Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-07-02 / 24. szám
A FÖLD MÉLYÉBEN A föld titokzatos mélyében örökösen lázas munka folyik. Az alkotás, a teremtés a földalatti világból fölfelé törekedik a szabad légre s amikor fönt megjelenik, senki sem látja többé azt, ami lent volt. Átalakul, újraformálódik minden. A nyers anyagok — amiket a föld gyomrából kitépett a merész emberi kéz — uj alakot formálnak. Az ásványból előkerül az érc, a fém vagy a szén. Csengő pénzzé válnak a véres izzadással kivájt anyagok. Egy kis vándorlás után a vasércből szerszámok formálód nak, a fémekből eszközök, műszerek, disz tárgyak és más hasznos dolgok válnak. A sötét, tömött széndarabok — amelyek a föld alatt halott, hideg kövek voltak — süstörgő, hevítő, erőt nyújtó tüzelőanyagokká válnak. A föld mélyéből megindult életnek ezt az átalakuló folyamatát emberek, munkások idézik e.öl A földben élők nagy seregei ott alul, a pokoli világban életüknek, energiájuknak javát morzsolják le s cserében ezért csak éhhbért kapnak. Azok az emberek, akik a föld gyomrából kikaparják a kincseket, ezekből a kincsekből nem élveznek csak morzsákat. A báíya-rabszolgák ezreinek a sorsa itt is épen olyan szomorú, nehéz és vészes, mint sok helyütt, dacára annak, hogy a munkaeszközökben válogathatnának a bányatulajdonosok. A bánya! Földalatti pokol ez, amelyben ezer meg ezer munkás örli le nyomorúságos életét. Kincsek tömegét hozzák felszínre a bányászok és mégis alig van tisztességes hajlékuk, napi falatjuk. Mert a bánya nemcsak a testüket, az erejüket rabolja el, hanem kisajátítja még családi életüket is. A bányászok a földalatti pokolból megszabadulva szegényes, nyomorúságos otthonokba térnek, ahol nem ők, hanem a bányabárók az urak. Azoknak a kezében van a bányaterületen a kunyhótól kezdve az emberi életig minden. őserdőkkel borított hegyek oldalaiban, völgytorkolatokban — néha gyönyörű vidéken — vannak a bányák. És mig fönt, a felületen kacagó élet, virág és lomb van, addig bent, a bánya mélyében mint vakondok túrják a sziklát, vájják a követ, az ércet vagy szenet a bányászok. Sötét, szinte meztelen alakjukat kísértetiesen világítja meg a fejükön vibráló bányászláng. Sújtó karok mozdulása, izzadó alakok szapora hajlongása árnyékot vet a dohos, nyirkos, egészséget pusztító falakra. És néha — talán ragyogó, életébresztő tavaszon — megdörren a bányarém: a bányalég s akkor azokból a páriákból elnyúlt, összemorzsolt emberroncsok lesznek... Be sokszor van ez igy! Az otthon sem puha, barátságos fészek. Szegénység a bányászok sorsa és ha már pihenni tér a földalatti ember, a nyűgös, állati munka annyira leveri, hogy letaglózott baromként terül el vackán. Lassan-lassan szakadozik ugyan a béklyó a bányászok kezén is. Ezrével csoportosulnak ma már hatalmas szervezetekbe a bányászok, azonban az átlagos viszonyok mégis igen nyomorúságosak. E rövidéletü munkások izzadják ki a milliókat az acél-, szén-, vas- és egyéb trustoknak, s a milliomos rabszolgatartók ádázul elnyomnak minden kísérletet, amit a bányászok tesznek. Michigan, Colorado még élénk emlékezetben él mindenkinél... A hatalom és gazdagság palotájában azonban nem akarják meglátni a föld mélyében dolgozók nyomorát. A hatalmas és gazdag egykori acél-király, Andrew Carnegie már nyugodtan pihen öszszeharácsolt kincsein. Fényes, pompás Fifth avenuei palotájában talán eszébe sem jut, hogy mindenhez, ami öt környékezi, a fényhez, pompához, gazdagsághoz úgy jutott, hogy sok-sok ezer szegény bányász adta ízért nyomorult élettét. Nem látja és nem is akarja látni azt a képet, amely a föld alatt az ő vasbányáiban feltárul. A Fifth ave. palotájában csak a bőség és fény otthonos. Ha a két képet összehasonlítjuk, ha a Garnegie - palotát összemérjük a bánya torkával — látjuk azt a körforgást, amit a munka végez a föld gyomrából — a fényes palotáig... Mig alul, valahol messze a bányában ezer meg ezer izzadó, nehezen lélegző pária vájja a kincseket, addig fönt, a kapitalista fényes otthonában kényelemben henyél s élvezi azt a kincset, amelyet a sok-sok ember-vakond a számára kika-ARANY ÉS EZÜST-BÁNYA. — A Syndicate Mine Co., Covada, tulajdona. 12
