Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-13 / 30. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AMERIKÁBAN Egy évre . . , . . $1.00 Fél évre............. 60c. Negyed évre . . . 35c. MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre.................$2.00 Fél évre.................$1.20 Negyed évre . . . 75c. E l öfi zetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat" 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief, Ladislaus Eber,[Managing Editor Entered as second class matter January 24, 1916 at the post office at New York, N.Y. under the act offMarch 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES: IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . . 60c. For 3 Months . . 35c. HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c. Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. I. No. 30. New York, Vasárnap, Augusztus 13, 1916. I. Évf. 30. szám Hétről-hétre. KROKODILUS KÖNNYEK. A‘‘TIMES” néhány nappal ezelőtt egy keserves hangú vezércikkben sírta el az amerikai töke szivfájdalmiat, amit a “megvadult” munkások miatt kell eltűrnie. Azt mondja a jó öreg “Times”: dacára annakj hogy van elég munka és a bérek is felszöktek, mégis mennyi sztrájk van kitörőben. “Minden nap — sírja a Times — újabb hirek érkeznek, hogy itt is, ott is sztrájk tört ki. Egy általános vasutas sztrájk fenyeget bennünket és napok óta az a hir ke ring, hogy minden közlekedés megáll New Yorkban.” “— Miért van ez?” — kérdi a vezércikk Írója és meg is felel rá: azt Írja, hogy “ennek nem más az oka, mint az, hogy a töke mindég konzervatív, fél az újításoktól, viszont a munkások rettenetesen radikálisak. A munkások nem gondolnak a jövőre s amint alkah műk van több pénzért harcot kezdeni, sietnek azt megtenni.” Most azt kérdezzük, hogy mit gondol a “Times” ama meghatározás alatt, hogy a tőke konzervatív? Azt akarja ezzel mondani, hogy amikor jobb munkaviszonyok vannak, akkor a tőke ezt nem igyekszik kihasználni: Azt akarja ezzel állítani, hogy a tőke éppen olyan módon jár el a kedvező gazdasági viszonyok közt, mint a kedvezőtlen konjunktúra idejében? Amióta a háború megindult, a különböző cikkek ára aránytalanul felszökött! Miért? A legtöbb esetben nem azért, mert ezeket a cikkeket nem lehetett beszerezni, hanem azért, mert Európában nagyobb árat fizettek értük. Ezt nevezi a “Times” konzervativizmusnak? Amikor munkabér emelésről van szó, akkor tényleg konzervatív a kapitalizmus, zsugori és minden centet a fogához ver előbb; akkor szereti a tőke a régi helyzetet megtartani ; amikor azonban a szükségleti cikkek árainak a felemeléséről van szó, akkor megfeleldkezik a konzervatívizmusról és ezerszerte radikálisabb, mint a munkások. A töke a maga profitját, osztalékát örömest növeli még egy éven belül is, ha csak van rá lehetőség. Az öreg lakáj, a “Times” azt meséli, hogy statisztikai adatok bizonyítják, miszerint a munkabérek az utóbbi két esztendőben 30%-al emelkedtek, elfelejtette azonban sorra venni azokat az iparágakat, amelyekben ezek a béremelkedések történtek, mert ekkor megállapíthatta volna, hogy a hadiszeriparokban dolgozó munkások 30 százalékos béremelést kaptak akkor, amikor a tőkések ioo%-os profitot csináltak a hadiszeráruk eladásánál. Hiszen csak nemrégen olvastuk az acéltröszt beszámolóját, amely még a profitra éhes pénzvilágot is meglepte horribilis nyereségével. Azok az esetek pedig, amelyekre a “Times” említett vezércikke hivatkozik már mint a villamos alkalmazóttak és vasutasok készülő nagy harca, éppen nem alkalmas és nem ésszerű példák a “Times” részére. Mert ebben a két foglalkozási ágban az utóbbi két évben egyáltalán nem volt béremelés, noha a villamos vasutak trösztje nemcsak kilábolt a fenyegető csődből, amely előtt állt, hanem tekintélyes osztalékot is fizetett a részvényeseknek ; a vasutak pedig a háború alatt milliós hasznot raktak zsebre anélkül, hogy a munkásaiknak egy cent béremelést is adtak volna. A “Times” vezércikkírója ezzel a Jeremiádával végzi sorait: “Isten tudja, mi lesz ennek a vége?” Szegény “Times”! Szegény vezércikkíró! Nem jó világ jár az öreg kapitalista talpnyalóra! Vigasztalódjék a cikkiró és szűnjön meg szivének nagy fájdalma, mert ^becézett Rockefellerjének, Morganjának és gazdájának, kiadótulajdonosának, Mr. Ocks-nak még lesz holnap is száraz kenyere! És lesz ezeknek az uraknak annyi esze és pénze, hogy a “Times” vezércikkíróját jól megfizessék az elsírt krokodiluskönnyekért. EGY ADAT. HETEK óta dúl a gyermekjárvány New Yorkban. Szülők ezrei élnek rettegő félelemben s lesik az időt, amikor a nagy fogadkozásoknak eredménye lesz s a különböző egészségügyi hivataloknak az akciója megfékezi a járványt. És eme várakozás alatt azt vesszük észre, hogy a nagy üzlet-napilapok, meg a magyar polgári lapok is leveszik a napirendről ezt a kérdést. Eldugott, apró sorokban adnak csak hirt a járvány pusztításairól. Mi történt? Nincs már veszély vagy feltaláltak valami uj gyógymódot? Nem! Csupán az történt, hogy a jól szervezet tőke “szelid nyomást” gyakorolt és kivitte, hogy a polgári lapok ne lármázzanak a gyermekparalizisről, mert ez kárt okoz a profit terén a nagy üzletembereknek. Ezentúl tehát csak akkor lesz hosszabb hír az üzlet-sajtóban . a járványról, amikor a “koldus” New York $18.000 dollár adományt kér a nyomorékká lett gyermekek mankóinak a beszerzésére. Mert a nagy gvermekmentésböl ez lett!
