Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-30 / 2. szám
4. oldal ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 1916. január 30. MODCDN NO A nemiség és a gyermek. Irta: JAQUES NOVICOW AZ emberi társadalom alaptörvényévé azt kellene tenni, hogy a gyermek szülése soha, semmiféle körülmények közt nem vonhatja maga után az anya legcsekélyebb becstelenségét sem. A házasságon kívül született gyermek sem. Mert valamig a gyermek születése a nőre nézve mocsoknak tekintik, különösen, ha szerelem-gyereket szül, a világot ellepi a baj és barbárság. A gyér mek szülése mindig és bármilyen körülmények közt, kell, hogy meg hozza az aszonynak környezete tiszteletét és rokonszenvét. Mert a szülés természetes aktus, mig a házasság formái konvenciók, a melyek hibásak és tünékenyek is lehetnek. Könnyű megcáfolni azokat az érveket, a melyek az említettem eszme ellen fölhozhatok. Mert ha a gyermek születése valóságos becstelenség volna (mily különös állítás; az ember szinte összeborzad, ha ezt leirja!): annak kellene lennie úgy az apára, mint az anyára nézve, minthogy a reális dolgokban, a nemek egyenlők. A lopás a férfit épp úgy lefokozza, mint a nőt. Minthogy azonban mi nem tekintjük becstelennek a férfit azért, hogy gyermeket nemzett: ez annak a jele: hogy a no becstelensége hasonló körülmények között szellemünk merő kon vencionális hazugsága. Azt mondhatná valaki, hogy a nemek egyenlősége lehetetlen, mert a szerelemnek nincs semmiféle következménye a férfira nézve, mig nagyon fontos következménye lehet a nőre nézve: az anya ság. öreg hibába esnek, a kik igy vélekesznek, s elég különös, hogy ezzel még nem számoltak le végleg és nyilvánvaló módon. A mi a jelen esetben egyenlőtlenné teszi a nemeket, a mi a nőnek a legkínosabb fájdalmakat okozza, az nem a fiziológiai tény, hanem a társadalmi tény. Mert, hacsak nem jönnek közbe rendellenes bonyadalmak, a nő túlságos fájdalom nélkül viseli el a terhességet és a szülést; tehát nem ezek a természetes bajok sújtják le legjobban. Nem, az, a mi kegyetlenül boldogtalanná teszi a nőt, az az, hogy becstelenné lett azzal, hogy házasságon kivül adott életet egy gyermeknek. A becstelenségnek ez a szégyene vonja kinpadra a nőt s kergeti őt sokszor az öngyilkosságba. De hát mi a NŐI MUNKA A HÁBORÚ ALATT. (Képmagyarázat.) A háború nemcsak azzal sújtotta a nőket, hogy — sok ezren — elvesztik férjüket, fiaikat, hozzátartozóikat, hanem azzal is, hogy a megélhetésre okvetlenül szükséges összeget kénytelenek hadi munkával megkeresni. A nőket helyezik el a munició-gyárakban Európában s ezek gyártják az öléshez szükséges bombát, srapnelt stb., amelyekkel az “ellenséget” elpusztítják. A férfiakat szemtőlszembe állítja közvetlenül a kapitalizmus, hogy öljék egymást^ és ugyanekkor a nőket — azáltal, hogy arzenálokban alkalmazza őket és dologra kényszeríti — közvetetten szintén egymás ellen használja föl. A francia municiógyárban dolgozó nők azt a srapnelt készítik, amely a német asszony férjét öli meg és fordítva. A háború bestialitása ily módon nyilvánul meg és ha hozzátesszük, hogy a gyerekeket pedig az iskolában használják föl hadi tevékenységük fokozására a hadvezetöségek, akkor bátran mondhatjuk, hogy a kapitalizmus, nemcsak a militarizmust viszi érdekei védelmére, hanem az egész országot, az egész társadalmat. A megsértett társadalomnak tehát feladata a kapzsi tőkét megfenyíteni s ha az erre alkalmatlan — ideje, nogy ezt a társadalmat elspörjék azok, akikben él a vágy az uj társadalom után. becstelenség? A közvéleménynek az egyénnel szemben elfoglalt különleges álláspontja. De valamely vélemény nem a természet ténye, az az elme szubjektív szempontja. Ha a közvélemény a férfit is becstelennek tekintené, a ki gyermeket nemzett házasságon kivül, ennek ép oly kegyetlen következményei volnának a férfire nézve, mint a nőre nézve. Látjuk tehát, hogy éppenséggel nem a természet, hanem a mai társadalom eszméi hozzák létre a gyermek szempontjából a nemek egyenlőtlenségét. S lám mily igazságtalanul bánunk el boldogtalan társnőinkkel. A természet rájuk rótta az anyaság müvét. Nyilvánvaló, hogy ezért el kellene őket halmozni erkölcsi és társadalmi elégtétellel, jutalmakkal# hogy .kárpótoljuk őket fizikai szenvedéseikért, bő kezüen kellene irántuk nyilvánítanunk szeretetünket, rokonszen vünket, tiszteletünket. E helyett mit teszünk azokért, a kiket oly megvetőleg ‘‘megesettek”-nek hívunk? Átadjuk a közmegvetésnek s a gyalázatnak. Ez kellőkép mutatja, mennyire sérelmesek és esztelenek még jelenkori intézményeink. Minthogy a társadalmi rend alapja az, hogy egy emberi teremtményt sem szabad megfosztani a boldogságtól, a mely reá háromolhatik, a szerelmet minden jogok közt a legszentebbnek s a legelévülhetetlenebbnek kell tekinteni. Mert ha az ifjúság elmúlik a szerelemmel járó gyönyör villámló ifölindulásai nélkül, az élet teljesen tökéletlen és üres. íme, mily rosszul van társadalmunk berendezve. A helyett, •hogy örvendve megadná a nőnek a lehető legnagyobb élvezetet, a boldogság teljességét, mindent elkövet, hogy annak legkisebb adagja maradjon meg. Azt mondják az éhség a legjobb szakács, de azért senki sem hízott még meg a kosztján Egy gramm szerencse többet ér, mint egy kiló tudomány Némely embernek csak •képessége van: udvarképes. egy Szívesen veszítjük el a szivünket, ha már egy másikat találtunk. A szegénynek kevese van a földi jóból, a fösvénynek semmije. A bánat alattomos, falánk madár: szépséget, ifjúságot eszik.
