Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-12 / 43. szám
A BORBÉLYNÁL. Színhely közönséges borbélyüzlet. — Egy ur (néma szereplő) egy széken ül, s várja, míg rá kerül a sor. A borbély-segéd egy karosszék felé int, a hova ülnie kell... A borbélysegéd: Azt hiszem, uraságod várakozik legrégebben... Ide tessék... Méltóztassék csak leülni!... Hajat tetszik vágatni, vagy beretválkozni méltóztatik?... Beretválkozni?... És hajat vágatni?... Nagyon helyes!... Kérem, legyen szives a fejét fölemelni, hogy ezt a fésülőköpenyt föladhassam... Tessék csak... Uraságod ráült a kabátjára... Ah, uraságod náthás?... Fogadja kérem, őszinte résztvétemet!... Manapság mindenki náthás; igazán, én is alig hogy kigyógyulok belőle, megint megkapom mindjárt... No de nem baj, — az már velejár a tavasz gyönyöreivel... Tessék csak a fejét fölemelni... így... Nagyon jól van.... Micsoda!... Egy kis hab a szájába is jutott?... Ne tessék aggódni, majd mindjárt megtörüljük! Ah, ha uraságod látná a fogait... Már meglehetősen megsárgultak... No persze, egy kissé el vannak hanyagolva!... Meg látszik, hogy uraságod nem használja a Dentoli Salicyl fogvizet... Uraságod nem parancsol belőle egy palackkal?... Nagyon ajánlhatom... és nem is drága!... Uraságod nem is válaszol? A mint tetszik! ... Én nem akarok uraságodra ráerőszakolni semmit!... Nekem ez egyáltalán nem szokásom!... Kérem, tessék csak lehajtani a fejét!... Ah, uraságodnak milyen piros az arca!... Ha szabad volna egy kis Ichtiol-Salicyl-t ajánlanom...? Uraságod nem felel?... Jó, — uraságod látja kárát, én nem... Na megvan!... Uraságod még soha sem volt ilyen szépen megberetválva, mint most... sőt fogadni mernék, hogy senki sem tudja igy megberetválni... Tetszik tudni, a többi kollega mind egyformán beretvál mindenkit... mig én mindig a vendég egyéniségéhez alkalmazkodom... Azonnal megmelegszik a mosdóviz... csak egy perc türelmet kérek... Szép idő van ma... Nem olyan mint tegnap... Tegnap valóságos vihar dühöngött... Szabad egy kis Diana-sósborszesszel bedörzsölni az állát?... Vagy talán csak az arcát?... Nem? ... Parancsol uraságod egy újságot?... Ó, a hogy uraságod parancsolja!... Én nem kényszerítem uraságodat semmire sem... Ha uraságod nem szeret újságot olvasni, ne olvasson... Én se mindig szere» tek hazugságokat olvasni... Megengedi uraságod, hogy egy kis rizsporral bedörzsöljem az állát? Ezt igen ajánlanám... Nem tetszik?.., No nem baj, Ízlés dolga az egész... Szabad megkefélnem a hajátx ... Ah, ha uraságod látná, milyen korpás a feje!... Megmossam talán?... Ó, én nem akarom befolyásolni uraságod elhatározását, a szabadságát... De ha uraságod nem akarja... Ahogy tetszik!... Megengedi uraságod, hogy jól kikeféljem a haját?... Nem? Kár, mert ez nagyon erősítené a haját... Készen vagyunk... Alázatos szolgája! Leveszi a fésülő köpenyt a kliensnek a válláról, a ki föláll, nyújtózkodik egyet, s aztán kivesz a zsebéből egy nyomtatott cédulát, a melyen ezek a szavak vannak: “Siket-néma vagyok. — Tessék ide Írni, hogy mit fizetek?”---------o--------A természetrajz nagyon udvarias, a legostobább tökfilkót is EMBERNEK mondja.---------o--------— Hány parancsolat van. Pistike? — Tíz! — Tegyük föl, hogy megszeged az egyiket? — Akkor marad kilenc.----------o---------Mari szakácsnő: Mi volt nálatok ebédre? Zsófi szakácsnő: Semmi. Mari: És mit ettetek vacsorára? Zsófi: Melegítettük, a mi megmaradt délről. ——o--------TALÁLD KI! A szerelmesek. Találják meg a férfi vetélytársának a profilját. A talyigás koldus és a pap. (Beküldve.) Egy vak koldusnak a talyigáját egy to—12 éves fiú húzta, aki egyszer megunta az öreget húzni és megszökött tőle. A véletlen kedvezett az egykori koldus-fiunak és felserdülve pap lett belőle. Búcsúkor ő prédikált a híveknek és egy alkalommal meglátta egy» kori koldus-gazdáját a tömegben. Mikor végzett a prédikációval, odament az öreg vak koldushoz és felhívta a papiakba, megvendégelte és megkérdezte tőle, ismeri-e. — Nem én — válaszolta a vak koldus. — .Én vagyok az, aki egykor megszöktem tőled és a talyigától. — Te volnál az — válaszol az öreg?! Lám, lám milyen kár, hogy megszöktél tőlem. Ma már első talyigás lehetnél. Hát nincs igaza? — Mamuska, már mondtam neked, hogy nem szabad fürödnöm. Nézz csak ide, mennyire kifehéredik a lábam a lyukas harisnyából!----------o----------A kaszinóból. — Hogy az a menydörgős ménkű ütne bele a villanyosokba. — Mért éppen a villanyosokba? — Hát képzeld el, mióta a lóvonatok kigyüttek a forgalomból, azóta minden ló ide jár a kaszinóba gibicelni és az ember nem játszhatik miattuk. • -----------o---------SZERKESZTŐI ÜZENETEK. A 41-ik számban megjelent képtalányt helyesen megfejtették a következők: Mrs. A. Gall St. Louis, Irene Israel Philadelphia, Pa. Walter Georg Cleveland, O., Mrs. Leib New York, Gál Péter Boston, Árvay Elsie Ridway, Pa., Berger József New York., Mrs. Sári Balogh Philadelphia (a múltkori is jó) Drágos Gábor New York (csak félig fejtette meg s hozzárajzolt oda nem tartozó részeket is.) Hegedűs József, Collegepoint. Megkaptuk a kéziratot, de terjedelménél fogva i hosszabb idő kell hozzá, hogy átnézhessük és véleményt mondjunk róla. Kérünk egy kis türelmet. Többeknek: A képrejtvény megfejtéséhez mindég csatolják a 2 cent bélyeget is, mert portó nélkül nem küldhetünk könyvet. Aki már kapott füzetet, jelezze mindég a cimet, nehogy ugyanazt küldjük kétszer. A 42-ik számban lévő képtalány kissé nehéz s ezért azok, akik csak az egyik profilt megtalálják, is megkapják a füzetet.
