Élő Víz, 1951
1951-február / 3.szám
magát Isten elöttt, ö megkegyelmeze néki! A gonosz, gyilkos Akháb király is megalázkodik az Illés által kijelentett ítélet alatt és a nagv kegyelmű Isten nem hozza reá a veszedelmet az ő életében, meg- könyörül rajta is. (I. Kir. 21:27—29.) Ez a hatalmas .kegyelem könyörült meg most már nemcsak ideigvaló segítségre, nyomorúságból sza- badításra hanem az örök életre — a kereszten függő latron, Tokicsi Isiin, a iapán rablógyilkoson és soksok más gonoszon — raitam is! Ez a végtelen kegvelem könyörülhet raitad is. ha tehetetlenül vergődő' akár a bűn sarában, akár félhívő szíved élettelengép^ben! De egvre vigvázz! Istent nem le^et beosonni kijátszani. meacsűfoln; hamis alázottal, vüpu alázatoskorássál Norn lehet a bűnt halmozni. bony a kegyelem annál nap^ohb lépvén pM Isten megvon- hait’a epv szívtől az alázatosság ajándékát egészen! Aki a bűnhöz ragaszkodik, az nem alázatos — mert Istene akaratát semmire sem becsüli. Aki a maga ereién akar szabadulni, az nem a’ázetos. mert semm’h" gern ve«zj Krisztns drána keresztiét az egyetlen szabadulást. Aki megelégsz-lk félhívő élettel, s‘ a ráhu’ló drápa vér ellenére :s meg akar maradni a v’lági vágvak táoláVatásábag fi. Ján 2:15 _17), az nem alázatos, nem tvszi el J ézusnak hnpv „aki mep akan'a tartani az ő é'etőt elveszti azt“ (Luk. 9:24). Aki hívő létére igényeket támaszt, jogokra hivatkozik, igazságot keres a maga számára, akár emberekkel, akár talán még Istennel szemben is, az nem alázatos, mert nem ismerte fel. hopv élete a kereszten halá'ra van ítélve és a tékozló fiúval együtt minden jogát elveszítette! Jai nekem — aki mindezt tudom —. mert nem vagyok alázatos! Szeretnék odasímulni az Isten alázatosságra nevelő keze alá, szeretném a Mesterrel egy igában járva megtanulni azt, ami Nélküle titok marad a számomra: nem az alkalomszerű megalázkodás* csak, hanem az alázatos szívet, ami csak Neki volt igazán! 0 az emberré létei mérhetetlen megalázkodása után még mint ember *‘s ,,megalázta magát. encrr,te’m,'s lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig". (Fii. 2:8.) Krisztus a legmélyebb helyre meat le. Nála több bűnt egvet'en ember s°m hordozott még a világon. De azért ment le a legmélyebb helvre. hogv értem is. a legpoeo- szabbért is m.egízlelje a halált, hnpv ne legyen epvetlen ember ßem akinek megmentés lehetősége hh'án el kelljen pusztulnia — kivéve azokat ak;k nem akarnak elmenni vele b'"ueik alatt megalázkodva a gvalázrt fájáig. a keresztig, hogy az az Élet, az üdvösség fájává legyen számukra. A könnvelműség megesal f.Ter. 49:16), a felfuva'ko- drtt nem lehet igazzá IHab. 2-4). a megrom’ás előtt kevélvség jár fPéld. 16-18). az alázatosak azonban kegyelmet nvernek. azok az Isten szíve szerint való emberek Éven vo’t T)ávid Ha kepvelmes vo’t hozzá Ura: megalázta magát (II. Saru. 7:18), ha bűnbe esett, megalázkodott ITT Sám 12-7). ha nevelés a'att volt- megadással • szolgáltatta ki mapát Urának (II. Sám 16-1°), ítélet alatt is hízott az ür nagv irgalmasságában (II. Sám. 24:14). Talán ezért az alázatosságáért volt az Isten szíve szerint való ember. És mi, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül? Ha Urunk sem gvőzhe+ett máskép, csak a maga megalázása útián, lehetne-e nekünk alázatosság nélkül győzelemre jutnunk? KÜLDETÉS II. Mózes 3:4. Hogy valaki Isten szolgálatába álljon, annak elengedhetetlen feltétele, hoay Isten küldje öt munkába. A küldetést mindenki másként kapja. A mi Urunk nem dolgozik sablonok szerint. Mégis érdemes most egy bibliai küldetést közelebbről megvizsgálnunk. Vaijon a mi küldetésünk milyennek mutatkozik Mózes küldetése mellett? A TALÁLKOZÁS Mindig úgy kezdődik a küldetés is, hogy Isten és az ember találkozik. Mózes nem ment erre a találkozásra. Nem készült fel rá. Hanem csak legeltette a juhokat, aztán tovább hajtotta őket és így jutott az Isten hegyére. Különös, hogy Isten sem „megy" erre