Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-27 / 32. szám
mind jobban belejött és a többiek m-oat már tisztán megértették a szavát. Az öreg Wassziának haláláról beszélt, meg a tanár kietlen, szürke élete históriájáról. Amikor még gimnáziumba járt, aztán egyetemre került, onnan tanári oklevéllel visszakerült az iskolába tanitani. Elmondta azit is, hogyan nősült Wasszia, áldott jó asszony volt a felesége, de a tanár jobb szeretett ide járni, a felesége nem volt a kedvére való... És a patkányok most az Özvegyről kezdtek pletykázni. Mert a vendéglői élet már az ő erkölcseiket is kikezdte. Rossznyelvü, acsarkodó patkányok voltak. ’ A PÉKNÉL. (Szin: Egy nem union pékmühely.) EGY BOGÁR: Hány óra? EGY MÁSIK BOGÁR: Fél öt. AZ EGYIK: Tyhü, de elaludtam. Készen van a sütemény? A MÁSIK: Már ki is hordták. AZ EGYIK (mosakodni kezd): Na hála istennek, megint elmúlt egy nap és nem sütöttek bele a kiflibe. Hóivá tetted megint a szappant? A MÁSIK (egy pici szappant ad át neki): Itt van. Képzeld csak, szegény Ivanoffal mi történt? AZ EGYIK: Ki az az Ivanoff? A MÁSIK: Az a vidám ruszni, hogy ne mondjam: muszkabogár. Az, aki olyan kedvesen táncolt és aki olyan szerelmes volt a pék lányába, hogy minden este megvesztegette a szut, csakhogy a kisasszony ágyába rejtözhessék.. . AZ EGYIK: Ugyan mi történt vele? A MÁSIK: A kisasszony rálépett. Rajtakapta, amint (végigszaladt a konyhán és “pfuj”-kiáltással rálépett. Ivanoff felkiáltott: “Tiporj el, de imádlak!” —■ és meghalt. Kár érte. Mindig Tolsztojról beszélt. AZ EGYIK: Hát még mi újság? A MÁSIK: Wassermant ismerted? AZ EGYIK: Hogyne... az, aki a Piszok-utcából került ide?... Nos? A MÁSIK (szomorúan int). AZ EGYIK: Hogyan? Csak nem... A MÁSIK: De igen. Belesütötték egy pieba. A falon mászkált, harmadikat keresett a kaliberhez, amikor a péklegény észrevette. Rácsapta a tésztát és ő is a krematóriumba került. AZ EGYIK: A kártayszenvedély volt oka szörnyű halálának. Hol a nadrágom? A MÁSIK: Itt van. Ha holnapig be nem sütnek, jubilálok. AZ EGYIK: Már te is? A MÁSIK: Én is. Megjübilálom, hogy tegnap ötvenedszer hibázott el a legény, amikor rám akarta csapni a tésztát. Ettől nem is félek. De az a szőke,, aki tüzér volt, az nagyszerűen tud célozni... Nem is megyek feléje. AZ EGYIK: Reggeliztél már? A MÁSIK: Hogyne. Te még nem voltál a lisztben? AZ EGYIK: Nem. Most megyek. Hát mit iszunk a jubileumon? A MÁSIK: Pezsgőit. Aztán nótázni is fogunk. Ezt fogjuk danolni: “Bogár Imre, hová olyan szaporán...” AZ EGYIK. Nagyszerű lesz! A MÁSIK: És leleplezzük Zacherl arcképét. AZ EGYIK: Hogyan? Hát megvan az arcképe? A MÁSIK: Bizony megvan! Pista, a zse.niális kis szu metszette fába! AZ EGYIK: Na most megyek reggelizni. (El, énekelve): Egy gondolat bánt engemt: Császárzsemlében halni meg; Lelkemt más vágy tölti be: Temessetek egy vajaskiflibe! M—r—---------o--------TOILETTE (Richard Dehmel) Oh ne jöjj hozzám hosszú ruhában Szikra gyűljön utadon ezernyi, Jöjj rohanva két karod kitárva Kastélyomba nem jut el piperköc Tépd el az uszályod, bérceken jössz, Csak rövid szoknyást lehet szeretni. Tükrödnél ne illegj büszke díszben. Oly magányos künn az éj az erdőn. Legszebb vagy te sápatag mezitlen. Csillagos derengő párafénynél, Messze szarvas bőg, sötét az éjfél. S egy vidám kakuk kacag csengőn. Hogy piheg melled, szőrit a fűződ És aléló tested egyre vágyad. Szived ugrál, vágyad el nem űzöd Két karom vadul magába foglal Ahogy megszülettél! — le a ronggyal! - Az egész föld lesz menyasszony-ágyaa. HARMÓNIA. Bennem a hangok színné válnak, Csilingelnek a színek, árnyak, S mikor a szin, hang összecseng, Megérezlek nagy égi csend. Alkonyi tóvá mélyül lelkem, Hallom szivem zenélni csendben, Zengő tükörré olvadok... Belém néznek a csillagok. FALU TAMÁS.---------o--------SZERESSETEK. Ha megremegtek a vágyak tüzében, Egymást keresve alva, ébren, Ha színes álmok játszanak veletek: Szeressetek! Szeressetek, virágot, kéjt aratva, Mindezt az élet úgyis szűkén adja. Ha kedvetek a zajba, füstbe vész: Föléleszthet a csók, az ölelés. Szeressetek, meddő áldást nem kérve, A gátakat lökjétek bátran félre S a nyárspolgár, ha rátok szitkot áraszt, Perzselő csókkal adjatok rá választ! Siessetek. Tépjétek a virágot, Mig glóriát von a tavasz rátok, Mig forr a vér, mig tűzben ég a szem. ... Az ifjúság nem tér vissza sohasem.. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ GYAGYOVSZKY EMIL. — 14 —
