Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-02-20 / 5. szám

Adatok a gyermekneveléshez Lelki élet, jellem és jellemgyengeség. A JELLEMGYENGESÉGRE utaló tünetek a gyermekkorban a kő­vetkezők : a 'kedélyi életnek bizo­nyos foknyi monotonitása, hallgatag­­ság, akarathiány, a magány felkeresése, a nyíltság hiánya, feltűnő mérlegelése a viszonyoknak, kellemetlen óvatosság a nyilatkozatokban, hazudozás, bármily cselekvésnél a titokzatosság megóvása, bátorság hiány és sok esetben valósá­gos gyávaság. Magában játszadozva élénk sőt hangos is, de a legkisebb neszre vagy harmadik személy közeled­tére az oknélkíil való meglepettséget árulja el, ami a szemlélőben mindig azt a gyanút ébreszti, hogy a gyermek hely­telenséget követett el. Kérdőre vonat­ván, ijedten haboz, nyílt feleletet nem ad, a nyilt tekintetet kerüli és mintegy suttogva szól: nem tettem semmit. .. de semmitsem tettem. . . miközben zavará­ban vagy ujjaeskáit nyomkodja, vagy lábacskáival tipegő mozgásokat végez. Igazat mondott, de arra képtelen, hogy a valódi tény közlése által a kérdezős­ködő aggodalmait eloszlassa. Ha nem érzi magát megfigyelve, csíny elköveté sére is képes, de óvatos, hogy az reá bi­zonyítható ne legyen. Ha a normálisan fejlődő szellemi életű egészséges gyermeket, különösen a fiúgyermeket megfigyeljük, azt ta­pasztaljuk, hogy annak gondolkodását és enek szóban és tettben való meg­nyilatkozását nem gátolja az óvatosság, ő hangos, elmondja helytelenségeit is, és szemünk láttára rombolja játékait. És igy van ez helyesen, mert abban a kis agyban még nem fejlődhetnek azok a gondolatok — azok a. képzetek — melyeknek ellenőrző szerep jut. Az első gondolat — az alapképzet — a maga ideális igazságában nyilatkozik meg, oly alakban, melyre a későbbi kor­ban is rámondjuk, hogy — őszinte, sokszor azt, hogy — tulőszinte. Az ő fogalomvilága még nem ismeri az alap­­gondolat mérlegelését, ez irányban még nem fejlődött ki az óvatosság, még nincs kritikája, kimondja tehát a szót úgy, amint azt gondolta, véghez viszi a cselekményt úgy, amint azt gondolta, őszintén, nyíltan, kendőzés nélkül, még akkor is, ha az hátrányára lenne, mert ő még nem számit, még nem alakos­­kodik, még nem alkalmazkodik. Óva intem a szülőket: ne idegesked­jenek akkor, ha azt látják, hogy a gyer­mek akar, hogy akarata fejlődik és akarata van, ne írják ezt a lelki meg­nyilatkozást az “illetlen, a rossz gyer­mek” teherlapjára és ne feledjék hogy az a normálisan fejlődő szellemi életnek egy igen fontos, a nyilt egyenes jellem fejlődésére igen kedvező jelensége, Honvéd a sáncárokban Kelet-Galiciában. melyet nem szabad elnyomni, hanem szeretettel ápolni és helyesen kezelni kell. Helyesen kezelni, mit értünk ez alatt ? A léleknek, az emberi agynak min­den néven nevezendő funkcionális meg­nyilatkozásai, tehát a jók épugy mint a rosszak, végtelen nagy hullámzásnak vannak alávetve. Az ideális hit könnyen fanatizmussá fajul, a szeretet őrületté, a hűség rab­szolgasággá, a tisztelet imádattá, a kö­zöny haraggá, a harag gyűlöletté, az erély durvasággá, az őszinteség gorom­basággá, a következetesség makacs­sággá, az akarat a'karatossággá. Ettől a hibától, ettől az egyensúlyvesztéstől kell megóvni a lelket, ezeket a hullám­zásokat kell a normális mederbe vissza­szorítani, ami a helyes nevelésnek a feladata. A jó és nemes felé törekvő akaratot ápolni és fejleszteni kell, az akaratos­ságnak pedig útját kell állani, felvilá­gosítással, jó szóval és türelemmel, és ha mindez sikerre nem vezetne, a kellő időben a szigorhoz kell nyúlni, mint végső mentő eszközhöz. Tapasztalat szerint, az ez irányban való nevelésnél, a nevelő legfontosabb kelléke a türelem. MEKKORA HŐSÉGET BÍR EL AZ EMBER? A legnagyobb hőség, amelyet a földön eddig megállapítani sikerült, 67 Celsius fok volt a napon. Ezt a rettenetes hőmér­sékletet csak egyetlen egyszer tapasztal­ták az ausztráliai sivatagban. A meztelen sziklatalajt a nap még nagyobb hőfokra heviti, úgy hogy az embernek azt minden körülmények között kerülnie kell. Általá­ban az 50—60 fokos hőség a napon éppen nem tartozik a legnagyobb ritkaságok közé. Árnyékban a legnagyobb hőfok, amelyet eddig feljegyezni sikerült, 55 fok Celsius. Különösen nagy magasságban van a napnak rendkívüli hevítő ereje. így pél­dául a Himalája lejtőin jooo méter ma­gasságban 55 fok Celsiusnál magasabb hő­mérsékletet állapítottak meg, mégpedig december hónap folyamán, mig ugyanott az árnyakban a hó fölé tartott hőmérő —5 fokot mutatott. Ily óriási ellentétek tapasztalhatók a nagy magasságokban. Az erről hírhedt perzsa öbölben és a Vörös­tengeren 50—60 fok Celsius hőségre kéll elkészülve lennie annak az utasnak, akit végzete arra kárhoztat, hogy ezek vizét hajón a nyári időszakban szelje. A legtöbb ember mégis minden ko­molyabb baj nélkül elbírja ezt a rettenetes hőséget, noha a Vöröstengeren gyakran eőfordult, hogy valamelyik utas vagy hajó­­fűtő a hőségtől támadt elmezavarában beleugrott a tengerbe. KETTŐS BAJ. Akiben vakhit s korlátoltság Szoros testvéri frigyre lép, Habár az érvek torkod fojtsák, Ne vitázz azzal semmikép! A vakhit fegyvert ád ő néki, Hogy vagdalkozzék vad dühében S a korlátoltság pajzszsal védi, Nehogy a jobb hit hozzáférjen. UJ HARCMODOR. A jót, nagyot veszélyesnek ha vélik, Agyonhallgatják, vagy agyonbeszélik. 8

Next

/
Thumbnails
Contents