Élő Víz, 1951
1951-március / 5. szám
KRISZTUS VISSZAJÖVETELE Ez a keresztyén reménység szíve A hívők várakozásában ez a legmélyebb és a legcsodálatosabb dolog: a menyasszony várja vőlegényét. Sokan azt mondják erre, hogy ez túlságosan szentimentális, érzelgős dolog. Távolról sem így van. A Szentírás szerint ennek így is kell lennie: a menyasszonynak várnia kell a vőlegényét. (Olvasd el: Jel. 19:7, 21:9, 22:20, Ef. 5:25, 32). Sokan azonban elvesztették „az első szeretetűket“ (Jel. 2:4), azért nem várják a vőlegényüket és ítélik érzelgős túlzásnak, ha mások szíve még lobog a vőlegény utáni vágyakozástól- Mert ez a vágyakozás és várakozás az életnek a jele (Máté 24:44—46). Az Egyház történetének Iegélettelíbb korszakai éppen azok az idők. amikor eleven volt Jézus visszajövetelé- nek a várása. Mi Krisztus vlsszaiövetetére várunk. A Biblia ugyan nem ezzel a szóval fejezi ki ezt a dolgot, azonban a gondolat tartalma egészen igeszerű. (Csel. 1:11.) Krisztus második eljövetelének a kifejezésére a Szentírás leggyakrabban a „parusta“ szót használja (Máté 24:3). ami jelenlétet, a távoliét ellentétét, érkezést jeient. Tehát a Biblia Krisztus érkezéséről beszél- Hogv ez ismétlődő dolog, az nincs benne az. eredeti görög szó jelenté- fcében A másik görög szó, amit a Biblia erre a dologra használ: „apokalypsis“ — kijelentés, kinyilatkoztatás, felfedés, ebben az összefüggésben megjelenés (Lukács 17:30, I. Kor. 1:7, I. Pét. 4:13). A harmadik a Bibliában előforduló szó: „epifáneia“ = láthatóvá válás, megjelenés (II. Thess. 2:8, II- Tim. 4:8). Tehát a görög kifejezések egvike sem hordozza magában az ismétlődést, az űira történő eljövetelt. A Szentírásnak Krisztus második eljövetelére, illetve az Ur napjára vonatkozó jövendölései nem egyforma világossággal beszélnek ennek a nagy eseménvnek a részleteiről. A Szentírásnalc szinte minden próféciájára jellemző az, hogy a „látó“ (próféta) az eljövendő események látásában és megjelentetésében elszakad az idő és hely kötöttségeitől és az eljövendő eseményeket az örökkévalóság jelenében látja, ami azt vonja maga után, hogv ezeket az eseményeket örökkévaló és lelki kapcsolataiban és rendiében látja, amikor is a történések időbeli és térbeli távolságai mellékessé lesznek és elmosódnak. Igv az Ür eljövetelének a megjelentésében is négy fokozatot találhatunk, amelvek abban különböznek egymástól, hogy minden következő fokozatban az előbbinél világosabban tárulnak elénk ennek a hatalmas eseménynek a részletei. I. Először meg kell emlékeznünk az Otestamentom jövendöléseiről. Ezekben még nincsen a második eljövetelre vonatkozó szó vagv gondolat- Az Otestamentom a Messiásnak csak egy eljöveteléről beszél. Általános neve: „Az ür napja“ (Joel 2:11, 3:4, Mal. 3:2, Amos 5:18). Ez a nap a mind az Izraelben, mind az Izraelen kívül uralkodó bűn miatt az ítéletnek és a borzalomnak a napia az istenteleneknek, ugyanakkor a kegyeseknek az üdvösség napja. Mindezekben a próféciákban az ítélet és az üdvösség egy eseményként igértetik. A Messiás az eljövendő Ur napján egyszerre viszi véghez az ítéletet és az üdvözítést. Keresztelő János ugyanígy látja a Messiás eljövetelét. Tud arról, hogy a Messiás szenvedni fog (János 1:29) és csak ezen az úton tudja nvujtani az igazi messiási ajándékát: a Szentlélekkel való keresztelek (Máté 3:11). Az ítéletet és az üdvözítést mégis egy eseménynek iátja: „A fejsze immár a fák gyökerére vettetett- Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, ki- vágattatik és tűzre vettetik... Akinek szórólapát van az ö kezében és megtisztítja az ő szérűjét, és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polwát pedig megégeti olthatat- lan tűzzel.