Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-26 / 45. szám
Adatok a gyermekneveléshez A DESIGN. Uj módszerek a rajztanitásban. Liberty Tadd, aki először irta fel zászlójára a harcias riadót, hogy a természet tárgyait kell hűen visszaadnunk a rajzban s nem az unalmas lapmintákat másolni, — szükebb hazájában, Amerikában már kimúlt. A rendszer, melynek ha nem is megalapítója, de legfőbb apostola volt, még csak most hódítja meg lassan az egész ódon Európát s Amerikában már is uj irány kerekedett föléje, Amerikában már avultnak tartják és lassan, de biztosan megeszi a természetmásolást a design, Liberty Taddot pedig mister W. Dow. Mi az a design? Semmi egyéb, mint a rajz céljának még praktikusabb megállapítása. Design az olyan rajz, amelynek az a rendeltetése, hogy valami haszna is legyen, hogy vele valamit díszítsenek, a dekorativ rajz, ellentétben a természetet másoló rajzzal. Az amerikai Teachers College-ben, a . rajztanárképző-főiskolában született meg és alakult ki a rajzolásnak ez az uj iránya, amelynek jelszava: . “Beauty in use”! Teremts szépet és hasznosat! Már a régibb amerikai módszerek is azzal zárták le a természet tárgyainak, a virágoknak, szerszámoknak, lepkéknek, csigáknak és mozgó állatoknak hü és gyors vázolását, hogy önálló tervezéseket gyakoroltattak a tanulókkal, egy virágfüzért kellett rajzolniok ecsettel, vagy egy pár madaiav csoportosan elrendezni, úgy, hogy ezek lapszéli diszül vagy apróbb használati tárgyak: dobozok, skatulyák, könyvjegyek, üdvözlő kártyák, legyezők stb. díszítésére szolgálhassanak. A design, ez a legújabb rajzirányzat még szorosabbra fűzi a rajznak ezt az iparművészeti rendeltetését s mindjárt a dekorativ rajzolással pedig a rajz tanítását. Tehát semmi hü és precíz vázolás, semmi pontos fény- és szinmásolás, semmi önállóság a rajzban! A rajz szerintük csak a kézügyesség egy neme s önálló rendeltetése nincs is, csak az a feladata, hogy a kézügyesség egyéb produktumait diszitse. A rajz ennélfogva szerintük már kezdetben is kell, hogy bizonyos adott viszonyokkal számoljon. A rajz függ a siktól, melyet disziteni fog, annak nagyságától, szélességétől, alakjától, színétől és az. a rajz, melynek ilyen a rendeltetése, tisztára sikdiszitmény, tehát stilizált valami lesz és nem naturalisztikus rajz. Egy cseresznyét tehát e rajzmetódus szerint nem gömbölyűre kell megrajzolni, plasztikusnak, fény- és árnyékhatásaival, hanem egy színfoltnak. Éppen ezért ilyen módszer szerint való rajzoláshoz nem az lesz a legjobb előgyakorlat, ha minél többször megrajzoljuk a cseresznyét természetes realizmussal, hanem hogyha azt piros papirosból kivágjuk úgy, hogy aztán felragasztva egy fehér lapra, a cseresznye dekorativ érzetét keltse. Itt tehát a rajz egész rendeltetése, célja változott meg és ehhez idomult hozzá a rajz jellege, a rajz technikája és a rajz tanulása is. A tanuló tehát, aki — mondjuk — a Horace Mann Schoolban kezdi a rajzolást tanulni, most már nem egy kávédarálót fog kapni, hogy azt rajzolja le a blokkjába, hanem csinál egy kartonból való kis skatulyát és azt festékes ecsettel, vagy egy darab szénnel valami csinos rajzzal kell díszítenie. Egy kis előgyakorlat természetesen ehhez is kell. Legelső gyakorlat például egy négyszögletes térnek kettéosztása