Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-06 / 29. szám
A csiga. Az orgonsövénynek lejtős, nyirkos alján, mohos,1 fekete földön, székiben terjeszkedő kecskefü hüs árnyékában csöndesen, nyugodtan éldegél — a csiga. Mikor a nap sugarai leszállnak az orgonabokor virágos koronájáról, aranyos fényük meg átszürödik a leveles gályák sürü fonadékain és szétárad a szakadékos ut mélyében, a csigalhajlék úgy tűnik föl, mint valami zöldkristályból való fejedelmi kastély. A csiga ott mászkál kastélyának zöld boltivei alatt, s bizonyosan hajnali harmatról, nyári langy esőről, zöld füvek gyönge leveléről álmodozik. A csiga siket, néma és vak. Van ugyan szeme a hosszabb szarvacskapár végén, de ez olyan tökéletlen, hogy aligha lát vele valamit. Hiszen csaknem mindig sötétben botorkál. Földi üregekben, falak, sziklák repedéseiben, korhadó fák kérge, kövek, göröngyök alatt érzi magát legjobban. A sarjadó füvet, a nyiló virágot, a fakadó bimbót csupán az illatukról ismeri. Ez is hirdeti neki a tavaszt, mert a madár énekéből, a bogarak zsongó hangjából nehezen hall 'valamit. Néha bizony a csiga édesörömest levetné hátáról a házát. De hát nem teheti. Odanőtt a testéhez. Azzal is jön a világra. Hanem azért legtöbbször nagy hasznát veszi neki. Ha rekkenő a hőség, a csiga nagyon rosszul érzi magát. Ilyenkor egész nap nyavalyog. Csak este javul valamicskét az állapota. Ekkor azután jó mélyre visszavonul a házába. Télen, kemény hidegben is a házának veszi legnagyobb hasznát. Fedőt épit a héja nyílására és benne alussza át a telet, odvakba, .földi üregekbe, avar alá rejtőzve. Néha kettőt, hármat, sőt négyet is épit, aszerint, amint keményebb vagy enyhébb a téli időjárás. Süvíthet a szél, csikoroghat a hó künn, nem igen törődik ő vele, olyan pompásan érzi magát téli otthonában. Azért is tölti benne felerészét az esztendőnek. Hat hónapig alszik és ilyenkor nem is gondol az evésre. Azt hinné az ember, hogy vége van, ha nem érezné a szive dobogását. Egy-egy perc alatt tizenkettőt dohban. Innen látszik, hogy az élet csak szunnyadoz benne, mert hiszen nyáron egy-egy percben harmincszor is megdobban a szive. Májusban, ha a gyöngyvirág kibontogatja gyönge viráglevelét s erdőn, mezőn uj erő buzog föl, a csiga szive is egyre hevesebben kezd dobogni, mig azután egyszer csak fölébred, széles lábát a fedőre tapasztja és megpuhasztja a szélét. Azután egyet lök rajta s a ház kapuja kitárul. A tavasz illatos levegője beáramlik a nyitott kapun, megpezsditi a csiga zsibbadt vérét, mire lassacskán elkezd nyújtózkodni. Azután nagy óvatosan kidugja a fejét s végre az egész testét. Most már azon iparkodik, hogy mozgásra szoktassa meggémberedett izmait. Majd hozzálát az evéshez S' nagy mohón dézsmálja a jó, zamatos, friss füvet; Van is ok rá elég. Egész télen át koplalt s ugyancsak megfogyott az ereje. Néhány hétig hizlalja magát s amikor jól megizmosodott, erőt vesz rajta az önfentartás ösztöne. Hatvan vagy nyolcvan tojást rak le két nap alatt az anya. Előbb azonban gödröcskét ás a földbe s ha belerakta tojásait, nagy gondosan elföldeli. Ezt pedig olyan ügyesen cseleksei, hogy nem lehet többé észrevenni a gödör helyét. így iparkodik megtéveszteni ellenségeit és megóvni tőlük az ivadékát. Huszonhat nap múlva kikelnek az apró csemeték, még pedig kicsi házukkal a hátukon. A nép azt hiszi, hogy a mezítelen csigából lesz a héjas csiga, s hogy ez, amikor neki tetszik, megválhat a héjától. Ezt csak azért hiszi, mert tömérdek az üres csigaház a réten, az erdőn, a mezőn. Pedig annak a sok üres háznak rég elpusztult a gazdája. A csigának elég sok az ellensége. Könnyen is érthető, hogy miért. Jó kövér falat, könnyen lecsúszik az állat torkán, nincs neki szőre, se tüskéje, se csontja. Azután meg a csiga is nehezen veszi észre az ellenségét. Nem látja, nem hallja, amint feléje közeledik. — Mikor nyugodtan mászkál az orgonabokor alatt s fönt a sok lilaszinü virág fölött, vidám muzsikaszó mellett ezer meg ezer élő teremtmény ünnepli a tavasz ébredését, rácsap a csigára a ragadozó madár, belevágja csőrét védtelen testébe és megöli. Pedig a szegény csiga nem ártott senkinek. A munkás gyermekei nem ismerik a boldog gyermekséget. Már kicsi korukban ott görnyednek naphosszat a gyárakban s a korai robot gyorsan megöregiti őket. Képünkön egy szövőgyár látható, a benne dolgozó gyermekekkel Columbiában, S. C. államban. 15 —