Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-20 / 31. szám
Vadak divatja. MENNÉL meztelenebbül jár valamely néptörzs, annál jobban igyekszik a testét átformálni, illetve — deformálni: annál bölcsebb akar lenni a természetnél, amelyet mindenáron szebbé akar tenni, mint aminő. A szép, mert természetes elve, amit úgy is lehetne mondani: csak az a szép ami természetes, nem valami nagy elismerésre talál a primitiv népeknél, akiket azonban legkevésbé nekünk, kulturembereknek szabad azért lenéznünk. Hiszen a mi Ízlésünk, hiába beszélünk a természetesség szépségéről, szintén .ragaszkodik a 'tes't-torzitásihoz, amelyben szépitőeszközt lát. A fülcimpa átfúrásáról, a tetoválást pótló arcbőr-pingálásrói nem is szólva, — ott van elsősorban a ifüzö, amely a vadaknál szokásos minden test-torzitásnál veszedelmesebb az egészségre. A vad ember öszszevagdalja a bőrét, hogy mesterségesen sebhelyeket esi náljon rajta, kilyuggatja a füle meg az orra cimpáját, az ajkát araszos fadarabokkal nyújtja ki hihetetlen hosszúra, a fogait kitördeli vagy hegyesre reszeli, sőt a koponyáját is lelapitja, — de mindez csak külső bántalom, amelyen ha egyszer túlesett, nem okoz többet életében nagy bajt. De a fűző a legkényesebb belső részeket nyomorgatja állandóan és sokkal több belső bajnak okozója, mint a közvélemény hiszi. Ebből a szempontból voltaképpen bar'■ '-Tavunk a vadaknál és bármily kegyetlen is néha a vadak divatja, a miénk még kegyetlenebb. Sőt nálunk még halmozódnak is a divatbajok, mig a vadak rendesen csak egy-kettőt vállalnak közülük magukra. A mekeo-harcos, viseli ugyan a maga kellemetlen fűzőjét, ami neki (páncélnak szolgál, — de nem festi magát, nem is fúrja át a cimpáit. A modern divathölgy fűzővel is nyomorgatja magát, de amellett a fülcimpá}a is lyukas, mint a bantunégeré, az arca, az ajka is festékes, mint az indián harcosé, a lábával is majdnem olyan könyörtelenül bánik el, mint a kinai nő. Csoda, hogy a fogakat illetően az egészséges ép fog divatozik s inkább betétetnek hamis fogat, mintsem kitördeljék az épet. Bár még megérhetjük, a divatőrület tovább fejlődik. hogy ebben a tekintetben is a négerizlés lesz az uralkodó. Egész gyűjteménye van a keletafrikai szerencsének különböző divat szerint kitördelt, reszelt, hegyezett, torzított fogazatainak. Ez a divat okozza azt, hogy a neki hódoló törzsek között az ott járt európai orvosok szerint annyi a gyomorbajos. Az európai divat nem ismeri a fogazat eltorzítását, tehát talán ez hat a vadak divatjában legundoritóbbnak, bár a festés for májára szelídült börtorzitás, a tetoválás eredeti formája: sebhelyek okozása a háton, arcon sem igen esztétikus európai szemnek. Némely esetben eléri ugyan a célját az s félelmes, vad külsőt ad a különben sem nyájas képű négernek, de néha csak oktalan, értelmetlen, csúf valami. Pedig ezek a szerecsenfajták (makonde-, matarnbre- és makuar-törzsbeliek) a diszitősebeken kivü! egyébbel is pompáznak: az ajkukat, orrukat, fülüket is átfúrják s oda is raknak különböző “díszeket”. A Borneo szigetén lakó dajakok gajan nevű törzséhez tartozó nőknek egész csinos orrát nem nagyon rutitja el a fülönfüggő s a dajak divat egyéb kellékei: közelebb van a természetességhez a szerecsen uraknál és hölgyeknél. A világ legizlésesebb, legszebb divatja, amely 'forró éghajlat alatt egyszersmind a legpraktikusabb is, a számoaiaké. Maga a néptörzs is egyike teste megalkotásában a világ legszebb népfajainak. Gyönyörűen arányos termetük, komoly, szép, szinte méltóságos az arcuk. Az összes ruhájuk egy vászondarab a derekuk körül, de ezt a szerény “öltözék”-et az utazók szerint annyi illedelemimel, olyan Ízléssel viselik, hogy a meztelenséghez nem szokott európai utazók szeme sem talál kivetni valót benne szemérem dolgában. A felsőtest férfinál, nőnél meztelen (némelyik törzs tetoválja magát, de nem mindegyik) s a csupasz bőrt csak — virágdísz, gyümölcsökből, levélből font girlandok takarják. Az embernek a virágdíszük gyöngédsége eszébe juttatja azt a föltevést, amelynek néhány komoly indokát ismeri a tudományos, világ: hogy ez a törzs néhány mással együtt egy ősi kulturnépnek civilizáció dolgában visszafejlődött s az ausztráliai szigettengeren történt nagy geológiai katasztrófából nehezen menekült leszármazottja. Amint elpusztult, nagy kultúra maradványai ezek az óriás sziklákból összerakott épületromok, amiket a félmez télén és minden épitő-technikai eszközt, tudást nélkülöző mai bensizülöttek nem állíthattak fel, — úgy lehet egy elveszett nagy kultúra maradványa a virágdísz hagyományos divatja, az örökölt ízlésesség is. A számoaiak virág-divatja talán régibb keletű, mint az európai kultúra, amelynek írni tudó őse 6—8 ezer évvel ezelőtt virágzott Elő-Ázsiáiban. Az a kinai divathagyomány, aminek egyik hátborzongató következménye a torz női láb, nincs ilyen régi, de azért jó pár ezer esztendő kellett ahhoz is, míg a kínaiak között a női láb kicsinyitésére való törekvés divatja odáig fejlődött, hogy a gyereklány gyöngecsontu lábacskáját a divat, a “szépség” kedvéért rémesen összenyomoritsák. A kinai nő teacsészényi lába, — az “aranyliliom”, a “gyémántkehely” s a jó ég tudja, még mennyi ilyen bókot mondanak róla. a kinai költők. — a cipőtől, takaróköteléktől megfosztva gyomrotkeverő roncs. Hogy miként támadnak a divat hagyományai, arra nézve fölvilágositással szolgálnak a csinuk-indiánok, náluk van meg az a rettenetes szokás, hogy a félig puha gyermek koponyákat laposra deformálják, aminek persze az a következménye, hogy a felnőttek is laposra nyomott fejjel élik az életüket. Az egészségre csodálatosképen nem káros divat úgy keletkezett, hogy a vándoréletet élő csinukok asszonyai a hátukon hordozták egy különös szerkezetű, vályogfonma, szűk bölcsőben a csecsemőiket. Az apróságot erősen beleazoritották, belekötözték a bölcsőbe, hogy járás közben ne lógjon, ne rázkódjék. A függőlegesen álló bölcső tetején egy ereszformán alkalmazott védőtetőhöz szorult a gyermek homloka, amely lelapitotta a koponyát. A szükségszerű rosszból aztán divat lett. Exotikus nők, akik zenével fogla koznak. Jellegzetes arcuk elég megnyerő és a különleges öltözködésükkel is elég jó benyomást tesznek. — 4 —