Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-31 / 50. szám
A művészetek élvezése és az emberismeret Egy hasonlattal jól meg lehet magyarázni a kettő összefüggését. Vannak kitűnő, orvosok, nagytudományu és gazdag tapasztalatokkal rendelkező férfiak, akik amellett, hogy folyton emberekkel foglalkoznak, beteg emebrekkel: nem lettek pszichológusokká. Náluk, hogy 'igy mondjam, a látótér nem az emberre, hanem a betegségre van beállítva, megfigyelik a szimptomákat, megcsinálják — és jól! — a diagnózist, anélkül, hogy sejtelmük lett volna, hogy miféle fajta ember volt a betegük, anélkül, hogy mint embert megnézték volna. Az ilyen orvos mellett a társaságban, az utcán, a kávéházban, a szalonokban a betegek ezrei vonulhatnak föl, nem veszi észre, hogy betegek közt volt. Ezekhez az orvosokhoz, akiket csak a betegség érdekel és nem a beteg ember, akik a betegágy mellett diagnoszták és az életben nem, hasonlítanak azok az emberek, akik a művészeteket minden emberismeret nélkül, minden az iró személye iránti érdeklődés nélkül élvezik. Azok a Szemle. Újév a könyv- és ujságszüret dieje. Ilyenkor kerülnek az irodalmi piacra az uj könyvek és lapok is. A magyar nyelvű sajtótermékek egynéhány példánya is uj év előtt jelent meg. Egy folyóiratról és egy zsebkönyvről, valamint egy érdekes könyvről kell itt nehány szóban megemlékeznünk, mint olyanokról, amelyek egyedülállók a maguk nemében. “A Jó Egészség” havonta kétszer megjelenő folyóirat. Szerkeszti: Kovács Richard new yorki magyar orvos. Egészség'ügyi Útmutatások, jó tanácsok, orvosi tájékoztató cikkek vannak az első számban, amely 12 oldalnyi terjedelemben, Ízlésesen kiállítva jelent meg. Ilyen szak-folyóirat ezideig magyar nyelven Amerikában még nem jelent meg s ez teszi “A Jó Egészségiét úttörővé ezen a téren. Az első szám összeállítása azt mutatja, hogy a szerkesztő ambícióval s az ügy iránti szeretettel akarja ezt a lapot tovább fejleszteni. iCsak az iránt van aggodalmunk, hogy az amerikai magyarság egészségügyi érdekeivel való foglalkozáson kívül, a szerkesztő “társadalmi problémákról” is cikkeket Ígér. “A Jó Egészség” társadalmi problémái csak olyanok lehetnek, amelyek a jó egészséggel összefüggnek, mert ha müélvezők tehát (a túlnyomó többségi), akik a kész műalkotásban gyönyörködnek, de nem látják meg egy pillanatra se a megette álló embert, akinek az arca, ha igazi művész az illető, tisztán bontakozik ki a betűkből, a színekből, a hangokból és vonalakból. Aki meg ezt az elrejtett embert zenehallgatás, olvasás vagy képnézés közben meg nem tudja látni, az mintegy megfosztotta magát a legnagyobb élvezet tői, amit a művészet nyújthat s megelégedett a kisebb résszel. Minden magyarázgatás és indokolás nélkül is világos, hogy e ponton a pedagógusok a hibásak. Az iskolákban grammatikát, stilisztikát, poétikát és retorikát tanulunk és ezekkel a “humaniórákkal” (!) esztendőkön keresztül -azért zaklatnak,; hogy a klasszikus művészet alkotásait megérthessük. A befektetés nagy (óriási időmennyiség), de ha csakugyan elérkezünk ezen az utón oda, hogy a művészeteket élvezni képesekké váltunk, akkor nincs ok a sajnálkozásra. Csakhogy nem érkemás térre csap át, akkor eltér eredeti céljától s nem képes azt komolyan szolgálni. Ez pedig kár volna. “A Jó Egészség” havonként kétszer: 5-én és 20-án jelenik meg; előfizetési ára egyévre $1. Fél évre 50c. Megrendelhető ezen a címen “Jó Egészség” 223 E. 68th Street, New York. Az “Előre” igi7-ik évre szóló zsebnaptára. Páratlan munka e nemben az amerikai magyar irodalmi termékek közt. Úgy tartalom, mint kiállítás tekintetében elsőrangú munkai amely • nélkülözhetetlenné teszi önmagát, ha kézbe veszik. 280 oldal nyi terjedelemmel jelent meg s olyan alakú, hogy könnyen zsebben hordható. Anyaga felöleli mindazokat a tudnivalókat, amelyekre Amerikában élő minden magyar munkásnak szüksége van. Valózünk el. Miért? Mert a formákat, az alkotást, a szerkezeteket, a jelzőket magyarázták és nem az embert, az alkotót, aki húsból, vérből való ember volt, aki rokonunk volt. Azt a fonalat, amely minden embert egyenként összeköt a művésszel: eltakarták és azt mutatták meg, ami elválaszt. Alig van tanuló diák, aki Thukydidesért, Ayskilosért rajongott volna. Miért? Mert / csak a munkáikat ismerte. Mert soha senki nem mutatta meg neki a betűk megett az i.ó arcát, amely érdekes, mint minden emberi arc. Azok az esztétikusok, akik az esztétának eme egyetlen kötelességét felismerték, voltak a művészetek és a kultúra terjesztésének igazi katonái, ök dolgoztak és munkálkodtak rajta, hogy a művészet az embernek épugy napi szükséglete — tehát napi élvezete — legyen, mint a társaság, a beszélés, az evés, ivás. Mert mihelyst valami szükségletté vált, annak a kielégitése élvezetet jelent. Egy bizonyos pluszt jelent az élet mérlegében. sággal kis lexikon ez a Zsebnaptár ,s bő angol-magyar szótárral van bővítve, amelj mindég kéznél tartható. Az “Előre” 1917-iki Zsebnaptára csak annyiban naptár, amennyiben naptári-rész is van benne, egyébként a legváltozatosabb almanach, Útmutató és adatgyűjtemény. Mindenki megrendelheti az Előre kiadóhivatalában 40 centért. Előfizetők, ha nincsenek hátralékban 10 cent beküldése ellenében megkapják a Zsebnaptárt “New York a világ legnagyobb városa” ez a cime egy képekkel illusztrált vaskos könyvnek, amely e nagy világváros érdekességeit sorakoztatja föl egymás után többé-kevésbé sikerült fejezetekben. Azért fejezetekben, mert az egész könyvről nem mondhatjuk azt, hogy tökéletes. Legnagyobb hiánya a haza, pongyola nyelvezet, amely a rossz amerikai-magyar stílusnak példaképe. Mindamellett van benne egynéhány sikerült rész is, és az egész könyv — bár irolalmi értéke kevésre becsülhető — de mint útmutató kalauz megállja a helyét. New Yorkot irja le benne a szerző: Garai Bernát, aki tényleg szorgos munkát végzett ezzel a terjedelmes könyvvel, a mely — különösen azoknak, akik nem értenek angolul s mégis ismerni szeretnék New Yorkot, — hasznos szolgálatot tehet. Kapható egy dollárért a szerzőnél: Garai B., 142 West 23rd Street, N. Y. V--. ! . í\> i