a találkozásra, hanem megjelenik ott. Nem volt látható a közeledése, hanem hirtelen, titokzatosan megjelent. Jó is van ez így. Vájjon ki tud, akar és mer csak úgy Istennel találkozni? Ha nekünk kellene elindulnunk erre az útra, bizonyára nem lenne belőle soha semmi. Ha Isten csak jönne, közeledésére bizonyára elfutnánk. A találkozásnak éppen ez a kiszámíthatatlansága a célravezető. Isten tűzben jön, A csipkebokor ég, de nem emész- tetik meg. Ugyanaz a tűz ez, mint ami az apostoloknak pünkösdkor jeleni meg. Eletet teremtő. Nem pedig olyan, mint, amit mi is tudunk gyújtani A mi tüzünk égető tűz, aminek füstje, bűze és? pernyéje van. A legpompásabb: elgondolásunk, lelkesedésünk, lendületünk is mind ilyen bűnnel fertőzött tűz. * A tűzben megjelent Isten igét ad. Azzal kezdi, hogy néven szólít. Ö, aki anny'ra takarékoskodik szavaival és olyan szűkszavú a bibliában, most kétszer is mondja Mózes nevét. Pedig kettőjükön kívül nem volt közelben senki. Az sem mellékes, hogy éppen azon a néven szólítja öt, ami kegyelmére uial: vízből húzták ki. Nem veszed észre, hogy rólad van szó? Hányszor kellett az Urnák téged, megszólítania, míg végre ezt mondtad: imhol vagyok, más szóval: rendelkezésedre állok, parancsolj velem, bármit mondasz, feltétel nélkül vállalom. Vagy egyáltalában mondtad-e ezt? Az Ür csak néhány szóval felel, de ennyi is elég, hogy Mózes megsemmisüljön. Nem sorolja fel a bűneit, még csak meg sem nevezi, de azt mondja: „ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat, lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent fold" — te pedig Mózes, nem vagy szent — egész'thetmk ki a mondatot. Nem egy-két eset ellen van Istennek kifogása, hanem az el'en. hoay Mózes nem az övé Amit olyan kézzelfoghatóan bizonuít gyilkossága gyávasága, népéhez való hűtlensége ifibbek közt Súlyosbító körülmény hogy Mózes az e'Ien az Ür ellen követte el minden vétkét aki már születésénél kimentette ót a vízből. Sőt. amíg a töbhiek roskadoztak a téglavetésben, ő pompásan élt a királyi udvarban zsidó létére. A mi súlyosbító körülményünk még ennél is sokkal inkább terhel: mi nem a Gondviselő ellen vétkeztünk csupán. han°m Isten Bá'ánya ellen, aki énren a vétkeink miatt vállalta a keresztet. Mózes elrejtette arcát mert félt. Nem színpadi mozdulat volt ez Felesleges lett volna, hiszen emberi nézője úgy sem volt önmagát sem figyelte félszemmel, hogy elég jól csinálja-e a fé’elmét Azt sem állíthatjuk, hogy gyenge idegzetű volt. aki valamiféle autós zug geszti ónak lett az áldozata, mert az az Ür. aki megjelenik néki és megszólítja őt. nem a fantáziáidnak a terméke, hanem Abrahámnak. Izsáknak és Jákobnak élő, hatalmas Istene, Mózes valóban félt és rettegett, várva a kikerülhetetlen, méltó választ: a halált, a kárhozatot. AZ ELKÜLDÉS Ezek után nem is jöhet más, csak az ítélet. Isten azonban az ítéletről egyetlen szót sem szól. Mintha Mózes múltja egyáltalában nem is érdekelné Öt. De még meglepőbb, hogy bocsánatról sem beszél. Hanem elküldi, hogy népét új hazába vezesse. Mindebből azt látjuk, hogy Isten a dolgaiban kiszámíthatatlan meglepetésekkel dolgozik. Ö a leghasználhatatlanabb szerszámokat választja magának. hogy nyilvánvaló legyen, hogy a legutolsókkal is véghez tudja vinni terveit. De ami itt a leglényegesebb: ahogy Isten sohasem hív el senkit tétlenségre, hanem szolgálatba küldi, ugyanúgy akiket elküld, mindjárt el is jegyzi azokat magának. Hogy' Jézus valóban megbocsátotta a bűnömet, azt nem az érzéseimből tudom legfőképpen, hanem abból, hogy szolgálatba küld. Rámbízza kegyelmének, bünbocsánatának hirdetését. Milyen különös! az ítélettől való félelmében összeroskadt embert a bűnbocsánat hirdetésére küldi az Ür. Lehet-e itt .még egy pillanatig is kétséges a kegyelem? S azt is meg kell tanulnia Mózesnek és mindenkinek, akit elküld az Ür, hogy nem érte van minden, hanem minden más mellett ö maga is a reábízottakért. FT A VI7 2
