Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-19 / 44. szám
Neuer falu népe fehér és fekete toliakkal disziti a fejét; a fülein és az ajkán csonttüt szúr keresztül. A nők derekukon bőrövet viselnek, amely rövid inget szőrit a testükhöz, akik elegánsabban akarnak öltözködni, azok bőrből készült háromszög alakú, de csak térdig érő “uszályt” viselnek hátul. Landor fölkereste a Schiluk-törzset is, amely valaha népes és hatalmas volt, ma már azonban pusztulófélben van. A Schiluk-törzs a Nilus balpartja mentén, Kahától a Nó-tóig, a Fehér-Nilus vidékéig terjedő területen él. Landor Kirió- és a Sobach-tavak környékén lakókat kereste fel. Hogy ez a törzs valaha mily hatalmas és erős volt, bizonyítja az, hogy nyelvük hatása messze keletre érezhető és még ma is kimutatható. Ez idő szerint mint egy negyven mértföla hosszú és tiz mértföld széles területen él nek egymás mellé sorakozó falvakban. A törzsfőnök neve: Mák, közönségesebben; Rel, akit mindenkor a Gnárets' uralkodó családból választanak. A törzsfőnök nem halhat meg természetes halállal, mert ha már bizonyos kort elért, alattvalói megfojtják, abból indulván ki, hogy uruk és parancsoljuk nem halhat meg olyan közönséges halállal, mint alattvalója. A felsőbb kaszt férfiaiból kerülnek ki a harcosok; fegyverük a lándzsa és védekezésül széles, hosszú, vizilóbőrrel bevont pajzsot használnak. Még hadi flottájuk is van; kezdetleges ugyan, de támadásuk veszedelmes. Ez a flotta nagyszámú, könnyű csónakokból áll és mindegyikben két vagy három harcos foglalhat helyet. Egy-egy csónak olyan könnyű, hogy egy ember a fején könnyen cipelheti. A harcosok egytől-egyik magas növésű férfiak; különös rítus szerint féllábukat, akár csak a gázlómadarak, a hasuk alá emelik, azután egyenesen előrenyujtják. Ebben a helyzetnben hosszú ideig kibirják a féliá. bon való állást. Érdekes sajátosság náluk, hogy a sarkuk hosszan hátrafelé irányul. Van egy papnőjük, aki őket betegségükben gyógyítja. Úgy hiszik, hogy a betegség emberről-emberre “vándorol” és hogy a beteg csak akkor gyógyul meg, ha már a betegséget egy másik ember megkapta. Röviden megemlékszik még Landor a francia Kongó Sangó-törzséről is. Ezek az emberevők borzalmas külsejű emberek: a messze előrehajlő ajkak; a lapos, széles orr; az alacsony, hátrafelé irányuló homlok; a kicsiny, szűk koponya; a mereven előrenyuló nyak; a vérben forgó szemek valóban rémes külsőt kölcsönöznek nekik... Bálványokat csakis Közép-Afrikában látott Landor. Ezek a bálványok fából faragottak és a müipar némi fejlettségére vallanak. Az apró, pirosra festett szobrocskák ülő helyzetben ábrázolják az alakot, elül összekulcsolt kézzel; a lábuk aránytalanul nagy, a hajzat fekete; a szemeket tükördarabkák pótolják s a nyakon ékszerek csillognak. Banzyville és Mobey elhagyása után Landor a folyón haladt a Csád-tó felé. A csónakot benszülött evezősök hajtották, akik fémkarperecet viseltek és furcsa módon készült fejdiszükön fényes fémlapocskák csillogtak. Két hosszú dobon verték az ütemet az énekükhöz, s a partmenti erdők hangosan verték vissza a különös zenét. A Kanem-sivatagon Landort komoly veszedelem fenyegette. Gyilkos hőség kínozta az expedíciót; ember s állat egyaránt szenvedett a viz hiánya miatt. A karavánvezető végkép kimerültén rogyott le az izzó homokra és kijelentette, hogy egy lépést sem megy tovább, hanem bevárja ott, ahol van a halálát; az a tevehajcsár is, akit egy barátságos törzsfőnök rendéit mellé kalauznak, szinte közel volt a megőrüléshez. Landort is elnyomta a bágyadtság és elszunnyadt a teve hátán s mikor felébredt, a tevehajcsárt sehol" sem látta maga körül. Visszamenve -egy darabon, ott találták a porban fetrengve, egyre azt ordítozta, hogy Allah jó és hogy ő hozzá vágyik. Landor a