Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-27 / 32. szám
HŰM Rossz világ. Én Kapitalistáné (a cselédhez): tűrlek a házban, mert ki nem állhatlak... A cseléd: Mit tegyek? Hiszen az ura önt sem állhatja és mégis együtt kénytelen lenni önnel egy házban. Ilyen rossz a világ... A. : Nos, hogy van megy a sorsa? B. : Óh most nagyon jól mehet dolga, mert már kezd panaszkodni ellen. Ez pedig jó jel. Biztos jövő. Otthon. Szolgabiró (nagy hazafi): Ugyan írnok ur, állítsa ki az útlevelet a Janónak. Hadd vándoroljon ki Amerikába. így talán még megmenthetjük az ebadta tótját a nemzeti eszmének. mi barátunk? Hogy a sorsa Vallásosság. Tiszteletes: Szoktál-e minden este imádkozni, Jóska? Jóska: Nem éppen, d*e szinte... Tiszteletes: És miért nem rendesen? Jóska: Az már az egerektől függ. Mert ha hamarább rágcsálnak, mint a hogy elaludtam, hát akkor bizonyosan imádkozom, mert félek. De ha elkésnek a rágcsálással, hát akkor három apostol sem szorítana ki belőlem egy áment, úgy elalszom. Apa (hanyag, lusta fiához):.Te rost kölyök! Hát mi lesz belőled, ha semmit sem akarsz tudni? , Fiú (vigasztalólag az apához): Ne búsulj, apus! Úgy teszek, mint ’te: gazdagon nősülök s minden rendben lesz. Okosság. I. Boltos: Miért égeted a gázt az üzletben egész éjjel zárás után is? II. Boltos: Hogy a betörök jól láthasság, hogy nincs mit lopni benne. Rövid. Nő: Apus! Nekem uj szoknya kell. Férj: De kérlek, hiszen tudod, hogy rövid vagyok most pénzben. Nő: Akkor csináltass nekem egy rövid szoknyát! A polgárlevél. Biró (egy emberhez, aki polgár akar lenni): Ki az elnök? Polgárjelölt: Wilson. Biró: És ki kormányozza az országot? Polgárjelölt: Rockefeller... Biró: Adják ki ennek az embernek a polgárpapirt, mert ez jól ismeri Amerikát. A zene. Kapitalista feleség: Mondd csak, macskám, milyén érzéseid támadnak, amikor engem zongorázni hallasz? Kapitalista férj: Úgy érzem magam, mintha gurzsbakötöttek volna, és valaki egyenként a husamba vágná az éles köteleket. . . FEJTÖRŐ. Találd ki! T'l > Nyári délután. Akasztóséit játszik a bácsi kis unokahugával. Roppant érdekes: A kicsike felírja egy szó kezdő- és végső betűjét; a többi betű helyét kipontozza s azokat a bácsinak kell kitalálni. A hányszor nem talál, a gyermek egy-egy vonást rajzol az akasztófához, imig a bácsi egészen lóg és ezzel elvesztette a játékot. A kicsike ezt adta fel: “K..........a”. A bácsi töri a fejét, találgat és már majdnem egészen lóg, csupán a füle hiányzik még. A kis leány: No, bácsi, soha sem találod el ezt a pompás szót! A bácsi: Tudod mit, lánykám, adok tiz centet, ha elárulod. A kis leány (habozva): Kamcsatka. A bácsi (magában): Terringettét! Kamcsatka! Mit nem tanulnak manapság a gyerekek az elemi iskolában?... — Mikor tanultad ezt, leánykám? A kis leány: A hittanórában. A bácsi: A hi-hittan ó-órában? • A kis leágy; Igen. Mikor nem tudunk felelni, mindig igy szól a főtisztelendő ur: “Úgy teremtelek nyakon, hogy Kamcsatkáig repülsz!” SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Koldus: Bocsánat, nagyságos asszo- Sétára indul az úri dáma. Találd meg a nyom, nem adhatna egy használt fogsort társalkodónöjét, akinek szintén itt van a is, hogy kemény kenyerét, megrághassam? képe. Olvasó, Oakland. Cal. Kérdésére, — amennyire ki tudtuk azt kissé kuszáit soraiból hámozni — az a feleletünk, hogy a mai társadalmi és gazdasági rendszerben, amikor a tőkés társadalom törvényeinek uralmát kénytelenek vagyunk még eltűrni, a törvényszabta kötelességnek eleget kell tennie és akár helyesli, akár elvileg ellenzi — el kell tartania minden szükségessel az asszonyt, aki ezt törvényesen is kikényszerítheti férjétől. Hogy a nő kizsákmányolása mindennapi dolog, nem ismeretlen jelenség s az a mai gazdasági rendszernek szükségszerű következménye, amely rendszer a családot is szétzülleszti, olyan helyzetet teremtve, hogy ha a házasfelek egyike — a férfi nem kap munkát — ellenben a nő éhbérért kénytelen gyárban dolgozni és a (házi munkát is ellátni, mert cselédre, szakácsnőre nem telik. Az nem igaz, hogy éppen az elvtársak szeretik a nőt kihasználni. Ellenkezőleg. Az elvtársak egy része azért van munkanélkül többet, mint más polgári észjárású munkás, mert nem akarnak 7—8 dolláros rabszolgamunkát végezni. Az öntudatos munkás legalább tisztességes megélhetést keres s ha máskép nem megy, hát elmegy az asszony dolgozni, ha ért valami iparhoz s a férfit kisegiti (és a családot is) mig meg felelő tisztességesen fizetett munkát kap. Ez csak kölcsönös önsegélyzés — ami a családban szükséges.
