Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-30 / 2. szám
14- oldal ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 1916. január 30. § GYQMCKÉ KNÉK# A háború iskolája. VASÁRNAP délután van. A gyerekek otthon vannak, mert nincs tanítás; a kis Mariska, Jóska és Hanna testvéreivel iskolát játszik. Az anyjuk takaritgat és az apjuk újságot olvas a tiszta-szobáiban. Mariska apró székekre ülteti öccsét és húgát, egyegy könyvet ad a kezükbe, ceruzát és papirt; ö maga pedig odaáll elébük — mint a tanítónő az iskolában — és magyaráz nekik. A szorgalmas gyermekről és szegény s-zülpiről beszél. Valami mese ez, amit Mariska az édes anyjától hallott egy este, amikor erősen köhögött és nem tudott elaludni. A mama ek~ kor odaült ágyacskájához és hideg borogatást rakott lázas torkára, majd -halkan, csöndesen hogy a többiek föl ne ébredjenek —- elmesélte neki a, szorgalmas gyerek és szegény szülei történetét. Maris — akit nagyon meghatott a mese — minden szót m-egjegyzett magának és -most elbeszéli testvéreinek. Jóska öccse azonban myuigtalanul mozog a széken, noha Hanna nővére meg'meglöki, hogy nynghasson, de az nem hallgat rá. Mariska is észreveszi a Józsi izgatottságát és megkérdi: — Józsi! miért nem figyelsz ide? Tedd karba a kezedet és hallgasd, amit mesélek. — Mariska — Ugrik fel a gyerek — nézd csak apa mit olvas. Idelátom a nagy képet az újságból Annyi gyerek van rajta, hogy no! — mutat a fin az apja kezében levő újság felé. ■—• Hallgass! — feddi meg nővére. Hát nem látott, hogy apa olvas? Ne kiabálj, mert megbüntetlek. De a Jóska gyerek ne-m akart megnyugodni. Ő azt a képet látni akarja és felugorva a székről, egyenesen az apjához szaladt. Odadült a térdéhez és alulról nézegetni kezdte a gyermek képet. — Mit nézel Józsi? — kérdi tőle az apja. — Ezt a képet akarom látni — bők rá az ujjával Józsi az újság -egyik lapjára. — Ezt-e? Na jól van. Várj egy kissé. Kivágom nektek és játszatok vele. És a Jóska apja ollóival kivágta a képet, odament a gyerekekhez és megmutatta nekik, mondván: — Itt van gyerekek — ez a kép. Ez egy iskola belseje Prága városában, Csehországban, ahol most háború van, mert Csehország Austria egyik tartománya és Ausztria-Magyarország -most háborút folytat. Ezek a gyerekek, ahelyett, hogy Írni, olvasni, számolni tanuk nának, tépést készítenek, amivel a háborúban megsebesült isz-egémy katonák fájós sebeit bekötözik, -hogy a vérzést elállitsák. Ezeknek -a kis fiuknak, lányoknak az édes apját -elvitték a háborúba és ott tudjátok édeseim — egymást ölik, gyilkolják az emberek. Hogy mi-ért? Hát bizony ezt ők sem -értik és senki sem, -aki tudja, 'hogy milyen drága az élet, ha valakinek -a-pró gyermiek-ei vannak. Lőnek, szúrnak a katonák a háborúban, mert „parancsolják” nekik és ha nem teszik meg ezt, akkor kivégzik őket, megbüntetik -őket. — Hát ha meghal az apjuk — kérdi Jóska — a. háborúban, akkor ki keres rájuk, ki adja ia mamájuknak a pénzt, hogy ennivalót vegyen érte ? — Ki? Bizony gyerekek — ez súlyos kérdés —■ szól az apa. A háborúban sok ezer gyerek marad árván, akiknek nem ■marad senkijük. Sok katona nyoim-orékík-ént jön haza és nagy nyomorúság szakad a családjára, mert vagy a keze hiányzik vagy a lába, vagy a szeme világát veszti el és nem tud többé dolgozni. — Hát akkor minden szegény katona koldus lesz a háború után? kérdi Maris. — Nagyobbára az — szól az apja — de ha -nem is nyomorék, ha egészségesen tér haza, akkor is nehéz sorsa ‘lesz, mert a hosszú háború alatt minden család nyomorúságba került. — Hát miért nem tesznek ellene valamit? — kérdi Hanna, aki eddig hallgatott. — Miért? miért? Tudjátok gyerekek, hogy a szegény ember nem teheti -azt, amit akar, mert a hatalmas urak, a királyok és császárok, meg sofc'sok olyan ember, akinek haszna van a háborúból, -aki a puskáért, golyóért, ágyúért sok pénzt kap, akinek a háború jó üzlet, nem engedi a szegény munkást úgy -cselekedni, ahogyan ő szeretné. — És mindég csak a hatalmasok csinálnak háborút? — kérdi Maris. — Mindég — feleli az apja, A munkás emberek dolgozni és békében élni szeretnének, de ezt nem akarják azok, akiknek ez nem használ. — Apa, hát mindég lesz háború? — kérdik kórusban a gyerekek. — Nem mindig lesz — szól emelt hangon az apjuk. Nem! Eljön az idő, amikor sok-sok millió munkás összeáll és ha kell, erővel is megakadályozzak a véres háborút. Ha ti megnőttük, talán már máskép lesz. Gyűlöljétek azt, aki ölni küld emberekek, aki annyi árvát, özvegyet csinál. Szeressétek az emberi életet és minden élő lényt, ami hasznos, dolgos, mert a természet nem ölesre teremtette az -embert, hanem az életre... A gyerekek elvették a képét, összebújtak, suttogtak, némelyiknek elpityeredett az arca... és nézték az árva gyermekek háború-iskoláját. —r—ó. MIÉRT? • Apánk egész nap dolgozik — Miért? Miért? Hogy el ne fogyjon kenyerünk — Ezért! Ezért Másoknak jut kalács belőle, Mi csak úgy álmodunk felőle; Didergünk fütetlen szobában, Míg apánk izzad bent a gyárban. Anyánk egész nap mos, vasal — Miért? Miért? Hogy legyen cipőnk meg ruhánk — Ezért! Ezért A másoké lesz cifra, fényes, A mienk csak koldus-szegényes, Amiben úgy nnepen át Sírva őrizzük a szobát... FARKAS ANTAL. A háború iskolája.
