Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-06-25 / 23. szám
✓ ^ KODQN Nű A gyermek táplálása TERMÉSZETES, MESTERSÉGES ÉS VEGYES TÁPLÁLÁS. A csecsemő táplálható női tejjel és állati tejjel. A női tej lehet anyától vagy dajkától való. Az állati tej lehet szamártej, kancatej, kecsketej,, tehéntej, de csak az utóbbi 'van használatban. A női tejjel való táplálás: a természetes táplálás. Az állati tejjel való táplálás: a mesterséges táplálás. Van még a csecsemő táplálásának egy harmadik módja, melynél a női tejet és az állati tejet vegyesen használják. Ez a vegyestáplálás. A táplálásnak ez a módja azonban csak akkor jön alkalmazásba, a mikor az anya emlője nem termel annyi tejet, a menynyire a csecsemőnek mindennap szüksége van. Ezen táplálási módok között legmeg felelőbb a természetes táplálás, mely úgy a csecsemőre mint az anyára, a legjobb hatással szokott lenni. A TERMÉSZETES TÁPLÁLÁS JÓTÉKONY HATÁSA A CSECSEMŐRE. A csecsemő legjobb, mert természetes, táp láléka a női tej. Ezt minden kétséget kizáró módon bizonyltja az a tapasztalat, hogy a női tejjel táplált gyermekek jobban, erőteljesebben fejlődnek, ritkábban betegednek meg és halnak el, mint az állati tejjel táp láttak. Egyedül a női tej az a táplálék, mely a kellő mennyiségben, a helyes arányban és a legkönnyebben emészthető alakban tartalmazza mindazon tápláló anyagokat, me lyekre a csecsemő szervezetének szüksége van. A női tejnek jótékony hatása a csecsemő szervezetére abban is nyilvánul, hog> megóvja azt sok veszedelmes betegségtől. A női tejjel olyan anyagok kerülnek a csecsemő szervezetébe, melyek növelik annak ellenállóképességét a fertőző betegségekkel szemben. így tapasztalati tény, hogy a női tejjel fölnevelt gyermekek rendesen hoszszabb időn át maradnak mentesek a gyermekbetegségek a kanyarótól, a vörhenytől, a diftériától. Minél később kapja pedig meg a gyermek ezeket a betegségeket, annál kevésbé veszélyeztetik az életét. A TERMÉSZETES TÁPLÁLÁS JÓTÉKONY HATÁSA AZ ANYÁRA. Ha az anya maga táplálja gyermekét, ez nemcsak a gyermekre, hanem az anyára is jótékony hatással lesz. Tapasztalati tény ugyanis, hogy a szoptató nő sokkal hamarább heveri ki a gyermekágy fáradalmait és sokkal gyorsabban nyeri vissza rendes állapotát. A szopásokozta inger következtében erős uitóifájdalmak támadnak, a kitágult szülőszerv görcsösen összehuzóidik. Ezek a szoptatáskor jelentkező utófájdalmak, méhösszehuzódások kettős haszonnal járnak. Egyfelől elejét veszik az utólagos vérzéseknek, másfelől siettetik a méh összehúzódását eredeti nagyságára. De nem csupán ilyen módon hat üdvösen a nő szerver zetére a szoptatás, hanem sokszor valósággal gyógyító hatást is fejt ki. Sok gyönge, Ivértelen nőnek gyarapodott már meg az ereje és a vére szoptatás közben. A tejválasztás bővebb táplálkozásra kényszeríti a szoptató nőt, a gyermek gondozásával járó testi megerőltetés pedig az étvágyát növeli. A jó étvágy ési a bő táplálkozás, hamar lábra állítja a gyönge, vérszegény nőt. ANYÁTÓL VALÓ SZOPTATÁS. A természetes táplálás tehát nemcsak a gyermeknek, hanem az anyának is érdekében van. Hogy mégis olyan kicsiny azoknak a száma, a kik maguk szoptatják a csecsemőjüket, annak hármas oka van. A legtöbbje egyszerűen nem akar szoptatni, sokaknak nem szabad szoptatni, sokan megint nem tudnak szoptatni. — A mi az első csoportba tartozó anyákat illeti, azokat részben a társadalmi kötelezettségek, részben a hiúság tartja vissza a szoptatástól. Azok az anyák, a kik a társadalmi kötelezettségek miatt mulasztják el legszentebb kötelességüket, sajnála-traméltók, mert megfosztják magukat a nő életének legszebb, legédesebb pillanataitól. A kiket a hiúság tart vissza a szoptatástól, azok vegyék tudomásul, hogy a" csak mesebe széd, hogy a szoptatás hervaszt, vénit. Nem a szoptatástól, hanem a gyakori szüléstől virágzik el, vénül meg időelött a nő. Minthogy pedig a szoptatás természetes akadálya a gyakori szülésnek, inkább még útját állja a korai megvénülésnek. És vegyék tudomásul a szoptatni nem akaró anyák még azt is, hogy nagy veszedelemnek teszik ki magukat azzal, hogy nem szoptatnak. A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy az olyan emlő, melyet természetes működésében gátolnak, melyet állandóan tétlenségben tartanak, könnyen betegszik meg. A beteges elfajulásra, rákdaganat képződésére való hajlandóság, mely már amúgy is nagy a női emlőben, tetemesen nagyobb lesz az olyan emlőben, melyei rendeltetésétől elvonnak. Nemcsak a gyermek, hanem az anya is megsínyli tehát, ha kényelemből vagy hiúságból nem teljesiti kötelességét. Ez természetesen csak azoknak az anyáknak szól, kik teljesen egészségesek és szoptatni tudnak. A gyönge és beteg nőt, ha akarna és tudna is szoptatni, a maga és a gyermeke épségének érdekében sokszor el kell tiltani a szoptatástól. A gyöngeség nem minden esetben képez akadályt. Sokszor, mint említve volt, a szoptatás még hasznára is van a gyönge nőnek, megerősödik, meggyarapodik tőle. Ha azonban azt tapasztalja a szoptató nő, hogy még jobban élerötlenedik és lesoványodik, akkor hagyja azonnal abba a szoptatást. Kárára van a szoptatás még az olyan nőnél is, aki a huszadik évét nem érte el. Déloroszországi nők, amint valamilyen ünnep alkalmával csapatokban gyülekeznek a a helyszinen. A csoportokban tipikus arcok figyelhetők meg. 4
