminc vizsgázó rohant a szájamnak, hogy megnézze a nyelvemet. Hosszas verekedés után végre egy szőke, izmos hallgató jött be elsőnek, aki ötletesen nyakig bedugta fejét a torkomba, hogy először vizsgázhasson. — Torokfájása van, — mondta aztán a tanárnak. — Tessék aláírni az indexemet. De a tanár gúnyosan nevetett. — Majd, ha meg tudja mutatni, hogyan kell gyógyítani a beteget. A hallgató megvakarta a fejét, aztán megvakarta az én fejemet. Aztán egy pohár benzint öntött a szájamba és kérdöleg nézett a tanárra, hogy jó lesz-e? De a tanár pokoli gunynyal rázta a fejét, nem segített a felelőnek. Mandula, mandula, — súgták hátul a kollégák, mire a hallgató megfogta a manduláimat és kiszedte, közbe kérdöleg nézett a tanárra, aki azonban erre is a fejét rázta. Erre a hallgató dühösen nekem jött és felvágta a torkomat, aztán a tanárra nézett, — na, igy jó lesz? De a tanár megint a fejét rázta és vége megszólalt: — Nem jó- Nem készült. Nem tud semmit. Mars helyre. Pollák, mondja meg maga: mire van szüksége a betegnek? — Brómra, — mondta Pollák. — Nem jó. Szecsák! — Császármetszésre. — Nem jó. Egyikük se készült. Nem tudnak semmit. A betegnek feltétlen nyugalomra van szüksége. Amire ezek után számíthattam is: örök nyugalomra. Úgy, ahogy voltam, bevittek a boncterembe. Mellettem egy másik hulla feküdt, aki vigyorogva intett a szemével és odasugott, hogy ne szóljak senkinek, ő nem is hulla, hanem orvostanhallgató és az indexét akarja aláíratni, de csak igy tudott bejutni a tanterembe. Előre mulatott rajta, hogy meg lesz lepetve a tanár, mikor bele akar majd vágni, mire ő felegyenesedik és előmutatja az indexet. Karinthy Frigyes.---------o--------Vallási vita. A gimnázium első osztályában felekezeti villongás tört ki. Egy újdonsült udvari tanácsos nagyreményű (fiacskája valami ceruzakérdés fölött hajbakapott egy még mindig rendezetlen vallásu viszonyok között élő pajtásával, akinek végső argumentum gyanánt büszkén odavágta: — Veled nem is állok szóba! Te zsidó! A súlyosan inzultált kis diák egy pillanatig maga elé meredt, aztán nyugodtan kon statálta: — Ojjó, de nagyra vagy! Hiszen a ti Krisztusotok is zsidó volt! A méltóságos ifjuurat ez a kijelentés megdöbbentette. Előkelőségében érezte magát sértve és ezért — hogy övé legyen az utolsó és döntő szó! — a vitát ezzel fejezte be: — Hát ha akarod tudni: nemcsak Krisz tus volt zsidó! Az én apám is zsidó volt!---------D--------Vigasztalás. Szobaasszony (a lakóhoz): A szomszédok arról panaszkodnak, hogy ön egész nap hegedül. Szobaur: Nem hegedülök én, kérem, hanem csak hegedülni tanulok... sr- HÜ BARÁT -m-X-H-H-X•vvvvy Az arany óra, amelyet nálunk vásárolnak olyan, mint a hü barát, megbízható. Nagy választék gyémántokban és ékszerekben. REININGER ÉKSZER ÜZLETE (Nyitva este 9 óráig) 166 Northampton St., Near Second St., EASTON, PA. XX>,X,^XX-XXX-X~XXXX<XXXXX*'h-XXXX*'XXXX*XXXXX"XXXXXXXXXXXX,X~X~X"X~X,,X**X*,X~X"X,*XX' ■XX"'