Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-30 / 2. szám
i6. oldal ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 1916. január 30. Vidéki színpadon 'történt. A jellemszinésznek a nyílt téren kell vacsoráim, még pedig előírás szerint sült csirkét. Ilyenkor előzetesen nem szokott vacsoráin!. Minek is, mikor potyára is jóllakhatik. Egy alkalommal az igazgató meg akarta takarítani a csirke árát, megparancsolta tehát a kellékesnek, hogy a papirmasé-csirkét tálalja föl. Úgy is lett. Színészünk ünnepélyes hangulatban várta a darabban az étkezés jelenetét. Azonban nagy megrökönyödésére a párolgó, kellemes illatú sült helyett egy mü-csirkét tettek elébe. De nem azért volt jó szinész, hogy e furcsa helyzetbe belésüljön; fogta villáját s hatalmasan belédöfte az álcsirkébe s megbotránkozó hangon kiáltá: — Pincér, minek képzelik az embert, hogy ily kutyakemény húst megegyen?! Vigye vissza s hozzon másikat. Megvárom. A közönség észrevette a rögtönzést, nevetett, tapsolt s a direktornak még a föld alól is elő kellett teremteni a sült ételt s csak azután folytathatták az előadást. # Palóc vidéken a halott mellé éjszakára “verrasztó’-t szoktak fogadni. Meghalt a faluba Esvány bá’, aki mellé virrasztónak fogadták meg az öreg Zásba cipészmestert. Estefelé el is bandukolt a halotthoz. Hogy azonban ne unatkozzék, magával vitte a dikicset, a csirizes tálat, meg ami egyéb szükséges a mesterséghez. A virrasztó azonban szomjas ember lévén, magával vitt egy tekintélyes adag italt, amelyből bátoritóul szorgalmasan fogyasztott, úgy hogy jókedve kerekedvén, elkezdett dudolgatni. Igen ám! De Esvány bá’ csak tetszhalott (vagy amint falun mondják: cethalott) volt, felébredt a dudolgatásra és kísérteties hangon kiszól a koporsóból: — Aki verraszt, az ne ineküjön! Zásba mester tágrameredt szemekkel riadtan néz Esvány komára, de csakhamar összeszedi magát és a méltatlankodás hangján visszavágja: — Aki pedig meghótt, az ne beszijen! # Verdit, a világhírű olasz zeneköltőt egy hölgy .hetekig ostromolta a névaláírásáért. Verdi utoljára is ráunt az ostromra s ezeket a nem éppen udvarias szavakat irta emlékkönyvébe: “Nem illik, hogy a szép és jóságos nők névaláírásokat kérjenek szomorú, öreg, mogorva férfiaktól. Sokkal jobb volna, ha a hölgyek szerelmesleveleket gyiijtenének.” Megjegyzendő, hogy az illető nő véletlenül idős volt és nem szép. # Látogató: Miért térdepelnek a fiaid? Apa: Mert ma délelőtt, midőn sétálni vittem őket, nem akartak kettesével menni. Látogató: Miért kívántál tőlük lehetetlent, hiszen hárman vannak, tehát nem mehettek kettesével. # Tanitó: No, Kiss Pista, most már tudjátok, mi különbség a jelentő mód és parancsoló mód között. Például: A lovat befogják. Mond ezt parancsoló módban. Pista: Gyű te! * Tanár (egy kis diáktól, aki rossz tanuló): Mennyi 8-nak a fele? Tanuló (rövid gondolkodás után): Félnyolc. Tanár: Szamár, nem az óráról van szó. Ez számtani feladvány. Tanuló: Én azt hittem, hogy az időre kiváncsi tanár ur. • Iskolaszéki tag: Hát Barca Pepi milyen jártasságod van a történelemben. Mesélj nekem valamit a trójai háborúról. Barca: A tró... Azt nem tudom, a tanitó ur ilyen nehéz dolgokat nem kérdez, csak könnyebbeket. Iskolaszéki tag: Hát mi az a könnyebb? Barca; Hát például: a Világ teremtése. • — Mi az apád, kis fiam? —• Ügyvéd. — Tudod te, mi az ügyvéd? — Ha valaki valamit e.lkövet, hát az édes apám igazat ad neki. * — Mama, kérdi az ötéves Móricka az anyjától, .miért fizetsz te a dadának havonként 20 koronát? — Hogy vigyázzon reád. — Tudod mit, mamuska, fizess nekem