Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-20 / 31. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AMERIKÁBAN Egy évre ..... $1.00 Fél évre............. 60c. Negyed évre . . . 35c. MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre.............$2.00 Fél évre............. $1.20 Negyed évre . . . 75c. Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Published Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chiefl Ladislaus Eber,[Managing Editor Entered as second class matter January 24, 1916 at the post office at New York, N.Y. under the act ofIMarch 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES: IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . . 60c. For 3 Months . . 35c. HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c. Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. I. No. 31. New York, Vasárnap, Augusztus 20, 1916. I. Évf. 31. szám HétrŐl-hétre. A TUDOMÁNY SZABADSÁGA. BÜSZKÉK vagyunk a modern szá­zad minden vívmányára, a techni­ka csodákat produkált, a háború és az ipari kizsákmányolás szempontjá ból valóban raffinált eszközök, rend­szerek és gépezetek állanak rendelke­zésére az uralkodó osztálynak; de ami a legdrágább, a legpótolhatatlanabb: az emberi élet megóvása, megtartása szempontjából bizony csak tehetetlen­nek bizonyul nagyon sok esetben a tu­domány. Igaz, óriási haladás történt a tudo­mányos kutatás terén is, számos felfe­dezés hatalmas lépéssel lökte előre az emberiséget a haladás utján, de azért lépten-nyomon felmerül egy-egy le­győzhetetlen akadály, amely előtt a tu­dós elme is tehetetlenül torpan meg és bizony sok ember lelkében szítja föl ez a kételkedés érzését aziránt, hogy a modern század nem ismer lehetetlensé­geket. j Megnyílt az ember számára a végte­len levegő birodalma, a világűr mérhe­tetlen távolát emberi gépek hasítják, a titokzatos tengermélyét emberi alko­tások szántják büszkén és vakmerőén és e csodákkal együtt a nagyszerű em­beri elme-apparátus csüggedt vissza­­ijedéssel torpan meg: a beteg gyermek ágya előtt. Immár néhány hónap óta hullanak a gyermekek százai egy nagyon régi be­tegségtől, egy hatalmas világváros milliós lakossága rettegéssel néz a bor­zalmas bizonytalanság felé és a tudó­sok nagyképü csapata üres ígéretek és meddő tanácsok gyógyszerét adhatja csak a megrémült szülőknek a kezébe. A New Yorkban dúló gyermekjár­ványra, az “Infantile Paralysisre” gon­dolunk. Ez a ragályos és eddig gyó­gyíthatatlan betegség, amelyet már év­tizedekkel ezelőtt is tapasztaltak, csontmarkát rászorította New York apróságaira és nap-nap után tucatjával ragadja el az ártatlan szegény kicsi­nyeket. Amig a ragály csak szórványosan és igen hosszú időközökben markolt meg egy-egy áldozatot sem az orvosok bölcs serege, sem pedig a világváros hivatalos egészségügyi apparátusa nem törődött vele. Csak most, a legnagyobb veszély közepette, lett köztudomású, hogy bűnös könnyelműséggel egyálta­lán nem foglalkoztak e betegséggel. A hivatásos és hivatalos orvosi világ a modern betegségek legtöbbje ellen ke­resett és talált védőszert, éppen ez el­len a legveszélyesebb bajok egyike el­len nem tud semmi védőszert találni. Önkéntelen az a kérdés tolul elibénk, hogy miért? A tudomány nem mondott csődöt, legkevésbé a orvostudomány. Csupán a tudomány tehetetlensége bizonyult be a mai társadalmi rendszeriben. Mert kétségtelen, hogy amikor a tudás és kutatás ténye — aminek szabadnak és függetlennek kellene lenni — is az ér­vényesülés, a pénz és hirnév szerzésé­nek eszközévé lett — tisztelet a ritka kivételnek — a legtöbb orvos és az or­vosi tudománnyal kapcsolatos minden ily célú búvárkodás — elvesztette azt az értéket, amit egy szociális, szabad társadalomban képviselne. Tanúi lehetünk annak, hogy a gyer­mekbénulás is — mint sok más beteg­ség — óriási arányokban a legszegé­nyebb szülőket és a legnyomoruságo­­sabb városrészeket támadja meg. Lát­juk tehát, hogy ennek a bajnak is gyö­kere, előidézője a silány táplálkozás­ban, egészségtelen lakásban, tisztáta­lan környezetben, — szóval a proletár­sors nyomorúságában keresendő. Ha ez nem volna — minthogy nem is kell lennie, — nem állhatna elő a mai álla­potokhoz hasonló rettenetes helyzet vagy ha ilyesmi történne is — nem len­nének az emberek teljesen védtelenül kiszolgáltatva annak. Most hiába adják a polgári tudósok a “jó” tanácsokat: tisztaság, helyes táplálkozás, tiszta lakás stb! De akkor, amikor a lakásokat építik, az utcákat megfertőzik a hétszámra felgyűlő sze­méttel, amikor a tűz- egészség- és életveszélyes pondasáigokat, amiket ‘Tenement House’-nak csúfolnak, egy­­re-másra építik ócska anyagból, ami­kor hamisított élelmiszereket, piszkos, rothadt tápszereket adnak el a millio­mos trösztök: a tudomány “hősei”, ennek az országnak, ennek a városnak professzorai, kis és nagy tudósai hall­gatnak, mint a hal a szárazon. És hall­gatnak a polgári “filantrópok”, mecé­nások, jótékonykodó kapitalisták, mert a mai rendszer gazdasági rubrikáinak egyikét ők töltik be. És a rendszer szolgái — nem harcolhatnak ugyan­azon rendszer ellen. A kapitalista társadalom tudósai — ebben az esetben orvosokról van szó — a tudományuk szabadságát kénytele­nek alárendelni azon viszonyoknak, amiknek fentartását ők is elősegitik azzal hogy az uralkodó osztály támo­gatói és azok, akik függetlenítik magu­kat a rendszertől és ellene harcolnak tudásukkal is — az igazi tudomány­szabadságot csak akkor érik el, amikor az az osztály, amely az uralkodó rend­szert megdönti, megnyitja a tudomány számára is a fejlődés érdeknélküli, sza­bad útját. Végkövetkeztetésül levonhatjuk db­­ből a járványból, amely ma Amerika gyermek-ezreit fenyegeti azt a tényt, hogy az orvostudomány tapasztalt te­hetetlenségének is egyik oka a mai tár­sadalmi rendszer. * Mindaddig, amig fönnáll a munkás­­osztályt dolgoztató tőkésosztály, a ka­pitalizmus nemcsak a világ munkájá­nak gyümölcsét fogja leszedni, de le foeja szedni eszméinek és törekvései­nek gyümölcseit is, irányitani fogia művészetét és irodalmát és ő fog pré­dikálni a szószékről és tanitani a tudo­mány számára emelt csarnokokban.

Next

/
Thumbnails
Contents