Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-23 / 1. szám
ó. oldal ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT 1916. január 23. A MŰVÉSZET EREDETÉNEK PROBLÉMÁJA. TI ff ILY okok hozták létre az emberi tevé- Xy_l_ kenység ama csoportjait, amelyeket gyűjtőnévvel művészetnek nevezünk? Oly kérdés, amelyet szinte állandóan napirenden tartottak az emberek. A költők régen himes meséket találtak ki a probléma megjelölésére. Sokáig a nyelvészet és a rendszeres filozófia tartotta magát egyedül illetékesnex e tárgyról szólni. Az előbbinek nyilván az volt a hibája, hogy kizárólag az irodalmi tanulmányozás módszereit alkalmazta egy az irodalomtól teljesen különböző problémára. Az utóbbi azért nem boldogult, mert rend - sen kész rendszerek valamely 'fiókjába igyekezett a művészetet beszorítani. Hasomoan egyoldalú kísérlet volt az is, midőn kizáró,ag zoológiái, állattani részlet-feltevésekkel ("ösztön”, "kiválogatódás”) iparkodtak egy uj feltevést életre hozni. Az ágas-bogas kérdés lényegéhez ily egyszerűen még sem lehetett férkőzni. Akik a kérdéssel vesződnek, talán leghálásabban tekintenek a néprajzra, amely nagyon bő tapasztalati tényt és tárgyi adatot tudott összehordani s bár ez a fiatal tudomány még nem rendezhette el ezt a kincstárt, mégis nagyszámú megvilágító analógiával szolgál már ina is. Legtermékenyebbnek mutatkozik a kutatásoknak az a sora, amely egyenest a művészet által [felhasznált anyagokat vizsgálja, technikájukat figyeli meg és megállapítja azokat a tormákat és díszeket, amelyek az egyes anyagokból és azok technikai feldolgozásából vezethetők le. Ezzel a módszerrel legalább is annak megállapitása érhető el, ‘hogy temérdek forma és disz időre és helyre való tekintet nélkül az anyagnak és az anyag speciális tulajdonságainak 'köszöni létét. Jgaz, hogy ezzel még csak egyik zugába jutottunk annak az útvesztőnek, amelyet ez a probléma ma jelent. De egy talpalatnyi földet, mégis nyertünk már. MŰVÉSZETI NEVELÉS. A művészeti nevelés legnagyobb célja a szociális eszthetikai érzés .felkeltése, az legyének élvezetének, gyönyörködésének irányítása által. De a művészet csak akkor idézi elő ezen hatást, ha igaz, ha öszi»te, ha a természet örök szépségeit tekinti legtökéletesebb mintának. tehát ha a természethez és az élet szükségleteihez alkalmazkodik. Az ilyen művészetből mindenki lelki felfrissülést, életkedvet merit. A művészet épugy, mint a tudomány, nem az egyén müve, hanem az emberi társaságé. Mindegyik az igazságot keresi, csakhogy másmás formában. Mindegyikből a sokaság szerez magának eszméket, ismereteket, s mig gondolkozni, alkotni, csak az egyén képes, a sokaságnak az eszméket kívülről kell elfogadnia. A .művészet, a tudás hatása alatt az emberek bizonyos köreiben kőzérzület fejlődik ki. A sokaságban az eszmék iránti szükségérzet kielégítésére irányuló törekvés kezdetben csak SEJTELEM, mely SZOKÁSSA, majd céltudatos TÖREKVÉSSÉ erősödik és annál nagyobb mértékben veszi át az egyéntől az erkölcsi és eszthetikai érzelmek irányítását, továbbfejlesztését, minél inkább fejlett a közérzület ez irányban. Kölcsönösen irányítják egymást: az alkotó egyén a befogadó sokaságot — és viszont. A művész fejleszti a társadalom Ízlését, a társadalom Ízlése irányítja a művészt alkotásaiban. A tudós a sokaság gondolkodásának uj irányt szab, a sokaság műveltsége táplálja a tudóst. A művészet ép úgy nevel, gondolatokat kelt, eszméket, kollektiv érzelmeket ébreszt, összetart, mint a tudomány. A művészet vezérlő eleme lesz a jövő társadalmának. “Minden társadalmi osztály megtalálja a neki legjobban megfelelő eszthétikai élvezetkört. A művészi ideál elvei szerint nevelt