Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-12-17 / 48. szám

Rübezahl, a hegyiszellem és a csodadoktor.

Valamikor egy igen gonoszlelkii kuruzsló űzte káros foglalkozását Sziléziában és a szomszédos országokban. Tulajdonképpen borbély volt, de mivel a borotválásból nem tudott meggazdagodni, elhatározta, hogy mesterséget cserél, fölcsap csodadoktornak és igy próbál szerencsét. Különféle csoda szereket eszelt hát ki. Pilulákat, italokat és balzsamokat, amelyekre ráfogta, hogy azok meggyógyítják a szén védő emberiség minden baját. Mindezeket az úgynevezett orvosságokat szépen becsomagolva, ládába rakta. A ládát a szijjal a nyakába akasztotta és úgy járt vele városról-városra, faluról-falura, ahol aztán a piacokon dicsérgette áruit és eladásra kinálgatta. És mindig akadtak emberek, akik -drága pénzért megvették a kotyvalékait, mert az.t hitték, hogy igy megtakaríthatják az orvosnak járó költségeket. De még örülhettek, ha nem lettek még betegebbek mint élőbb voltak. Gyógyulásról persze szó sem volt.

A csodadoktor zsebei azonban megtel tek az ilyen vásárokon és csak kinevette azokat, akiket léprecsalt. Róla el lehetett mondani azt, hogy minél huncutabb valaki, annál nagyobb a szerencséje.

így egyszer már egész Sziléziát letarolta és Csehországba készült, hogy ott foiy tassa csalásait és piluláit meg balzsamait rásózza a hiszékeny emberekre. Útja az Óriás-hegységben vitte keresztül, ahol a meleg tavaszi napfényben éppen rügyezni kezdtek a fák s a virágok is nyílásnak in. dúltak. Amint igy mendegélt, egy emberrel találkozott, akinek kosár volt a karján, gyakran lehajolt és füveket tépett, néha pedig gyökereket is ásott és mindezt a kosarába rakta.

A csodadoktor megkérdezte tőle, hogy merre kell mennie, mire a füvész mindjárt ajánlkozott, hogy elkíséri és mutat neki egy gyalogjárót, amelyen hamarabb ér, mint az országúton.

Útközben elmesélte az ismeretlen, hogy gyógyfüveket és gyökereket gyűjt, amiket azután a patikában elad. A csodadoktor hangos nevetésbe tört ki.

— Amióta az emberiséget világhírű gyógyszereimmel boldogítom, azóta nincs szüksége a ti gyógyfüvetekre — mondta kenetteljes dicsekvéssel —, azért bátran el is dobhatod azokat.

— Hát aztán kicsoda magá? — kérdezte a füvész, ostobának tetetve magát.

— A csodadotornak hívnak — volt a felelet. — Ezen a néven ismernek a palotákban és a kunyhókban. Én az életerők legrejtettebb titkainak a mestere vagyok és páratlan hatású gyógyszereimmel császárokat és királyokat szabadítottam meg szenvedéseiktől, sőt megmentettem a haláltól. Nincsen olyan betegség, amit meg nem tudnék gyógyítani és csodálkozom, hogy nevemet és híremet még nem ismeritek hegyi magányotokban.

— Hát akkor a nyavalyatörés ellen is tud orvosságot? — szakította félbe az idegen a dicsekvő beszédet.

— Micsoda együgyü kérdés, amikor éppen most mesélem, hogy minden betegséget gyógyítok. Hát mit akarsz a nyavalyatöréssel?

— Lássa, én ebben a szörnyű betegségben szenvedek. Most éppen megint rám jön.

Alighogy ezt kimondta, arca eltorzult, összeesett és kínosan vonaglott a földön.

A kuruzsló mindjárt pilulákat vett elő és egy barna folyadékkal telt üveget, a pilulákat és az italt, a földön vonagló ember szájába öntötte, aki rémes arcfintorgatások között lihegni és nyögni kezdett, de csakhamar megint talpon termett.

— Már jobban vagyok — mondta.

— No látod, milyen jó hatása van a

AZ UCCAGYEREK DALA.

Én még nem láttam soha az apám,

Azt mondják, bus volt, dolgos ácslegény. S lezuhant a városi toronyról,

Hol a keresztet tette föl szegény.

Azóta én kint játszok az uccán S hiába nyirok vitorlás hajót,

Elfut tőlem a szomszéd Marika,

Mert ruhácskámon fótot ér a fót.

S azóta hallom a bótoséknál:

— Jaj, vgiyázzatok itt az ácskölyök! — De, ha néha sírok is miatta,

Ács lesz belőlem is, ha megnövök.

És csinálok majd egy nagy-nagy házat, Ahova minden árva bemehet;

Jézuskának is uj ruhát veszek És összetörök minden keresztet.

KASSÁK LAJOS.

gyógyszereimnek — mondta diadalmasan a csodadoktor. — Most már aztán csakugyan fölhagyhatsz a nyomorúságos füvek és gyökerek gyűjtésével.

— Ilyenformán maga nem sokra becsuk azt a hires ugrógyökeret sem, amely odafön-t a hegycsúcson Rübezahl füszerkertecskéjében nő és amelyről azt mondják, hogy minden betegség menekül, vagyis elugrik tőle?

Erre a kérdésre a doktor dühösen támadt az emberre és korholta:

•— Hogy mersz nekem, bölcs és tanult orvosnak egy ilyen madárijesztőről beszélni, mint Rübezahl, aki legföljebb arra jó, hogy a gyerekeket ijesztgessék vele.

Amikor az ember a csodadoktornak ezt a kirohanását hallotta, egyszerre csak óriási alakra nőtte ki magát, szemei villámokat szóltak és dühös kiabálás közben fölkapta a vézna emberkét és jól megrázogatta:

— Azt hiszed nem ismerlek, te nyomorult csaló és méregkeverő, aki évek óta kilopod az emberek zsebéből a pénzt utálatos portékáidért? Büntetésből gazságaidért most magadnak kell lenyelned összes kotyvalékaidat, amiket másoknak szántál, hogy megtudd, mennyire megkinzod áldozataidat.

Ezzel az óriás újra megragadta a kuruzslót és összes piluláit és folyadékait a szájába öntötte. Akárhogyan kapálódzott és siránkozott is ez, mindent le kellett nyelnie.

Erre aztán az óriás hatalmas rúgással lökte le a csodadoktort, aki a hegyoldalon legurult. Parókáját, szemüvegét elveszítette és a sok kotyvaléktól kínlódva, összetörtén ért le a hegy aljába. Onnan hallotta még az óriás kacagását, aki megbosszulta mindazokat, akiket megcsalt és akiben csak később ismerte meg a kigunyolt Rübezahlt.

Csak nagysokára jött arra egy talyigás, aki a csúfosan helybenhagyott kuruzslót a faluba vitte. Sokáig feküdt ott betegen, mig végre eltűnt. Senki sem tudja, hova lett, hogy a külföldön folytatja-e a kuruzslását vagy pedig a tapasztalatokon okulva, visszatért-e régi mesterségéhez.

Annyi bizonyos, hogy az Óriáshegység környékéről elment és az ottani lakosokat megkiméli kotyvalékaitól.

— 15 —