Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-12-24 / 49. szám

Jl nak nincsen haszna. Azután meg eb­ben az országban a munka tervsze­rűen folyik és igy sokkal eredménye­sebb, mint nálunk. így tehát teljesen elegendő a hatórás munkanap. Itt nincsenek henyélők, mint nálunk, akik mások fáradtságából élősködnek. Csak szabad, öntudatos munkások. Mindazt, amit készitenek, nagy csarnokokba és raktárakba szállítják. Akinek valamire szüksége van, ide­jön. Mindenki megkapja azt, amire neki és családjának szüksége van. Itt nem ismerik a pénzt, az alkudozást, a csere-berét. Senkitől sem tagadnak meg semmit. Minek is? Hiszen bősé­gesen van mindenből. Nem félnek attól, hogy valaki többet kér, mint amennyire szüksége van. Minek is tenné? Hiszen minden időben meg­kapja azt, amire szüksége van. Bizonyos számú család közösséget alkot. Együtt laknak és egy elöljárót választanak maguk közül. Ennek a házában vannak az éttermek. A kony­­hafölügyelő beszerzi az élelmicikke­ket, a húst? a főzeléket, burgonyát, gyümölcsöt. Világos, nagy konyhák­ban készítik az ételeket. Meghatáro­zott időben mindenki étkezni jön. Senkinek sem tiltják meg, hogy ott­hon egyék. De mindazonáltal senki sem főz otthon. Az asszonyoknak nem kell egész napon át a konyhában baj­lódniuk. Vidáman esznek az emberek. Ifjak és fiatal leányok végzik az éte­lek fölszolgálását. Itt nincsenek fósve­­nyék, tolvajok, koldusok. Senki nem bántja a másét, senki nem irigykedik a szomszédjára> A ki dolgozik, annak nem kell éhez­nie. Részt kérhet minden örömből és élvezetből. Ha a haj szürkülni kezd, mindenki fölszabadul a munka elől és azt tehet, amit akar. Itt nincsenek ■ szomorú ag­gastyánok, akiknek még kései vénsé­­gükben is küzködniök kell a minden­napi száraz kenyerükért! Itt minden másképp van, mint nálunk. Itt nincsen király, aki csak azért ki­rály, mert az apja is király volt. Itt megválasztják azokat az embereket, akiknek törvényeket kell alkotni és igazgatni. Ezek az okosabbakból és a jobbakból kerülnek ki. * így van ez ebben a csodálatos or­szágban. látom, hogy fölragyog a sze­metek: Ej, de szép lehet itt! — De hát hol is van tulajdonképpen ez az ország, — kérdezitek majd — ahol ez a boldog nép lakik? Hát bizony — ma még sehol sincs ilyen ország. Sehol sem találjuk meg, egyetlen térkép sem mutatja. Egy okos ember azonban meglátta, nem a valóságban, hanem a maga vá­gyakozásában. More Tamásnak hív­ják ezt az embert, aki egy könyvben elmondja nekünk mindazt, afriit ebben a képzelt országban látott. TMofe Tamás már századok óta. ha­lott. Az ő forró kívánsága azonban még ma sem ment teljesedésbe. Még mindig úgy van, ahogy az ő idejében volt. Azok, akik a hatalmat markuk­ban tartják, nem akarnak változást. Az ő számukra éppen igy jó, ahogy van. De a szegényeknél, a nyomorul­taknál végre föltámadt a vágyakozás jobb élet után. Egykor kinevették őket, ma gúnyolják, üldözik, kin'ozzák őket, akiket szociáldemokratáknak hivnak és mégis mindig többen lesz­nek azok, akik egy napsugaras uj vi­lágért harcolnak. Kérdezzétek meg szülőiteket; ők bizakodnak abban, hogy egykor majd ti is küzdeni fogtok azért, hogy a nyo­morúság végre elpusztuljon erről a földről és boldog emberek népesítsék be ezt a világot. KATALIN ASSZONY DOLGOZNI MEGY. (Folytatás a 13-ik oldalról.) *________ > nézett vele szembe, amiről észrevette, hogy ez már a kiselejtezettek közzé tar­tozik. Azután eltűnt. * Katalint másnap a gyár főnöke az irodá­ba hivatta. Ez az eset nem tűnt föl a mun­kások, de különösen a munkásnők előtt. Sőt nekik’ is az tűnt föl, hogy ez a gyönyörű teremtés olyan sokáig nem került sorra. Az iroda teljesen kívül esett a gyártól. A főnök