Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-09-03 / 33. szám
A japán esküvő. A Z ESKÜVŐ a japáni ember életében igen fontos szerepet játszik és ezért erre az alkalomra a lehető legnagyobb gonddal készülődnek. A távol keleten délelőtt nem kötnek frigyet. Mindig este. A nász napját is óvatosan választják meg, miután a japáni is babonás. A japánok soha sem kötnek frigyet a következő napokon: január i6, február 20, március 4, április 18, május 6, junius 7, julius 10, augusztus 11, szeptember 9, október 3, nevember 25 és december 30. Ezenkívül nagyszülőik halálozási napját sem választják. A násznapon a legnagyobb sürgés-forgás a menyasszony házában 'van. A mennyaszszony először 'rizskorpával teljesen simává teszi arcát, majd kifényesíti s azután bekeni fehér rizsporral. Szája szélét piros festékkel pirosítja. A ruhája rendszerint tiszta hófehér,”égy-két bájos mintával hímzett “kimono", öve hosszú. Harisnyája fehér, -szétosztott ujju, szintén finom selyemből készült. Ha Így felöltözött a japán menyasszony, olyan mint egy baba. A vőlegény külön e célra készült “kamishimo”-t visel, mely drága és nehéz selyemből készül. Színe viselőjének rangja szerint váltakozik. Az esküvőt mindég a vőlegény otthonában tartják és erre az alkalomra a legnagyobb szobát gyönyörűen feldíszítik virágokkal. Néha a padlózatot képező gyékényt ujjal cserélik ki s emelvényt emelnek. Ez a tokonoma. Bambuszi. Amikor a fiatal asszony sétára indul. szál, fenyővel s szilvaivirággal feldíszítik, elé egy kis fehér asztalkát helyeznek, erre egy csinált fenyőt cserépben s mellette két oldalán egy öreg embert és egy öregasszonyt ábrázoló bábut. Ezek jelképezik a szülők s rokonok kívánságait: hosszú életet s boldogságot. Az esküvő napján, délután, a vőlegény néhány barátját elküldi a menyasszonyért. A menyasszony házánál megindult a menet a vőlegény házához. Utána lépdelnek a leány szülei, a házasságközvetitő, majd a cselédség, kik a menyasszony kelengyéjét viszik, kezükben lobogó lánggal égő lámpások. A kísérő szolgák számától s az ajándék mennyiségétől függ a család tekintélye. A leány házánál való tűzgyújtás jelképezi az ártatlanságot, a lámpás menet pedig az elmúlást. Mert bár az esküvő kétségkívül vig esemény, azonban a leány férjhezmenetelével egyidejűleg megszűnt szülei számára s uj otthona már férjénél van, aki felette épp oly, sőt talán szigorúbb jogot gyakorol, mint szülei s itt éri majd mindnyájunk örökös sorsa: a halál. Ezért van az esküvő szertartásba belekeverve a temetési ceremónia is. Ha a vőlegény városban lakik, akkor utcájának házait lampionokkal kivilágítják. Amint a menyasszony a vőlegény házába ér, az öltözőbe vezetik, hol utolsó igazításokat végez toilettején és várja a ceremónia kezdetét. Miután minden rendben van, lassú méltóságteljes léptekkel indul a ceremónia-szobába, hol a vőlegény már a “tokonomán” várja. A mennyasszony helye a vőlegénynyel szemben, alacsonyabb helyen van. Ha a menyasszony elhelyezkedett, a házasságközvetitő eléjük ül. Most .kezdődik a ceremónia. A menyasszony mellett két ifjú leányka vagy két férjes nő foglal helyet. A szomszéd szobában duettet, japán dalt énekelnek zenekiséret nélkül és az egész veremónia alatt tart. Ezután egy apró asztalkát hoznak a szoba közepére, melyen három lapos ivóedény áll: egy legkisebb, azután a nagyobb és a legnagyobb. Az egyik fiatal leány papir-piilangókkal gyönyörűen feldíszített boros-edényből saké-t, japáni bort tölt a legkisebb ivóedénybe s azt átadja a. menyasszonynak, ki abból három kortyot iszik vigyázva, majd átnyújtja azt a vőlegényének, ki ugyanazt cselekszi. Azután folytatják a másik két edénynyel. A szobában levők ajkát a ceremónia alatt egy szó sem hagyja el. Mikor a harmadik edényből is ivott a nászpár, a házasságközvetitő feláll és tudtára adja a mellettük levő szobában ülő szülőknek és rokonoknak, hogy a ceremónia annak rendje, módja szerint megtörtént és az uj pár törvényesen egybekelt. Közben a ceremóniás szobában nagy lakomára terítenek. Az. est folyamán újra sakét ízlel a fiatal pár. Éjfél felé eloszlanak a vendégek. A házasságközvetitő és felesége a fiatalok hálószobájában újra kicseréltetik •velük a sakét-edényt, aztán magukra hagyják az ifjú párt. * A japán asszony a társadalmi életben sem vehet részt. A nagy nyilvánosságban csak a férfi szerepel, mig -az asszony csak otthonában veheti fel az ünneplő ruháját. Bálba, színházba nem mehet. Egyedüli mulatsága a virágünnepekben keresendő. Ezek sűrűn esnek meg Nipponban és az egész család, asszonyostól, gyerekestől kimegy a szabad természetbe és élvezi a cseresznyevirág, a szilvafák, az írisz, glicinia vagy krisanthemu.m virágpompáját. Hozományt nem keres, nem is kap a japán férj. A család megélhetéséről neki kell gondoskodnia, viszont okvetlen megköveteli a feleségétől, hogy értsen a virág művészi elrendezéséhez. Ennélfogva ezt a művészetet — az írás, olvasás mellett — már az iskolában kezdi tanulni a parányi japán 2. A japán leányka már kicsi korában megtanulja a gyerekápolást. Ez a kép is egy leányt ábrázol, aki játékbabáját az utcán a hátán cipeli, mintha élő gyereket gondozna. 4 —
