Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)

1917-02-18 / 7. szám

AZ IFJÚSÁG MILITARIZÁLÁSA. MILITARISTA PROPAGANDA. — ROCKEFELLER AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS ÉLÉN. — KIKNEK A GYERMEKEIT AKARJÁK MILITARIZÁLNI. Irta: ÉBER LÁSZLÓ. II. Arról a sajtóban és az ifjúsági iroda­lomban észlelhető militarista propagandá­ról, amely most élesen szembeötlik az Egyesült Államokban, már szóltunk. Most esik a szervezeti formájára akarunk rá­mutatni. Az irodalomban és a sajtóban megindult militarista propagandának van rendszeres formája; ez a forma nemcsak ideiglenes, hanem állandósított intéz­mény. Csak egyet ragadunk ki, a leg­­ujabbat a sok közül. Január 17-iki kelettel egy gépirásos át­iratot, közlésre szánt ismertetést hozott az “Előre” napilap számára a posta. A levél­papíron ez a cim díszeleg: “Military Training Camp Association of The United States.” Tehát egy uj egyesület létesült, amelynek feladatával megismertetik a sajtót. A ka­tonai képzés célját szolgáló egyesületnek igazgatóságában ott látjuk szerepelni New York városának jelenlegi polgármesterét, Mayor Mitchelt, Robert Bacon-t, a volt Secretary of State; George Wharton Pep­­per-t és Theodore Roosevelt jr.-t. Ez az egyesület első dolgának tartotta tetemes tőkével, a célnak legmegfelelőbb munka­erőkkel egy folyóiratot alapítani, amelynek cinre: “National Service”. Az első szám­nak februárban kell megjelennie. A cikk­írók közül Charles W. Eliot, a Harwara egyetem volt elnöke van megemlítve. Jel­zik, hogy Eliot professzornak ebben a cikkben az a véleménye, hogy ennek az or­szágnak legsürgősebb teendője a felkészü­lés, a preparedness. Tehát a militarizálás. Nagyon természetes, -hogy amikor az ifjúság nevelését végző tanárok, pedagó­gusok, egyetemi professzorok szegődnek a militarista propaganda szolgálatába, ami­kor az ifjúság szellemi irányítása milita­rista hajlamú, soviniszta nevelők kezében van: elképzelni is, nehéz, hogy a szülő, az egyszerű munkás a családban, a primi­tiv nevelési módszerrel ellensúlyozni tud­ja a minden oldalról militarizálással körül­vett gyermekben a helytelen és nekünk, munkásoknak gyűlöletes katonai szellem kifejlődését. Tény az, a katonai szellem fejlesztésére a legtöbbet az iskola tehet. Viszont az is igaz, hogy -a tanítóknak, egy tetemes csoportja át van hatva hivatásának nemességétől és nem hajlandó a militarizálás szolgálatá­ba állani. Találtak erre is egy kerülő utat, hogy a tanítókat is megkörnyékezzék. Rockefeller az oktatás és nevelés élén. Múltkori cikkünkben már megemlékez­tünk azokról a “Fundation”-okról, ame­lyeknek céljára nézve még egyes polgári politikusok is az állami törvényhozásban kérdést intéztek. Rockefellernek, Car­­negienek, Schwabnak és még több nagy­­kapitalistának vannak milliós alapítvá­nyaik, ösztöndíjas, úgynevezett “Funda­­tion”-aik, amelyek bizonyos célokat szol­gálnak. A legtöbb alapítvány és ösztöndíj iskoláknál, egyetemeknél, nevelőintézetek­nél van elhelyezve. A legfőbb rendelkezési jogot az alapitványtevők gyakorolják s ily módon nagy befolyásuk van az iskolák­ra. Vannak azonban olyan alapítványok is, amelyek sem az ifjúság, sem pedig az is­kola céljaira nem szolgálnak, hanem a tan­erők jutalmazására lettek téve. Ezek az alapítványok a legtitokzatosabbak. Kitűnt ugyanis, hogy a “Fundation” intézősége tetemes dijakat ad tanítóknak, professzo­roknak s az ifjúság, valamint az oktatás ügyével foglalkozó személyiségeknek. Ku­tatni kezdték, hogy miért kapják ezek az egyének a jutalmakat s rájöttek, hogy olyan tevékenységekért, amelyek az alapít­vány szabályaiban vannak belefoglalva. És minthogy Rockefeller, Carnegie és társai a maguk embereit szokták jutalmazni, nyilvánvaló, hogy az a szolgálat, amit ezek a tanítók, tanárok és tudósok tettek, nagyon is az alapítók céljait szolgálhatja. A “Fundation”-ok ügye még most sincs teljesen tisztázva s ezért mondta Borland nevv.-y®rki állámi ' szenátor,'hogy a nagy-' — 9 — közönség néhány év múlva fogja csak megérezni Rockefeller befolyásának káros következményeit az iskolákra. Ma úgy áll a dolog, hogy az iskolát, amelyben a mi gyermekeink tömege jár, egyrészt a polgári szellemű, hazafias ne­veléssel, másrészt vallás-erkölcsi és mili­tarista szellemmel telitik meg. Szinte ki­vannak szolgáltatva gyermekeink, hogy azzá neveljék őket, amivé a mai tőkés rendszer akarja. Kiknek a gyermekeit akarják militarizálni? Átlátszó kérdés ez, de mégis föl kell ten­ni azoknak a kedvéért, akik nem értek még meg arra, hogy a kapitalista osztály alattomos és ravasz taktikáját, amely min­dég és mindenben a mai rendszernek min­den áron való fenntartását célozza, észre­vegyék és megértsék. Az iskoláknak a militarizmus szolgála­tába való állítása nemcsak a szocialista meggyőződésű munkásság gyermekeire nézve veszedelmes, hanem káros általábat. a népiskolába járó valamennyi gyermekre nézve. Elsősorban azért, mert magát a ne­velés és az oktatás értékét lesülyeszti, el­téríti az iskolát hivatásától és a tantermet kaszárnyává degradálja. Megnyilvánul ez főképpen az érzelmi nevelésnél, amelynek a fegyelem és a rendhez való szoktatás az alapja. De a militarista fegyelem és rend nagyon hátrányosan különbözik attól a fe­gyelemtől és szoktatástól, amely szükséges az iskolában. A katonás fegyelem és rend, valamint a training nem neveli a gyerme­ket, hanem idomítja s az idomitott gyer­mek jelleme kialakulásának éppen ellenté­tes jelleget ad s nem azt, amelyre a gyer­meknek szüksége van. Minthogy a milita­rista nevelés szabott formákhoz ragasz­kodik, mintegy előkészíti a gyermekben a leendő katonát, nem veszi és nem is veheti figyelembe a gyermek természetes fejlődé­sének fokozatait, nem számol a fejlődő ap­róság hajlamaival, hanem olyan gép-em­berré riéveli azt, akit később könnyen fel­

Next

/
Thumbnails
Contents