Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-27 / 32. szám

Adatok a gyermekneveléshez

A gyermek játékai.

A JÁTÉK LELKE.

S

ZEMNEK és értelemnek kevés olyan gyönyörűsége van, mint egy csomó játszó gyermek. A renaissance-festészét a családi áhitat bensőségébe mint finom derűt festi bele a játszó gyermekeket és a mai emberben is halk emlékek kelnek, mikor önfeledt játékba merülnek mellette a gyermekek. Nem kell túlságos mélyen bocsáj'tkoznunk a játék lelki analízisébe, hogy megérezzük ilyenkor: az ősi ösztönélet mag-megujulását a játékban. Nem kell okvetlenül Spencer Herb ért et olvasnunk, hogy észrevegyük a pamutgobölyagot kergető kis cicán az ősi tigris-ragadozás ártatlan elfajulását s hogy észrevegyük: nini, ez a kutya szakasztott úgy fut az elhajított kő után, mint valamelyik őse futhatott a vad után. És hogy a gyermek is, minden biztatás, miniden tanitgatás nélkül rájön a játékra, az ujjaival való ibabrálásra, a csörgő rázárásta, (a bölcső-függöny huzgálásána, ez arra vall, hogy benne is tovább élnek azok az ösztönök, amelyek megtanítják, miként kell a kezelt, lábait célszerűen használni. Sokféle magyarázatba, elméletbe bot. lik itt az, aki a játékokat megfigyeli, köztük a legtermészetesebb mindenesetre Spencer magyarázata, aki itt olyan életműködést látott, mely a felnőttnél művészi tevékenység alakjában nyilatkozik meg és az erők fölöslegéből származik. És nem kevésbé ésszerű az állatok és gyermekek játékait tanulmányozó Groos Károlyné, aki ennél már jóval többet is lát a játékban; olyan cselekedeteket, amelyekkel a későbbi életfenntartáshoz szükséges tevékenységet gyakorolja be a kis egyén. Tudósok vitatkozhatnak fölötte, mily mértékben igaz az egyik s a másik, de a gondolkozó és óvatos szemlélő előtt három dolog szinte kétségtelennek látszik. Az egyik, hogy a játszás bizonyos lelki kényszerűségből (fakad, szükséges valami és nem hogy eltiltani nem szabad, de elő kell segíteni a maga korában. A másik, hogy a játék nemcsak a kezek foglalkoztatása, de a léleké is, a képzelőtehetségé és ennélfogva ugyanabból a forrásból fakad, mint a felnőttek művészete. A harmadik hogy a játék célszerű cselekedet, mert ha a gyermek nem tudja is, miért játszik, mi tudjuk, 'hogy későbi életküzdelmeinek első gyakorlása ez.

Világos tehát, hogy az értelmes nevelő bőséges és okos alkalmakat fog szerezni a gyermeknek a játékra, mert ezzel egyúttal leendő művészi érdeklődése talaját is műveli. És leendő életharca fegyvereit is élesíti. A játék tehát csak bevezetése valaminek, ami . majd később következik, nagy

gyönyörűségek, vagy kemény küzdelmek előfutárja s mindenesetre egy komoly ,színjátéknak a prológusa. A játék, amelybe ma a gyerek egész leikével belemerül, egy szép napon egész észrevétlenül belevezeti őt abba aj nagy birodalomba, amelyben nem homokvárakat kell építenie, hanem kőből való házakat, nem papiros-csónakokat egymás ellen vontatni, hanem a maga ügyességét szembehelyezni mások agyafúrtságával és nem színes rongyokat válogatni egymás mellé, hanem festék-foltokat, amelyek a természetet utánozzák.