nyakánál fogva vezette vissza a karavánhoz, de a szerencsétlen ember egyre Allah nevét ordítozta, ruháit és turbánját letépte s kivont szablyájával őrülten vagdalódzott. Csak nagy ügygyel-bajjal és Ígéretekkel birta ezt a két embert Landor az öngyilkosságról lebeszélni. Nagyon érdekesek azok az adatok, melyeket Landor délamerikai útjáról közzétett. Ezzel az expedícióval, amely 18 hónapig tartott, földerítette Brazíliának a Rio és a Manaos közt elterülő eddig ismeretlen vidékeit, amelyeket maguk a braziliak is megközelithetetlennek tartottak. Miután Braziliát keresztben átszelte Landor, bejárta az Andokat, Pérut, Limát, majd Cuzcot és a Titicaca-tó környékét, hogy fölkutassa az Inkák romjait. Bolívián és Csilén keresztül került Antofagasztánál a tengerig, onnan Valparaisoba hajón, innen vissza Braziliába és megint útba ejtette Riot, Limát és Pérut s ezzel bevégezte huszo.nkétezer kilométerre terjedő útját, amely rengeteg őserdőkön és lakatlan vidékeken vezetett keresztül. A brazíliai kormány nem talált olyan emberre, aki Landort erre a veszedelmes útjára elkísérte volna; Landor a maga erejében és energiájában bizva, harminc válogatott emberből álló karavánjával szerencsésen tette meg az útját. A hires utazó mintegy ötezer mértföldnyi, eddig teljesen ismeretlen területet tárt föl; a brazíliai kormány megjutalmazta a rettenthetetlen kutatót. A BÖRZESPEKULÁCIÓ ÉS A DRÁGASÁG KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS. (Folytatás a 4-ik oldalról.) “És igy van ez minden élelmiszerrel s a gyári termékekkkel is, mert a nyersanyag megdrágult s ennek folytán a gyártott cikk is drágább.” Hogy meddig fog ez a helyzet tartani, senki sem tudja biztosan megállapítani. Wall Street egyre-másra adja és veszi az értékpapírokat. És az említett börzelap, amely a helyzetet úgy látja, ahogy előbb idéztük, arról “biztosítja” a közönséget, hogy a drágaság még akkor sem fog csökkeni, ha a háború megszűnik. De ez — természetesen — nem áll, legaalább nem annyira, ahogyan azt a börzelap mondja, mert tapasztalhatjuk, hogy amikor békehírek merülnek föl, a Wall Street-i spekuláció csökken és a tőzsdén idegesség vesz erőt, a részvények órák alatt esnek. A jelenlegi helyzetet, amelyben még csak halvány remény sincs a békére, Wall Street alaposan kihasználja arra, hogy a mérhetetlen vagyonokat bezsebelje. A néppel, a munkásság tömegeivel nem törődnek azok, akik mindenben elősegitik a nagy drágaságot, mert hiszen ebben az országban eddig még minden -prosperitásból valamint a drágaságból is csak a Wall Street emberei és az ország kapitalistái gazdagodtak meg még jobban. Mint mindennek, úgy ennek a mai állapotnak is a tőke mohó, kapzsi profitéhsége az oka, a békét és a háborút a kapitalisták egyformán előnyösen tudják kihasználni- a maguk céljaira, mig a dolgo zók milliói békében csöndes nyomorral, háborús időben pedig a “prosperitás” drágasága alatt éhezve és roskadozva milliós értékeket teremtenek Amerikában az amerikai tőkéseknek. A békét, ha Európában elkövetkezik, meg kell hogy zavarja egy újabb háború, egy olyan harc, amely nem a rokkantságba, a tömegsírba taszítja a nagy tömeget, hanem porondra szólítja a világ minden proletárját a leghatalmasabb közös ellenség ellen: a kapitalizmus ellen s a valódi béke árának e harc győzelmének kell lenni. Éber László. A vallás — mondják — fék, zabola. Ellenkezőleg: fölbujtás a bűnre, mert minden .állás a bünbocsánaton alapszik V oltaire. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. A 42-ik számban megjelent képtalányt helyesen megfejtette: Ottó Hirth Newark, N. J. A többi beérkezett megfejtés valamennyi ■téves. Nyulászy Jenő, Phila. A 26. számú feladvány megfejtése helyes, a másik kérdésre a sakk-rovat vezetője levélben fog felelni. — 8 —