társadalom a korcsma és alkohol világa helyett a művészetek kultuszát honosítja meg.” (Jászi O.) A létért való küzdelem hevessége enyhül, az emberek lelkét altruista morál tölti be. Az emberek jobbak, nemesebbek, egyszerűbbek lesznek, s azon energia, amely most biinbe sodorja az emberek egy nagy tömegét, a művészi nevelés következtében nemes felhasználódást nyer. A ZENE. A ZENE a szív kulcsa. Legbensőbb érzelmeinket, szivünk, lelkünk, belső világunk minden hullámrezgését a zene utján érzékelhetően fejezhetjük ki. A dal, a zene a szívnek, az érzelemnek az, ami az emberi lény értelmes mivoltának a kifejezője: az agy. A hang, a zenei kifejezés az az eszköz, amellyel — akárcsak értelmünk szüleményének, a gondolatnak kifejezője: a szó — kifejezésre juttatjuk érzelmeinket. A zene nemcsak az emberre, hanem az állatra is nagy befolyással van. Tapasztalati tény az, hogy egy hatalmas mérges kigyófaj olyan különös érzéket mutat a zene iránt, hogy amikor zenét, dalt vagy hangszert hall, felüti különös fejét és merev testtel emelkedve a levegőbe elhallgatja... Ilyenkor nem bánt senkit. A fülemüle annyira rabja^ a dalnak, hogy — noha párjának énekel — szinte elszédül a saját hangjától. Felemelő, szinte magasztos érzés fogja el az emberi kedélyt, ha a zenét élvezheti. Indulatainak, vágyainak és érzelmeinek változatos hullámzása a zenében és annak művészetében lel érzékelhető kifejezést. A zene a legnemesebb művészetek egyike. Hogyan született a zene? Két egymásután következő hang már melódiát szolgáltat. Kis gyermeknél is meg lehet figyelni ezt az első fejlődési lépcsőt. Mikor a gyerek zongorához ül, elölről kezdi a zeneművészetet. Percekig elgyönyörködik két egymás mellett lévő hang váltakozásában. Megnyomja a cét, azután a dét, majd ismét az előbbit és igy folytatja, mig, csak ki nem élvezte ezt a legegyszerűbb melódiát. Majd több hangot keres össze ilyenformán: c, e, d, e, c. Mindezt anélkül, hogy a hangok időtartamára tekintettel volna. Ugyanazokat a hangokat majd hosszabban, majd rövidebben szólaltatja meg s jól hallhatjuk, hogy reá nézve most a hangok egymáutánján kivül minden mellékes. Néha percekig rajta tartja az ujját az utolsó hangon és levegőbe bámulva gyönyörködik az ő primitiv melódiájának művészi összeállításán. Miután kigyönyörködte magát, a primitiv melódiákban kifejlődik a ritmusérzéke is. Ha dobszót hall és olyan muzsikát, amelyben a ritmus éles és határozott, ez kezdi érdekelni. A határozott ritmusok nagyon lekötik a figyelmét és örömmel énekli a pattogós melódiákat. Hanem hívjuk csak oda a zongorához és játszunk neki olyan müveket, amelyekben a hang keverése (harmonizálása) a művészi feltalálás főértelme, vagy amelyeknél a melódiák többszólamú matematikai építése köti le a figyelmét. A gyerek szárny aszegett érdeklődéssel hagy ott bennünket, mintha nem is zenét hallana. Az emberi lélek első (művészi) lépése a zenében, kétségtelenül hangok közötti különbség differenciálása volt. Valóban a zeneművészet első korszakában melódia uralkodik. A görög és római muzsika, a zsidók, az egyiptomiak zenéje is ritmuStalan melódiákból állott. Amikor aztán a ritmus mindjobban kifejlődött, az az, amikor a zenei hangok bizonyos időtartamra kezdtek sorozódni, kezdődött a fejlődés tovább, mindig tovább és az eleinte primitiv melódia, a határozatlan, beosztatlan hangsor — kifejlődött ritmikus zenévé. És ezzel megszületett a tulajdonképeni zene. Elnézés a hanyagság anyja. # Boldog, aki feledni tud, de még boldogabb, akinek nincs mit felednie. * Az okos mindent észrevesz, az ostoba mindenre megjegyzést tesz. Minden boldogságunk mellett szükségünk van egy teljesíthetetlen reményre.