Komoly, sőt szent dolog tehát a gyermek játéka, amelyben jövendő sikerek vagy csalódások magva rejlik. És illő is, hogy komolyan vegyük, legalább is olyan komolyan, mint a gyermek, aki napi műsorába illeszti azt, aki egészen el tudja magát sáncolni játékai világába és aki csodálatosnak, érthetetlennek találja, miért akarják őt némelyek ettől megfosztani. Nemcsak örülni, vagy szenvedni tud együtt a babáival, figuráival, de névvel is nevezi őket, beszélget is velük, eteti és altatja őket, olyan komolysággal, hogy ebben már leendő hivatásai is meglátszanak. Egy külön kis világban él, mikor játékai közt él, s ennek a világnak társadalmában ő maga is tevékeny részt vesz, mint doktor, vagy masiniszta, vagy pedig kikapcsolja belőle magát, felette áll, mert már egyki lábával kilépett az illúziókból, mert már félig érzi, hogy ami a kezei közt van, nem egészen valóság.

Gyönyörű illúziók kora, melynek elmúlását megsiratjuk, de létét nem támogatjuk eléggé!? Büszkélkedünk azzal a gyermek-CSÉSZE BELSEJE.

Gyöngyházzal berakott lakkmü vörös alapon, arany és ezüst domború díszítéssel. Iparművészeti Muzeum.

kel, aki föléje tud már kiskorában emelkedni az illúzióknak és panaszt teszünk az ellen, aki még vesszőparipáját nyergei! s abrakolja, mikor már a latin igeragozásion kéne lovagolnia! Sietünk a valóság kicsiny mását rakni az asztalára, miniatűr gőzhajókat, laterna-magikákat, posta- és táviirda-épületeket, telefon-vezetékeket, a nagyok sürgő és forgó munkásságának eredményeit, ahelyett, hogy meghagynék öt álmai világában, a magacsinálta tündérpalota, a magaformálta erdő és sündisznók, a három székből összeállított gyorsvonat nyugalmas világában. A felnőtt azt hiszi: az a játék, ami a valóságnál kisebb, hitványabb anyagú és romlandóbb. Holott a játék nem más, mint puszta jelképe a valóságnak. A nádpálca, melyre egy darab zsinórt költünk, jelképe a puskának, annálfogva, mert a vállra lehet akasztani. — A krumpli, melybe két fogpiszkálót szúrnak, jelképe a disznónak, ment kövér, mert barna, — és mint annak — lábai is vannak. Csak egy-két hasonló tulajdonságra van szükség, nem többre s ez az, amit a felnőtt nem hisz el, de a gyermek megkíván. Mert tovább menve, bizonyos az is, hogy játéknak tökéletesebb puska az, amelyik nádpálcából készül madzaggal, mint a bolti és célszerűbb malac készl a krumpliból, mint a játékgyárban.

Ez bizonyos, mert a dolog vizsgálata, a megfigyelések eredménye tanusitja, hogy minden játék annyit ér, amennyire a gyermek fantáziáját igénybe tudja venni. A fantázia az valóban, ami a játékban foglalkoztatást kiván. A fantázia az, ami itt megnyugvást, természetes levezetődést, munkává-változást keres és talál és épen ezért az a legjobb játék, amely csak egy lökést ad a fantáziának, hogy a valóság emlékezeti képeivel vonja be a játékot. Ebben rejlik egyúttal a mai játékok kritikája is. Ezek a játékok kétségbeejtő erőlködést visznek véghez, hogy a gyermeknek a valóságot kicsinyítve adják. Kis babaszoba, kis zongora, kis villamos vasút, kis bérpalota, sőt kis utcák és kis városrészek, mennyi gazdagság és milyen célszerütlenség! És mind-mind azon az erőltetett, édeskés, hazug hangon beszél a gyerekkel, amelyen felnőttek szoktak a gyerekkel s nem azon a természetes, dadogó és szűkszavú nyelven, ahogy a gyermek gondolatvilága megnyilatkozik. Egy gyalulatlan ládában királyi álmokat lehet végigálmodni és egy kávédaráló-masina ép olyan tökéletes verklinek, mint malomnak. Épen ezért nem egészen jogosulatlan a mai szülők és nevelők felkiáltása, mikor a játékboltok kínálkozó gazdagságát látva, a maguk igénytelen és mulatságosabb gyermekjátékait emlegetik és sok igazság van annak a pedagógusnak a szavaiban, aki azt mondia. hogv a legiobb játékgyáros — a gyermek maga.