tiz koronát, majd én vigyázok magamra. # Tanitó: Szabó Aladár, nevezz meg egy afrikai állatot. Kis diák: Egy majom. — Helyes, nagyon helyes. És mondj még egyet! —Egy másik majom. Az olvasók kérdései — a Szerkesztő feleletei. N. J. New York. ön azt írja, hogy a szocializmusra sem nevelni, sem pedig tanítani nem lehet, sem a gyermeket, sem a műveletlen, esetleg analfabéta felnőtteket, mert ezek képtelenek osztályhezetüknek a kapitalista társadalommal szemben való ellentmondását tudományos alapon is megérteni és e nélkül nem lehet senki meggyőződött szocialista. E nélkül pedig nem lehet valaki öntudatos. A felelet: A kérdést először is ketté kell választani. A gyermeket ki kell kapcsolni, sőt még a serdülő ifjút is, mert ezeknek szocializmust nem kell és nem is tanácsos tanitani, abban az értelemben, amelyben Ön felfogja a dolgot. A gyermek és ifjú tanuljon: Írni, olvasni, számolni és önállóan gondolkozni. Az elemi ismereteket a mai nyilvános iskola is nyújtja, sokszor teljesen helyes módszerrel — csak az önállóságra kell őket a családban és környezetben szoktatni. És ehhez elsősorban az kell, hogy a szülő is legalább az elemi, általános műveltséggel bírjon. Az iskolából kinrekedt vagy életkörülményei folytán elzárt és analfabétának maradt proletárnak, akinek azonban minden esetre már van annyi érett, megállapodott józansága, hogy belátja azt, miszerint néki tudnia kellene egyes dolgokat, hogy az osztályharc alapján álló, öntudatos munkások sorába helyezkedhessék, — sem kell a szocializmus tudományos elméletét tanitani. A mai modern munkásmozgalom nem ott kezdi a “térítést”, hogy Marx és. Engels gazdasági értékelméletét veri a proletárok fejébe, amit sokan helytelenül hisznek és mondának, hanem az általános előképzettséget adja meg a tanulni akaróknak elsősorban. Magyarországon pl. olyan munkástanfolyamok létesültek már évekkel ezelőtt, hogy a szorgalmas bérmunkás egész szépen akár társadalomtudományi doktorrá képezhette magát, ha az előadásokat hallgatta és tanult. Aki tanulni akar — ha csak a helyesírásról vagy egyszerű irás-olvasásról van is szó — azt is megtanulhatja és legfeljebb néhány évvel későbben ér el. Marx és Engels tanaihoz. De öntudatos szocialista mindenki lehet, ha akar és megérti osztályhelyzetét. Erőszakkal csak hazafiakat lehet nevelni — kényszerrendszabályokkal, angolositó vagy magyarosító politikával, de nem szocialistákat. A szocializmus nem “térit, hanem “meggyőzi” és nem legyőzi) az osztálytudatra ébredt proletárt. És még egyet: nem minden proletár szocialista is egyúttal. De erről máskor. H. G. Pittsburgh. Ön azt kérdezi, hogy mi a klönbség “internacionalizmus” és “kozmopolitizmus” között. A felelet: Lényegében van a különbség. Fogalom meghatározásban azonban a kozmopolita alárendeltebb, mint az internationalista. A nemzetköziség tágabb, többet felölelő fogalom, mint a világpolgárság, a kozmopolitizmus. Ha a munkásmozgalomra vonatkoztatjuk, akkor a nemzetközi szocializmus azt fejezi ki, hogy az egész világ munkásosztálya a jövő társadalmáért és a mainak megdöntésére közös — az országok határain túlra terjedő — módokkal, eszközökkel harcol. Az internationalizmus abban szemlélhető legjobban, hogy minden nemzetiségű, fajú és nyelvű szocialista a Marxista elmélet alapján folytatja osztályharcát. A világpolgár csak a saját nemzetiségét veti el, de sem nemzetközi, sem pedig más elvet nem fogad el. Ilyenek nagyobbára a híres művészek, feltalálók, utazók és felfedezők. Az internationalizmushoz közel állanak, de mégsem nemzetköziek, főleg pedig nem elvi alapon.
