Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-06-25 / 23. szám
Ai I i : : \ i % i : ............óó •u*«a*eo«««»<ae* - »tiottto•« • &s>>eo*»E3Ci<nooeo• »eo» •c«cx5©n>»0'»« t(i<ci«o«oc«*»cc isa• 9•^9*® *i i : / UVESZET • ••••••••••• »»ttMtmWHMmHWWtMIMMttMIWtMWtfWf' tWMWWWIHWf »»«Ml MODERN RAJZOK A RÉGI mesterek és az elavult példákhoz ragaszkodó újabb szigorú művész-professzorok, akadémikusok szemében többnyire csak kisegítő eszköz a rajz, az egyszínű vonal. Arra való, hogy a falnagyságu képekben kijelölje a formákat: eddig kell az arcot festeni, eddig a bársonyköpönyeget, eddig a házat. A múlt század közepén kifejlődött művészi forradalom magukon a festményeken Js megváltoztatta a rajz szerepét. Akik a színeket és a formákat a természetben, a szabad ég alatt figyelték meg, rájöttek, hogy éles vonalakat, festékkel kitöltött, de szigorúan elhatárolt területeket a szabad levegő összeolvasztó hatása miatt nem is látni. Nem mértani vonalakat, hanem színeket és formákat raktak föl hát \ ás naikra. Másrészt meg elismerték azt is, hogy egy papírlapon, egy cérnadarabbal, egy kis szénnel, egy-két színes krétával épp oly beszédesen, épp oly értékesen meg lehet örökíteni az élet egy-egv darabját, a tűnő percek hangulatát, mint egy öles, borzasztó gonddal kidolgozott vásznon. A nagy képeken mindinkább az élesen el nem határolt szin érvényesült. A kis lapokon viszont egyre több joghoz, elismeréshez jutott a rajz. Nyilvánvaló, hogy a nagy tömegek, ‘a vagyontalanok, a proletárok szemében sokkal nagyobb jelentősége van a razjnak, mint a képzőművészet legmegszokottablb1 formájának, az olajfestményeknek. Díszes könyvhöz hozzájut a legelhagyatottabb ember is. A könyvben akárhányszor lel rajzot, képet. Csak éppen az a baj, hogy művészi érték, tehát kifejező erő, beszédesség tekintetében nagyon alacsony fokon állnak a megszokott könyvek megszokott képecskéi. A festőművészet legfrissebb irányával növekszik a rajzoló művészet ereje, jelentősége. A modern fametszet, vagy másféle eljárás utján sokszorosított rajzok bizonyos japáni hatás alatt állanak, részben még ma is. Érdekes és nevezetes dolog ez. Japán nagyon régi és egyenletes kultúrájú ország. Évezredeken át fejlett művészete bizonyos tekintetben szinte utolérhetetlen. És ebben az országiban mindenki élvezi a művészek munkáját. Szegény is, gazdag is egyaránt. Japánban régi idő óta mérhetetlenül elterjedtek a fametszett!, részben színezett rajzok, külön lapokon is, könyvekben is. Amikor ezek a lapok a múlt század elején tömegesebben özönlöttek Európába, finomságukkal, eredeti bájukkal, végtelen tudásra valló kivitelükkel elragadtatást keltettek mindenfelé. Kezdték észerevenni Európában is, hogy nem a nagy méretek és nem a nagy ár teszik becsessé a művészi alkotást. Nyilvánvaló lett, hogy a rajz 6 segítségével óriási tömegek leikéhez lehet közelférkőzni. A kulturországokban a rajzmüvészet virágzása indult meg, hamar világhírre vergődött talentumok bukkantak föl. Ma már tömérdek az alkotó rajzoló-művészek száma. A modern rajzokat a franciák általában gyorsan megszerették és nem egy nagy talentum elégítette ki — a háború előtt — a tömegek művészi vágyait. A csendesebb vérmérsékletű németek között is népszerű a rajzmüvészet. A müncheni Simplicizmus világszerte ismeretes. Ez a szatirikus lap szinte maga is egész művész-gárdát teremtett, a melynek fehér-fekete és színes rajzait hétről-hétre sok ezer példányban terjeszti. Úgy a németeknél, mint a franciáknál annyira kedvelt rajzolóümüvészek egyúttal a modern festészetnek is kiváló művelői. Nem azért készítenek apró rajzokat, mintha a nagy dolgokhoz nem volna erejük. Izgalmas, minden izében művészi temperamentumok készteti őket arra, hogy a legintimebb érzésekhez és a legnagyobb tömegekhez közel férkőzzenek. A modern rajznak egyik legkiválóbb művelője a párisi Theophil Steinlen, aki a párisi utca élesszemü megfigyelője. Az utca, a nép együttérző poétája, akiből a drámai erő akkor tör ki, mikor a proletár-forradalomról rajzol izgalmas képet. A proletár képzőművészet egyik úttörője, aki a könynyü és mégis sokat kifejező vonalakkal örökítette meg a társadalmi ellentéteket. “MÁJUS” Stephan Sinding szobormüve. (Royal Academy, London.)