irodája pedig a többi irodától. Külön bejárata, két ajtója és az egyik aj­tón vastag neszt fogó szőnyeg volt. Pazar berendezésű nagyterem, amelyből két ajtó nyílt. Egyik az irodaszemélyzethez és a munkaterembe, a másik ‘titkos, négyszem­közti tanácskozásra való volt, amely ta­nácskozáshoz még a nesztfogó szőnyeg is bizalmatlan. Ügyetlen félénkséggel, lassan tipegve lé­pett be az iroda ajtaján. Csodálkozó két szeme tágra nyilt a soha nem látott pom­pától. Kényelmes, nehéz bőrfotellek Ízlése­sen elhelyezve, kövér szőnyegek, amelyek fölfogták a lépteket; a fal egyik részén a főnök ur arcképe, ő vele szemben az akkori elnöknek olajba festett képe volt. A terem közepén nagy körasztal, amit gyönyörű kézimunkáju teritő födött és hanyagul rá­vetett néhány könyv mutatta, hogy a gyár főnöke még az irodalommal is bíbelődik. Az asztal közepén divatos japánvázában friss virágok mosolyogtak Katalin kipirult arcába. Egy szőnyeggel bevetett pamlag egészítette ki a szoba egyszerű, de finom Ízlésű berendezését. Oly különösen gyön­géd parfümillalt áradt szét az irodában, amitől kellemes szédület fogta el dohány­illathoz szokott agyát. Megállt az ajtó előtt esetlen szótalansággah — Gyöjjön közelebb,, maga. Üljön le és ne legyen olyan bátortalan. Bátraké a vi­lág és" a szép nőké. Az olyanoké, mint a milyen maga. Mikor az ember megkezdi a bizalmasko­dást, közelebb húzódik. így tett a gyár ha­talmas főnöke is. Közelebb tolta székét Katalinhoz, úgy, hogy térde gyöngéden hozzásimult ruhájához. Piros lett az arca és égett az a-mugyis piros füle. Nagyon ügyetlenül viselkedett és a főnök, aki már ismerte a nők mindenféle fajtáját, biztosra vette, hogy Katalinnal nern lesz nehéz megbirkóznia és mindjárt, anélkül, hogy Katalint szóhoz engedte volna, megtette ajánlatát: — Hát kérem, hogy is hívják... igen... Katalin, mikcjr tegnap bementem a gyárba és megláttam magát, rögtön arra gondol­tam, milyen kár és vétek, hogy egy ilyen gyönyöni teremtés ott a dohányporos le­vegőben szenved és hervad. Megbámultam a hófehér nyakát, a hullámosán dús aranyszínű haját, fehér, apró kezeit és mi­kor rámnézett, szemeinek mély tüze egész a szivemig hatott. Nem, ne tiltakozzék. Úgy van, amint mondom. Megláttam ma gát és valósággal megszerettem. Maga nem oda való, Katalin, ahol most van. ka. — 15 — gának itt a helye én mellettem. Akar be­jönni az irodába?... Ez volt McNamara gyáros bevezetője minden esetben akkor, amikor behivatott magához egy női alkalmazottat. Csak a név változott, amit olyan könnyű kikorri­gálni. _ És hogy Katalint mondott Mari helyett, hát most Katalin szédült bele a karjaiba és mikor éppen szóra, talán tiltakozó szóra akarta kinyitni száját, odatapadt ajka a fő­nök szájához és lázban égő szemeit le­hunyva engedte magát csókolni, a vérét szivni, a dohányillatos haját simogatni, a kezét csókolni, a munkás két kezét, amit ö maga ápolt; a nyakát harapta kéjjel, szen­vedéllyel .. . Nem tudott gondolkodni. Teljesen ki­esett a rendes formájából. Megtörtén, im­­bolyogva, szédülő fejjel, összekuszált haj­jal állt McNamara gyáros előtt és csak ennyit mondott reszkető hangon: ■— Én még nem voltam Ilyen különös helyzetben.. . — Édes Katalin, a kezdet nehézségein mindenkinek-át kell esni... Föltüzte szétesett haját, rendbe szedte meggyiirt ruháját és kiment abból a szo­bából, ahol pillanat alatt tehetetlen esz­köze lett a hatalmas urnák. Mikor belépett a munkaterembe, na­gyon gyanúsan, kérdő szemekkel néztek rá, egyik-másik mosolyogva és mikor le­ült a munkaasztalához, a ' szomszédasztal­nál dolgozók összesúgtak és hallotta is megjegyzésüket: — Ez ugyan gyorsan átesett rajta...

Next

/
Thumbnails
Contents