Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-10-29 / 41. szám
a HOMO Okoskodás. Kitűnő házi koszt. I Egy ember, aki a nagyvárosi restaurant kosztttól alapos gyomorrontást kapott, egy csöndes falusi nyaraló-helyre költözött, hogy rendbehozza magát. Megismerkedett a trardingház néhány lakójával és az étkezés felől érdeklődött. — Oh, a kosztunk ,az nagyszerül — mondja egy föburdos-féle. — Mindennap már a reggelihez is csirkét kapunk. — Micsoda-a-a? Csirkét, reggel? És hogyan tálalják iazt föl? — kérdi félig örömmel, félig kétkedő hangon. A csomagolással elfoglalt főburdos, lenyelvén egy hashajtót, azt feleli fanyarul: — Tojáshéjban!---------o--------Először mér beszélni. (A polgári nők gyűlésén.) A nöegyesületi gyűlésen nagyban szónokol a férfiak ellen Roskayné és a szónoklat hevétől elragdva felkiált: Kérdem, találkozik-e itt az egész teremben csak egy férfi is, aki oly munkát már végzett, hacsak egyszer is, mit az asszony minden nap dolgozni kénytelen, akinek fogalma van a nő rabszolga életéről! Van-e itt egy férfi, aki reggel felkelt, mig a fáradt, agyondolgozott felesége még az ágyban pihenhetett... aki tüzet rakott volna, megfőzte a reggelit, a gombokat felvarrta a ruhákra, a ruhákat kiporolta, a harisnyákat stoppolta, a lámpát rendbe hozta, a cipőket kivik szólta, a gyermekeket megmosta? Ha van egyetlen egy olyan férfi itt, álljon ki bátran és merje magát mutatni!” Halotti csend volt a teremben. Ekkor félve emelkedett fel egy férfi és remegő hangon kezdett beszélni: “Édes Milkám! Miután te határozottan kívántad, hogy megmutassam magam, hát én vagyok az!” Ez Roskayné, a szónok férje volt---------o--------Sakk-kibic_ A. sakkozik B.-vel, C. kibicel, B. megé-rinti a lovat, közben mást gondol és a to-' ronynyal akar indulni. C. dühösen kiabál, ohó az nem úgy van, ha a lovat megérintetted, akkor a lónak mennie kell. B. Úgy? Igazán? Megragadja C.-nek a karját és igy szól hozzá? Na lássuk, hogy megy a ló? Dr. S. H.,SEDWITZ okleveles orvos. A Betegsegélyző 49-ik osztályának hivatalos orvosa. Rendelő órák: d. e. 9^-10, d. u. 1—3 is 7—8-ig. Vasárnap 9—12-ig. Dollár Bank Bid. 523-as szoba. YOUNGSTOWN, — — — OHIO. Feleség: Nem! És százszor nem!! Te már nem szeretsz engem!! Oh ezt én már régóta látom!! Férj: Úgy? Te azt látod? Na hát akkor te sem szeretsz ám engem már régen! Mert az igazi szerelem, az vak!!! KI FEJTI MEG? Ez a hölgy álarcos kerti-ünnepélyre indul. Hol az álarca? Meg kell keresni e képen.---------0—-------SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Hegedűs József, College Point. Küldje be a jelzett kéziratot és nagyon szívesen mondunk véleményt felőle^ Olvasó, City. Azt az egy felvonásost közlés végett nekünk beküldték. Nem az irta, akit ön említ, hanem az, akinek a nevt ott van a cim alatt. A képtalányt megfejtették: Plell János, City; Tollár Imre Passaic, N. ]., Árvay D.né. Ridgway, Pa., Blanche Halbleib, Elizabeth, N.. J. John Jacoby Indianapolis; a megfejtőknek a jutalomfüzetet nem küldtük el, mert nem mellékeltek bélyeget. A postadijat mellékelni kell, mert e nélkül nem küldjük szét a füzeteket. A 38-ik számban megjelent megfejtési névsorból Mrs. Leib New York, neve tévedésből kimaradt, aki pedig helyesen megfejtette a képtalányt. ♦Wm H. Cokeburg, Pa. Nem alkalmas a közlésre. Az oroszlán. • Belép az atyafi a festőhöz: — Szeretném, ha az ur egy szép oroszlánt festene a boltom elé cégérül. . Mibe kóstálna? — Megcsinálom tiz pengőért! ■— Oh, az sok. Kapok én hatért is. — Lehetetlen annyiért... — Akkor istennek ajánlom... A festő mégsem akarja elszalasztani íaz üzletet, és visszaszólítja az atyafit. — Szelid oroszlán legyen az az oroszlán, vagy vad? — Persze, hogy ivad. — Láncon legyen, vagy lánc nélkül? — Lánc nélkül. ' — No, akkor meg lehet csinálni. Meg is csinálta és az egész szomszédság az oroszlán csodájára járt az üzlet elé. De’ amikor egy hét múlva nagy zápor kerekedett, az atyafi arra ébredt, hogy az eső lemosta a festéket. Dühösen szaladt a festőhöz, aki azonban fagyosan kérdezte: — Hát milyen oroszlánt rendelt kend? — Vad oroszlánt. — Láncon- volt? — Dehogy is volt láncon. —Hát hogy hiheti, hogy a vad oroszlán, ha nincs leláncolva olyan borzasztó időben egy helyen maradjon? Az atyafi bünbánólag festetett másik képet, és ezúttal a festő olajfestéket használt, nem pedig — vizfestéket. Olcsó passzió. Péter: Mit fizetsz nekem, ha a toronyról leugrom? Pál: Előbb ugorj le, aztán majd fizetem az útiköltséget.---------o--------Kávéházban. Mama: Jaj de haragos arcot vágsz! Talán valami bajod van? Leánya: Dehogy, mamám! Csak dühös vagyok arra a fiatal emberre, aki ott az asztalnál ül! Mama: De hiszen az egész nyugodtan újságot olvas és rád sem néz! Leánya: Hisz ez az, a miért olyan dühös vagyok reá!---------o--------Idők jele. Lacika: Kérek-egy félkiló marhahúst! De kérem keményet adjon ám!! Mészáros mester: Mi a manót? Hát mért éppen keményet? Lacika: Mert ha a hús puha, akkor azt apa mind maga eszi meg és nekünk nem marad egy harapás sem. — 16 —
