Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-10-29 / 41. szám
rZM w 111 S* m mm .. • -Ir,,..,: . ^ " TERMÉSZETTUDOMÁNY ' V: J lllll'lllülllllllllllllllülllllllllll : A célszerűség a természetben Mindenki elfogadhatja gondolkodás nélkül azt a törvényt, hogy a természet semmit nem alkot hiába és az, amit alkot, mindig célszerű. Néha találunk valamit, amiről az a véleményünk, hogy teljesen fölösleges, sőt káros. Ám, ha belemélyedünk a dologba, csakhamar kiderül, hogy tévedtünk; megtaláljuk a célt mindenben, csupán arra kell ügyelni, hogy az állatok és egyéb lények berendezését ne a magunk szempontjából mérlegeljük, hanem csupán az illető lényeknek szempontjából. A poloskáról például majd minden ember bosszúsan hirdeti, hogy ez az állat abszolúte céltalan teremtménye a természetnek, mert hisz semmiféle más állatnak eledelül nem szolgál, az embernek pedig nagyon kellemetlen. Mi lehet ebben az utálatos féregben a célszerűség? Miért alkotta ezt a természet? Nos, a feleletet meg lehet találni: a poloska és minden más élösdi féreg a lustaságra hajlandó embereket részint mozgásra, részint tisztaságra -kényszeríti, Vagy legalább ösztönzi. Pesszimista tudósok, akik az életet csupán sötét oldalairól fogják fel, légebben igen sok dologra mutattak rá, mint olyan-1 ra, amelyet a természet elhibázott. Schopenhauer például ezeket kérdezte: Mért nincs az embernek szeme hátul is? Mért nem olyan erősek a kezei is, mint a lábai? Mért van a kutyának, macskának és majd minden emlős állatnak farka, mikor ezek az állatok enélkül is ép olyan jól megélnek? Mire való például a bajusz és szakáll, melyet sokan épen fölösleges volta miatt leborotválnak? És száz meg száz ilyen kérdést tettek a pesszimisták a természet kigyunyolására, amiből kiderült, hogy az ember mindenben kifogást tud találni, ha el van fogúivá. Mert a szem hátul valóban fölösleges, hisz fejünket úgyis könnyen forgathatjuk. Lábainknak azért kell erősebbeknek lenni kezeinknél, mert a test egész súlyát azok hordozzák. A kutyák, macskák és többi emlős állatok farka részint a legyek és szúnyogok elzavarására szolgál, részint kiegészíti a test szimmetriáját: a természet még a szimmetriát is szükséges dolognak tartja, ha az nem ellenkezik az életfentartással. A- 'bajusz és szakáll pedig, mint a kifejlett hímnem hirdetője hozzátartozik a férfiassághoz, ha még úgy borotválják is. Igen, a természet mindent megad, ami egy fajnak kell, és fukar mindennel, ami az életfentartáshoz nem szükséges. A tevének nincsen patája, mert folyton laza talajon jár; a kutya körme nem olyan éles, punt a macskáé, mert nem kell sehova felmásznia, viszont a majomnak elég az emberéhez hasonló köröm, mert négy kéz áll rendelkezésére, a lába pedig teljesen fölösleges, miután fákon tölti életét. Ugyancsak a pesszimisták szerint a földnek legcélszerütlenebb módon kistaffirozott lénye az ember, amennyiben a természet nem adott neki még ruhát. A pesszimisták elfelejtkeznek arról, hogy épen az ember van legjobban felruházva minden lény közt, még -pedig azáltal, hogy esze van, amellyel nemcsak ruházatát, de százféle egyéb dolgot is megszerezhet. Ezek után az embernek minden körülmények közt be kell látnia a természet áldásos célszerűségét.------------o---------_ A LEGRITKÁBB KÉT EMLŐSÁLLAT. A leiró természetrajz 1830. körül kb. 1200 emlős állatfajtát ismert, ötven év alatt 2300-ra nőtt a pontosan leirt emlős-fajok száma 1830-ban 3600-féle madarat ismert a zoológus-világ, 1881-ben 11 ezret. Az ismert csúszómászók száma 543-ról 3400-ra nőtt ez idő alatt, a halaké 3500-röl 11 ezerre, a puhányoké 11 ezerről 33 ezerre, a rovarokká 49 ezerről 220 ezerre stb. Manapság mindent összevéve mintegy 600 ezer állatfajt ismer és ir le a természetrajz. Ez a szám az apró állatfajtákat illetőleg évrőlévre rohamosan nő; az angol Sharpe szerint a rovaroknak alig egy tizede ismeretes még pontos természetrajzi leírásból. Az emlősök sorát azonban teljesnek tartotta a tudós világ a múlt század második felében. Azt hitték, hogy nincs olyan emlős állat a világon, amelyet ne ismernének alaposan, le ne írtak volna pontosan a kutatók. Csalódtak. Azóta két uj emlős-fajt is fedeztek föl a tudomány számára. Mindkettő Közép-Afrika lakója. Az egyik kérődző: okapinak -hivják a benszülöttek, a másik a vízilónak rokona és törpe vizilónak (choeropsis liberiensis) nevezték el. Ennek a vastagbőrünek fölfedezője, tudományos meghatározója Schamburgk János, né met őrnagy; bár már évszázadokkal előbb emlegettek egyes kutatók valami óriási disznófélét, amely az afrikai Libériában honos és azonos a szóban forgó törpe vízilóval. Schamburgk a hirneves állatgyüjtőnek és kereskedőnek, Hagenbecknek megbízásából külön expedícióval utazott el az állat fölkutatására. Az ő leírásából tudjuk, hogy az állat életmódja lényegesen különbözik az igazi, a nagy vízilótól. Nem tartózkodik annyit a vizben, mint azok szoktak s az egész esős évszakot vizen kívül tölti. Az igazi víziló füvet legel, a törpe inkább falevelet Igen veszedelmes, a benszülöttek legalább nagyon tartanak tőle, mert egy emberrel elég könnyen elbánik. Schamburgk kölyökkorában fogta el az első példányt, s pár hét alatt annyira megszelídítette, hogy a tenyeréből evett. A fogságban általában hamar szelídül és Schamburgk egyenesen okos, kedves, kis állatnak mondja. Nem is olyan otromba, a lába nem annyira visszafejlődött, a feje nem olyan idomtalanul és aránytalanul nagy. Libéria állam 75 centes bélyegére rányomatták a törpe vizilónak, mint a négerállam jellegzetes állatjának képét. Az okapi az az állat, mely hasított csülkü, kérődző, tehát a szarvas-fajok rokona, külsőleg — főként a feje — a szabadban élő vadszamarkhoz is hasonlít. A “CIEBA FA”, amely a nyugat-indiai szigeteken található. Óriási törzsű fa, amelynek gyakran 100 láb a kerülete. Viharálló, erős törzséből, amely évezredekig is elél több tonnasulyt elbíró hajókat, csónakokat készitenek. — 9 —