“ (Máté 3:10—12.1 A Messiás feladatáról alkotott ilyen felfogás lehet az egvik oka annak, hogy Keresztelő János a börtönben kétségek közé jutott. Jézus ugyanis addig nem tett mást, mint amit maga a Keresztelő is végzett. A Messiás nagv ítélettétele nem történt meg. Azért kezdett János kételkedni: vájjon Jézus-e az eljövendő Messiás (Máté U:2—3)II. Ehhez a kérdéshez Jézus egészen új világosságot hozott. A Messiás eljövetele nem a világ kárhozta- tását, hanem megtartását célozza. (János 3:17, 12:17.) Jézus megjelentette, hogy bizonyos időnek kell eltelnie a Messiás üdvőzítése és ítélettétele között. Mert Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön és bejusson az ő országába. Ezért kell az evangéliumot hirdetni minden népeknek, mielőtt felvirrad a Messiás ítélettételének a napja. (Máté 24:14.) Ezért tartozik az Ür napja még mindig a jövendőre, amikor is a Messiás újra megjelenik hatalomban és dicsőségben (Máté 16:27. 25:31—46, 26:64.) Itt lesz’ világossá, hogy azok a pusztulások, amelyek az Otestamentomban megjelentetnek. Jézus szerint az ö második eljöveteléhez kapcsolódnak. (Máté 24:29—30.) Hogy a tanítványok számára is mennyire új volt az, hogy Jézus megkülönbözteti egymástól az ítéletet és az üdvözítést, azt abból a kis leírásból láthatjuk, ami Luk. 9:51 _56-ban van előttünk.. Egy samáriaj faluban nem fo gadták be Jézust, amikor útban volt Jeruzsálembe. Erre a Zebedeus-fiak szent haragjukban élni akartak a Messiás ítéletes hatalmával ezekkel az istentelenekkel szemben: tüzet akartak kérni a mennyből, hogy megégesse őket. Azonban Jézus nagvon szigorúan meg- fedette őket: ..Nem tudjátok minémű lélek van tibenne- tek: mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa.“ Jézus a halála előtt sem tudta a tanítványok előtt ezt részleteiben feltárni, hiszen magát a halálát sem értették meg (Luk. 18:34), azonban a feltámadása után folytatta a +anítá6át. (Luk. 24:25—32. Ján. 20:17—23, 21:15—22.) III. Pál apostol Krisztus második visszajöveteléről U-özli az Ür szavát, amit az evangéliumokban nem találhatunk meg és amely annyira részletekbe menő, hogv arra kell gondolnunk, bizonyára a feltámadás után közölte Jézus. I. Thess. 4:15—17-re gondolokEbben a prófétai kijelentéseknek új fokozatával találkozunk. A második eljövetel eseményei világosabban elkülönülnek és az idői távlat is jobban kifejeződik közöttük. mint az előbbi próféciákban. Ennek a részletekbe menőbb jövendölésnek az alapján a második eljövetel eseményei a következő rendben történnek: l. Leszáll, az Ür az égből riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával. (I. Thess- 4:16.) Ez természetfeletti eseményként megy végbe. 9. Erre először azok támadnak fel. akik a Krisztusban haltak meg (I. Thess. 4:16b, I. Kor. 15:52). Tehát az Ür riasztó, ébresztő szava a halottaknak szól. Beteljesedik az. amit Ján 5:28-ban mondott Jézus: „Elfő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsóban vannak, meghallják az ö szavát és kijönnek: akik a jót cselekedtek. az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.“ Amit János evangélista Jézus szavával itt „az élet feltámadásának“ nevei, azt a Jel. 20:5-ben „első feltámadás“ néven olvassuk- A következő versben pedig egyenesen az áll. hogv „boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban, ezeken nincs hatalma a második halálának“. Pál apostol is bizonyára erre a feltámadásra gondol, amikor azt írja: „Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.“ (Fii. 3:11.) 3. Azután azok a hívők, akiket Jézus eljövetele életben talál, elváltoznak: a természeti test megdicsőült testté változik, a romlandó romolhatatlanná (I. Kor. 15:52—52). 4. A feltámadottak és az elváltozottak elragadtatnak az ür elé a felhőkön a levegőbe (I- Thess. 4:17). Ezt különösen figyelemre kell méltatnunk. Előbb arról olvasunk. hogv az Ür leszáll az égből, itt ped’g az áll, hogy a hívők elragadtatnak eléie a levegőbe. Ebből tehát azt a képet kapjuk, hogy az Ur nem jön egészen alá a földre annyira, hogy mindenki lássa az ő eljövetelét. Később látni fogjuk, hogy milyen jelentősége van ennek az események sorában. ' 5. Akkor elérik céljukat a hívők: az Úrral való végleges és állandó együttlétet; „és ekképen mindenkor az ürral leszünk“. 6 ÉLÓ VÍZ
