Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-20 / 31. szám

A pentonvillei bitófa ... A “Walesi bárdok” komor hangu­lata surrant be a pentonvillei fegyház börtönudvarára, ahol az Edwardok Angliája egy modern világ civilizált nagyhatalmisága fényes Ibionyit­­ványt állított ki — egy bitófa és egy mészgödör alakjában — egy ir hazafi számára. Erin zöld szigetén, Ireland évszáza­dos álma még most is égőpiros virágo­kat fakaszt sok ezer szegény paraszt szivében és valami kimondhatatlan ra­jongás sehogy sem akar el­párologni az angol jogar alatt nyögő ir hazafiak szi­véből ... Anglia óriási ökle, amellyel részeg matróz módjára le-lecsap egy-egy gyönge, álmodozó kis nép­re, valamikor régen Erin földjén is leütötte a sza­badságot és odavonszolta az ir hazafiak ezreit az an goi imperializmus gőzölgő üstjéhez, amelyben ott forrnak, kavarognak az öt világrész minden táján le­­iigázott angol rabszolgák. Ireland parasztjaiban fel-fellobog néha a szom­jas vágy egy színes múlt után, amelyben a maguk módja és akarata szerint szabadok voltak az Írek s noha az a szabadság sem volt olyan, amilyet a mo­dern kor rabszolgája re­mél, de mégis más volt, mint az, amelyet a gőgös angol kalmár alamizsna­ként dob oda vazallusai­nak, legyőzött alattvalói­nak. És Erin földjén ki-kitört az elégedetlenség, az ir em­berek nekilendültek néha a brit szuronyoknak, mert azt hitték, hogy azok leve­résével újra feltámad az eltemetett Ireland! Hiú álom, mint a leg­­töb hazafias álom, amely a színes múl­tat sirja vissza, amelyben más urak és más szolgák voltak, de urak és szol­gák voltak. De mindegy! Az ir parasztoknak joguk van álmodozni a múlt szolga­ságáról, mert jóllehet, hogy a vissza­­sóvárgott szabadság újjászületése Erin földjébe is egy uj, modern sza­badság eszményt plántálna. A felidézett világkatasztrófa megér­lelte az ir emberekben a gondolatot, hogy itt az ideje annak a kivitelére, amiről annyi időn át álmodoztak: ai ir szabadság kivivására. És megindult az írek harca! Egy ember, egy ir hazafi: Roger Case­ment, járt elől s vezette a forradalmi mozgalmat — külföldről. Jó messze ment el a vérszomjas Edwardok hazá­jától, mert tudta, hogy a haramia ököl lecsap rá, ha közel lesz. De ami­kor minden megérett a kitörésre, vak­merőén és elszántan visszajött harcol­ni Erin földjére, az ir szabadságért. De az angol kalmár ökle lesújtott és nehány ezer áldozat árán torkára for­rasztotta a vágyát az ir parasztoknak, az ir hazafiaknak. Leöklözte, vérbe­­fojtotta a forrongást, mint a hindukét, a burokét és valamennyiét, akiket lába alatt tart... És Roger Casement is rab lett, fogoly lett... * A “Walesi bárdok” sorsa várt Ca­— 10 — sementre. A dal, amelyét Casement megakart az angol zsarnok előtt har­­sogtatni, Ireland polgári szabadságda­la volt, s ezt a zenét az Edwardok utóda úgy szokta elhallgattatni, hogy megfojtja a dalolót. Es Sir Roger Casementnek torkára akasztották a pentonvillei fogház ud­varán a gyalázatba mártott hóhérköte­let. * Meggyilkoltak egy ir embert! Én csak ezt látom a hóhér­munkában. Gyalázatos ha­lállal, — mint a barbár középkor vérszomjas in­­kvizitorai, — vetettek hur­kot egy álmodozó ember nyakába, aki hitt egy ide­álban, egy eszményben, amely az ő meggyőződése és sok ezer ir ember meg­győződése szerint az ir szabadság volt. ,És a pentonvillei bitófa arra tanította meg Erin népét, hogy lássák, érez­zék a véreskezü hóditó erejét. Kevésnek bizonyult az írek összetartása arra. hogy az angol igát leráz­hassák a nyakukról, amint mindig elbuknak azok a forradalmak, amelyek csak egv kis nép szivéből fakad­nak. A pentonvillei mész­­gödörben enyészetnek ki­téve porlad már Casement teste, annak az embernek a teste, aki fegyvert akart fogni az Edwardok kalmár utódia ellen. És még sok­sok hazafi fog a bitóra, a sírba kerülni, mig a nének lelkében — és az Írekében is — eev uj szabadságesz­­ménv fog csirát nyerni, amely eszmény nemcsak egv nemzeté, egy kis népé, hanem az egész világ em­beriségéé lesz. A világsza­badság eszménye lesz ez, amikor ennek a földnek minden elnyomott szolgája egy vészes kataklizmában elsöpri zsarnokait a trónokról, a népek nyakáról azzal a társadalommal együtt, amely megtűri még ma is a hóhérkötelet, a bárdot és a bitófát. A pentonvillei fegyház kivégzett rabja felett egy uj forradalom szele csap át s Erin népe is megérzi ezt azon a zöld szigeten, amely valaha szabad Ireland volt... Éber László. SIR. ROGER CASEMENT <g) N . Y. H .

Next

/
Thumbnails
Contents