Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-11-26 / 45. szám

A lélek műhelyéből. Ma rendkívül erősen foglalkozik a tudo­mány a gondolkozásunk természetével, az­zal, hogy mi módon megy végbe az a leg­­csudálatosabb tüneménye a világnak: hogy gondolkozunk. És szinte arra az eredményre látszanak ma jutni, hogy az ember egyáltalán nem gondolkozik szabadon, hanem egészen aszerint, mint ahogy öntudatlansága sza­bályozza. Ez talán legjobban megmagyarázza a szédülés esete. Ha felmegy valaki valami magas pontra: szédül. Gyermeket fel le­het vinni akárhova, az nem szédül. A leg­­szédülősebb embernek a szemét ha bekötik, elfelejti a szédülést. A hegymászó vezetők is igy segítenek, magukon, ha felvittek vala­kit és az egyszerre csak nem mer tovább menni, mert fél hogy leszédül: a vezetők bekötik szépen a szemét és a legveszedel­mesebb helyeken szépen átsegítik. Azaz a szédülés csak önkéntelen rágondolás arra a veszélyre, amely beállhat. A gyerek nem gondol rá, mert nem tudja. A bekötöttsze mü ember meg nem látja. És megszűnik a szédülés. Már most próbákat tettek pl. hogy szédülést nem ismerő embereket fel­vittek meredek magas hegyoromra és az illető'nem is félt, nem is szédült. Amint azonban ráterelték, ráizgatták a gondolat­­menetét a lezuhanásra, azonnal elkezdődött nála is az inak roskadozásának az érzése, émelygés, kivert rajta a hideg veríték, szé­dült. Amint ezt megpróbálhatja mindenki, azzal a gondolattal foglalatoskodni, hogy ő lezuhan. No már most ez az egész izgalmas gon­dolatsor, ami a szédülést okozza, semmiféle valóságos okból nem keletkezik. Csak az emberben meglevő korábbi okokból. Azzal hogy rágondolt, azaz ráterelődött a gon­dolkozása olyanokra, amiket vagy ő élt át maga, vagy átélt valamelyik őse. Például a sötétségtől való félelem is tisztán csak an­nak a rettenetes félelemnek a maradványa, amiben az ősember éjszaka volt, mikor nem tudta: mely pillanatban mi támadhat­ja meg az életét. Aki aztán egy éjszakai vadállat elöl egyszer elmenekült valahogy, annak az ijedelmét még a dédunokája se fe­lejtette el. A sötétség behatása alatt mina­­ezek az ősi gondolatok öntudatlanul föléled­nek. Tettek ilyen kísérletet: hevezettek em­bereket sötét szobába, ahol az asztalon ti­­zenöt-husz különféle tárgy volt. Hirtelen egy-.két szempillantásra felcsavarták a vil­lanyt aztán újra sötétség. Majd elvezették onnan az illetőket s kérdezték: mit láttak. Egyik se emlékezett többre 4—5 tárgynál. Azonban most elkezdték mesterségesen iz­gatni az emlékezést. Például azt a szót mondták ki: Írni. Rögtön eszébe jutott az illetőnek, igen notesz is volt az asztalon 1910-ről. Pedig az imént sehogy se tudott rágondolni, és igy sorra minden tárgyat csakugyan meg tudott egy idő múlva ne­vezni. Azaz: akarni hiába akart rágondolni arra, hogy mit is látott. Pedig látott. De amit , látott, gondolkozásába csak öntudat­lanul kapcsolódott. Ebből az öntudatlan­ságból hámozták ki. Azaz a gondolkozásunk teljesen öntudat­lan munka volna. Mindig csak az a kérdés, mi válhatik ki tudatossá abból. Azokból a tárgyakból is, amiket vala­mennyien láttak, egyik erre, másik másra emlékezett. Egészen aszerint, amint az öntudatlanságból kiben ezt, kiben azt vál­totta ki valami. Valami ázelőttröl kész aka­ratlan gondolat. Az amerikai magyar munkássajtó minden eddigi