Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-13 / 30. szám
Az efajta ibusiness csak Koldusfertályi>an honos; sehol máshol nem látni az egész városban, de még az ország más városaiban sem, kivéve New Yorkot. De sem a pléhkályha, sem pedig a gazdája nem annyira jellegzetes, mint a vevők. Igen, a vevők, akik elnyűtt, sápadt munkások, kopott szoknyáju, görbesarku, elsárgult asszonyok, koravénült shop leányok, akik munkába sietve, vagy munkából haza vánszorogva megállanak egy percre a kis anyóka előtt és egy-egy centért vesznek sült almát, pityókát vagy néha főtt máiét. És látni kell a váltakozó és mégis közös vonásu arcokat, amint fáradt éhséggel megjelenik azokon egy tompa vonás, amikor a száj belekóstol a sült almába... Koldusfertály csemegéje ez. Megszerezhető egy centért és néha az ebédet vagy az elmaradt vacsorát pótolja. Ha rekkenő meleg van vagy ha zápor esik — az anyóka egyes kiválasztott utcasarkokon ott áll és a pléhkályha rozsdás kürtőjén vékonyan szivárog a füst, a mely a porral, szeméttel és mikrobákkal amúgy is terhes levegőt kékes-szürke füsttakaróval vonja be. Úgy fest a kép, mintha abból a kis pléhkályhából halódó lelkek szállnának az utca fölé, hogy a bérkaszárnyák magasságában összevegyüljenek az utca, Koldusfertály utcájának leikével, a mindig szomorú, mindig éhes, szürke shop-emberek megkinozott, fénytől, életörömtől megfosztott leikével ... * A ghettó! Tudjátok-e, hogy mit jelent ez a szó: ghettó? A zsidó negyed azon részét, amelyben a világ minden tájáról ideszakadt izraeliták olyan siirün laknak, hogy egy ókori palesztinai város . kismiska volt ehhez képest. A new yorki down-town keleti és délkeleti része a ghettó. Sajátságos, inkább szomorú, mint szenzációsan érdekes Koldusfertály eme része. Csak regényekben olvashatjuk már a régi pesti, amsterdami, antwerpeni ghettó izgatóan tarka életét. Ma már nincs olyan ghettó, amely törvényesen kijelölt városrésze volna a zsidóknak. Különösen itt, Amerikában. Oroszországban még van s éppen ezért van new yorki ghettó is, mert ennek zsidósága nagyobbára orosz bevándorló, akik évtizedek nyomása alatt Oroszországban annyira megszokták a ghettó életet, hogy ideérve — .csakúgy, mint otthon — ugyancsak külön zsidónegyedeket alkotnak. így van ez azonban más bevándorlókkal is. New Yorknak ennél fogva annyi negyede van, ahányiféle nemzetiségű bevándorló csak ét a városban. Van zsidó-, olasz-, tót-, cseh-, magyar negyed; van néger, arab, török, örmény, syriai stb. fertály, ahol a faj és nemzetiségi jelleg élesen rányomja bélyegét a környékre. Az üzletek szintén fertályok szerint helyezkednek el; úgyszintén a vendéglők, kávéházak, templomok és más ilyen épületek, üzletek olyan jelleget mutatnak, amilyen negyedben vannak. És ez a jelleg sok mindenben exkluzív, különleges. Ami az egyik negyedben közkeletű, azt pl. más negyedben nem is ismerik, aszerint, hogy mit — kinek kell eladni vagy venni. Ilyen a ghettó is, azzal a különbséggel, hogy ebbe a városrészbe esik a legnagyobb forgalom is, mert közel van a közös üzletnegyedhez és a kikötőparthoz. Aztán Koldusfertály központja tulajdonképpen a ghettó, a világváros ószerese, ócskása (second hand) és nincs az a new yorki, aki itt meg ne fordult volna. Ha az ember a Second avenueről az East Rjver-félé halad, akkor azonnal megérzi a ghettó légkörét, azt a sajátságos, kiabáló, tolakodó nyomorúságot, szegénységet, tarkaságot és piszkot, ami jellemzi. Ha sztrájk van valamely iparban, amelyben sok zsidó és olasz dolgozik, akkor Koldusfertály ghettója olyan, mint a felkavart darázsfészek Ha ünnep van, akkor keleti tompasággal üli meg a zsinagógák környékét a félcsönd, a mérsékelt seftelés. Ha járvány van, ha nagy tűz van, ha valami tüntetés ivan: Ghettóváros azonnal forrongásba jön. Koldusifertály idegesen él, mint olyan negyed, amelyben a proletársors a legerősebben lázitja a kedélyeket és teszi az embereket hevülékennyé, kiabálóvá. A lakosság temperamentuma igen mozgékony s ez érthető is, mert a new yorki ghettó főfészke a kiüldözött orosz forradalmi elemnek, amely — nagyobbára zsidók' — itt is sokat .megtart régi szokásaiból. Van sajátos irodalma — a zsargon nyelvnek (csodálatos!) van drámairodalma, ifjúsági és szépirodalma, ghettóköltészete, több napilapja és óriási színházi közönsége. — Vorwaertz! Tageblatt! Wahrheit! Morgen Journal! Der Tag! — rikkantja lithván zsargon accentussal a szakállas rikkancs és ha nem is tudod elolvasni a héber sillabákat, önkéntelen érdeklődés fog el s néha megveszed a neked teljesen idegen idiómával telitett lapot... Elképzelhetetlen, lehetetlen életet figyel-2. kép. A mozgó üzlet... 3 kép. A ghettó rikkancsa.