egy fatörzs vagy egy száras virág, vagy egy dombláncolat által. Mindezt természetesen csak kontúrokkal kell jeleznie, néhány éles, fekete vonallal markiroznia. így ismerkedik meg a gyerek azzal, mi a szerepe a dekorativ vonalnak. Most következik a tömeg szerepe a rajzban. Például egy nagyobb edényt rajzol s ennek a szélére sakktábla-motívumot. Itt fehér és fekete tömegekkel dolgozik s most ugyanezt érvényesíti egyéb — mondjuk tapétaszerü — minták ismétlődésén. Egyiket feketével, másikat fehérrel tölti ki. Ezután a fél tónusokkal ismerkedik meg és kezdi a dolgokat silhouettszerüen megrajzolni, mint ahogy például egy litográfián, egy plakáton jelenik meg valami féltónusban. S csak ezután tér rá a színek gyakorlására, a kontrasztok és harmóniák megteremtésére s ebben a stádiumban csupa olyan színfoltot fest, amelyek összhangolódnak, mint egy színes japán fametszet. Mindebben azonban nem minták után dolgozik s nem is a természet után. A saját érzéseinek kell őt vezetniük, mert azonkívül, ami adva van: a díszítendő fadobozon, a dekorálandó papirvágókésen, az illusztrálandó könyvtáblán kívül van még valami, ami adva nincs és mégis megvan: egy fiatal, üde, tiszta lélek harmoniaérzéke. A fantázia és azonkívül a természetnek ilyen vonalakban és síkokban való meglátása lassan egy egész különleges, de nagyon praktikus dekorativ tehetséget fejleszt ki a gyerekben. Most már növényeket, virágokat, hegyláncolatokat és tájmotivumokat, házak kontúrjait és emberi profilokat nem abból a szempontból fog nézni, miként le hét ezeket kellő hűséggel lemásolni, hanem keresni fogja azt a pár vonalukat, amely e dolgok karakterét megérezteti és díszítésre alkalmassá teszi. A természet s a környezete neki csupa iparművészeti motívum lesz, a dolgokat jól el tudja majd gondolni fában, fémben, bőrben, négyszögletes, elliptikus, vagy köralaku sik ornamenséül. És az amerikai iskolarendszer mellett, amely egyre jobban kifejleszti a népisko— 9 — Iákban is a kézügyességet s a középiskolából valóságos ipari szakiskolákat csinált, egészen természetes, ha a rajz ilyen díszítő jelleget kezd ölteni. Elvégre ez is művészeti nevelés, mint ahogy az iparművészeti kultúra is művészi kultúra. És lesz egy világ, amikor az emberek nem reproduciókkal és gyenge, vagy közepes olajfestményekkel fogják megtömni házaik falát s nem a múzeumokat és képtárakat fogják bújni, ha szépségben akarnak fürödni, — hanem a home-juk bútoraiban, faldiszén, ruhájukon, kézimunkáikon, nippejeiken és közönséges használati tárgyaikon fogják megtalálni az Ízlés nemességét, a forma eleganciáját és' a színek gyengédségét. Beauty in use! KÖZMONDÁSOK: Kis csibét nem kell megtanítani arra, hogyan kaparjon. * Még a rossz munka is jobb, mint a jó játék. * Türelem a vigasz kulcsa. * Ahol két elefánt tülekedik, szenved a fü. * A szerelemnek se szeme, se_ esze. * Még a rossz gyermek is balzsam a szülőnek. * Aki nem akarja hallani a gyermeke sírását, maga fog sírni. * A fának meg kell szenvednie a gyümölcséért. * Jobb a keserű igazság, mint az édes hazugság. * ígéret: tartozás. * Negyven nyelv — negyven tőr. * Szegény ember tyúkja nem tojik, ha tojik, nem költ, ha költ, nem kél ki, ha kikéi, elviszi a kánya. * A majom nem a maga hátát látja, hanem a szomszédjáé^
