Előre - képes folyóirat, 1917. január-július (2. évfolyam, 1-22. szám)
1917-02-18 / 7. szám
AZ IFJÚSÁG MILITARIZÁLÁSA. MILITARISTA PROPAGANDA. — ROCKEFELLER AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS ÉLÉN. — KIKNEK A GYERMEKEIT AKARJÁK MILITARIZÁLNI. Irta: ÉBER LÁSZLÓ. II. Arról a sajtóban és az ifjúsági irodalomban észlelhető militarista propagandáról, amely most élesen szembeötlik az Egyesült Államokban, már szóltunk. Most esik a szervezeti formájára akarunk rámutatni. Az irodalomban és a sajtóban megindult militarista propagandának van rendszeres formája; ez a forma nemcsak ideiglenes, hanem állandósított intézmény. Csak egyet ragadunk ki, a legujabbat a sok közül. Január 17-iki kelettel egy gépirásos átiratot, közlésre szánt ismertetést hozott az “Előre” napilap számára a posta. A levélpapíron ez a cim díszeleg: “Military Training Camp Association of The United States.” Tehát egy uj egyesület létesült, amelynek feladatával megismertetik a sajtót. A katonai képzés célját szolgáló egyesületnek igazgatóságában ott látjuk szerepelni New York városának jelenlegi polgármesterét, Mayor Mitchelt, Robert Bacon-t, a volt Secretary of State; George Wharton Pepper-t és Theodore Roosevelt jr.-t. Ez az egyesület első dolgának tartotta tetemes tőkével, a célnak legmegfelelőbb munkaerőkkel egy folyóiratot alapítani, amelynek cinre: “National Service”. Az első számnak februárban kell megjelennie. A cikkírók közül Charles W. Eliot, a Harwara egyetem volt elnöke van megemlítve. Jelzik, hogy Eliot professzornak ebben a cikkben az a véleménye, hogy ennek az országnak legsürgősebb teendője a felkészülés, a preparedness. Tehát a militarizálás. Nagyon természetes, -hogy amikor az ifjúság nevelését végző tanárok, pedagógusok, egyetemi professzorok szegődnek a militarista propaganda szolgálatába, amikor az ifjúság szellemi irányítása militarista hajlamú, soviniszta nevelők kezében van: elképzelni is, nehéz, hogy a szülő, az egyszerű munkás a családban, a primitiv nevelési módszerrel ellensúlyozni tudja a minden oldalról militarizálással körülvett gyermekben a helytelen és nekünk, munkásoknak gyűlöletes katonai szellem kifejlődését. Tény az, a katonai szellem fejlesztésére a legtöbbet az iskola tehet. Viszont az is igaz, hogy -a tanítóknak, egy tetemes csoportja át van hatva hivatásának nemességétől és nem hajlandó a militarizálás szolgálatába állani. Találtak erre is egy kerülő utat, hogy a tanítókat is megkörnyékezzék. Rockefeller az oktatás és nevelés élén. Múltkori cikkünkben már megemlékeztünk azokról a “Fundation”-okról, amelyeknek céljára nézve még egyes polgári politikusok is az állami törvényhozásban kérdést intéztek. Rockefellernek, Carnegienek, Schwabnak és még több nagykapitalistának vannak milliós alapítványaik, ösztöndíjas, úgynevezett “Fundation”-aik, amelyek bizonyos célokat szolgálnak. A legtöbb alapítvány és ösztöndíj iskoláknál, egyetemeknél, nevelőintézeteknél van elhelyezve. A legfőbb rendelkezési jogot az alapitványtevők gyakorolják s ily módon nagy befolyásuk van az iskolákra. Vannak azonban olyan alapítványok is, amelyek sem az ifjúság, sem pedig az iskola céljaira nem szolgálnak, hanem a tanerők jutalmazására lettek téve. Ezek az alapítványok a legtitokzatosabbak. Kitűnt ugyanis, hogy a “Fundation” intézősége tetemes dijakat ad tanítóknak, professzoroknak s az ifjúság, valamint az oktatás ügyével foglalkozó személyiségeknek. Kutatni kezdték, hogy miért kapják ezek az egyének a jutalmakat s rájöttek, hogy olyan tevékenységekért, amelyek az alapítvány szabályaiban vannak belefoglalva. És minthogy Rockefeller, Carnegie és társai a maguk embereit szokták jutalmazni, nyilvánvaló, hogy az a szolgálat, amit ezek a tanítók, tanárok és tudósok tettek, nagyon is az alapítók céljait szolgálhatja. A “Fundation”-ok ügye még most sincs teljesen tisztázva s ezért mondta Borland nevv.-y®rki állámi ' szenátor,'hogy a nagy-' — 9 — közönség néhány év múlva fogja csak megérezni Rockefeller befolyásának káros következményeit az iskolákra. Ma úgy áll a dolog, hogy az iskolát, amelyben a mi gyermekeink tömege jár, egyrészt a polgári szellemű, hazafias neveléssel, másrészt vallás-erkölcsi és militarista szellemmel telitik meg. Szinte kivannak szolgáltatva gyermekeink, hogy azzá neveljék őket, amivé a mai tőkés rendszer akarja. Kiknek a gyermekeit akarják militarizálni? Átlátszó kérdés ez, de mégis föl kell tenni azoknak a kedvéért, akik nem értek még meg arra, hogy a kapitalista osztály alattomos és ravasz taktikáját, amely mindég és mindenben a mai rendszernek minden áron való fenntartását célozza, észrevegyék és megértsék. Az iskoláknak a militarizmus szolgálatába való állítása nemcsak a szocialista meggyőződésű munkásság gyermekeire nézve veszedelmes, hanem káros általábat. a népiskolába járó valamennyi gyermekre nézve. Elsősorban azért, mert magát a nevelés és az oktatás értékét lesülyeszti, eltéríti az iskolát hivatásától és a tantermet kaszárnyává degradálja. Megnyilvánul ez főképpen az érzelmi nevelésnél, amelynek a fegyelem és a rendhez való szoktatás az alapja. De a militarista fegyelem és rend nagyon hátrányosan különbözik attól a fegyelemtől és szoktatástól, amely szükséges az iskolában. A katonás fegyelem és rend, valamint a training nem neveli a gyermeket, hanem idomítja s az idomitott gyermek jelleme kialakulásának éppen ellentétes jelleget ad s nem azt, amelyre a gyermeknek szüksége van. Minthogy a militarista nevelés szabott formákhoz ragaszkodik, mintegy előkészíti a gyermekben a leendő katonát, nem veszi és nem is veheti figyelembe a gyermek természetes fejlődésének fokozatait, nem számol a fejlődő apróság hajlamaival, hanem olyan gép-emberré riéveli azt, akit később könnyen fel