törekvése odairá­nyult, hogy az Amerikában élő sok százezernyi magyar munkás olyan újságot kapjon a kezébe, amely minden más érdeket kizárva, csu­pán csakis a munkásság érdekét szolgálja. Az öntudatos, szervezett munkás­ság abban a kedvező helyzetben van ebben az országban, hogy van egy kiforrott irányú, lendületes fej­lődésben lévő nagy napilapja, az: ELŐRE és egy — a maga nemé­ben páratlanul álló — képes heti szépirodalmi és tudományos folyó­irata az ELŐRE KÉPES FOLYÓ­IRAT. Amikor a magyar munkások ön­­tudatosabb része évekkel ezelőtt nagy áldozattal megteremtette a napilapot, ez a 4ap egy percre sem állt meg a fejlődés utján s — úgy szólván egyedül — mindég olyan értékeket, újításokat produkált, ami­ket a polgári magyar lapok siettek utánozni ugyan, de az ujitásokat túlszárnyalni nem tudták. Ilyen merész és az olvasók töme­gétől nagy lelkesedéssel fogadott ujitás volt az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT megteremtése is. A2 ELŐRE napilap ezzel a folyóirattal ma is versenytárs nélkül áll, noha keletkeztek képes újságok, hetila­pok, de ezek sok mindent szolgálnak, éppen csak azt nem, amire a tanulni és gondolkozni szerető munkásem­ber vágyik. Az ELŐRE KÉPES FOLYÓ­IRAT valóságos házi könyvtár s a vége felé járó évfolyam egy olyan kötetet fog alkotni, amelyhez hason­lót Amerikában magyarul nem szer­kesztettek. Előfizetőink sorában százával vannak olyanok is, akik eddig sem magyar lapot, sem pedig munkáslapot nem olvastak, de az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT meghódította őket. Ez bizonyítja, hogy mennyire szükség volt és van erre a szépiro­dalmi és tudományos folyóiratra s ez teszi érthetővé, hogy annak fönn­állása. mennyire érdekében van min­den hasznosért és szépért lelkesedő olvasó előtt. De az ELŐRE KÉPES FOLYÓ­IRAT nagy terheket is rakott az ELŐRE napilap fentartóira. A min­den téren tapasztalható drágaság, a papir, a festék, az ólom és a többi nyomdai kellékek árai roppant fel­szöktek, majdnem lehetetlenné te­szik, hogy az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT továbbra is —- úgy­szólván ajándékképen — kerüljön az olvasók és előfizetők kezébe. A FOLYÓIRAT PAPÍR, AMELY EDDIG SZÁZ FONTONKÉT HÁ­ROM DOLLÁRBA KERÜLT, MOST TÍZ DOLLÁRBA KERÜL, AZ EMELKEDÉS TEHÁT NA­GYOBB A HÁROMSZOROS ÁR­NÁL. Nem akarjuk megfosztani az ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT hü olvasóit és előfizetőit attól, hogy kedvelt házi lapjukat beszüntessük, tehát az általános drágasághoz al­kalmazkodva FÖLEMELJÜK AZ ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT ÉVI ELŐFIZETÉSI DIJÁT KÉT DOLLÁRRA, EGYES PÉLDÁNY SZÁMAIT PEDIG ÖT CENTRE. 1916 DECEMBER ELSEJÉTŐL KEZDVE, TEHÁT AZ ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT ELŐFIZE­TÉSI ÁRA EGY ÉVRE 2 DOL­LÁR, FÉLÉVRE 1 DOLLÁR LESZ. AZ EGYES PÉLDÁNY A STANDEKEN PEDIG 5 CENT. Amikor ezt olvasóinknak és előfi­zetőinknek 'bejelentjük, megva­gyunk győződve róla, hogy továbbra is kitartanak kedvelt Folyóiratuk mellett, amely még tartalmasabb, még csinosabb formában kezdi meg útját a következő évfolyamban. Mindazok, akik előfizetnek, hozzájá­rulnak ahhoz, hogy Amerika legjobb magyar heti folyóirata • a fejlődés utján tovább haladhasson. AZ ‘'ELŐRE” LAPBIZOTTSÁG. — 2 — Olvasóinkhoz és előfizetőinkhez !

Next

/
Thumbnails
Contents