Élő Víz, 1951

1951-március / 5. szám

Család — a kereszt- árnyékában

„Es kényszerűének egy mellettük elmenőt, bizonyos czirénei Simont, aki a mezőről jő vala, Alekszandernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét(Márk 15:21.)

Czirénei Simon az evangéliumok kedves alakja. Az egyetlen ember, akiről elmondhatjuk, hogy a szó igazi, elsődleges értelmében hordozta Jézus keresztjét. A legsúlyosabb szenvedések óráján volt ténylegesen segítségére Jézusnak. Amikor a fájdalmak útján az embervilág bünterhe alatt végkép összeroskadt, úgyannyira, hogy már a katonák rúgásai sem tudták talpraállítani, kapóra jött ez a mitsem sejtő, mezei munkából hazafelé tartó ember. S a súlyos kereszt egy-kettőre az ő vállára került.

A Szentírás szűkszavú tudósításából nem sokat tudunk arra vonatkozóan, hogy milyen lélekkel vitte Simon a Krisztus keresztjét. Az a kifejezés, hogy a katonák kényszerítették Simont, nem sokat árul el, hiszen a katona szolgálatteljesítés közben nem szokott szívességet kérni, hanem parancsot osztogat. Simon vállára parancsszóra kerül a Jézus keresztje. Az bizonyos, hogy váratlanul érte, lehet, hogy zúgolódott alatta, az azonban kétségtelen, hogy mind a maga, mind az egész családja számára csodálatos áldások forrása lett ez a kereszt. Simon vitte a keresztet a Golgotára, a kereszt pedig odavitte őt és az övéit a Jézus Krisztushoz.

Márk evangélista megemlíti, hogy volt két gyermeke: Alexander és Rufus. Könnyen elgondolhatjuk, hogy nagypéntek délelőttjén ez a két fiú is kint lehetett a forgat- más jeruzsálemi utcákon. Figyelmüket felébresztette a nagy zaj és a csődület. Nem lettek volna gyermekek, ha nem siettek volna oda. Három elítéltet kísértek a vesztőhelyre. Nem lehetett mindennapi látvány s ezért számot tarthatott az a gyermekek kíváncsiságára: vájjon hogyan fogadhatják emberek a halálos ítéletet és miként cipelik bitófájukat.

A három elítélt között lehetetlen, hogy ne vonta volna magára a gyermekek figyelmét az a különös, agyonkínzott, szelíd férfi. Egészen más volt, min: a másik kettő és amilyenek általában a bitófát érdemlő gonosztevők szoktak lenni. Meggyötörtén, botladozva halad a súlyos terhe alatt. Ismételten elbukik s csak a katonák rúgásai és szuronyai állítják ismét talpra. A gyermekszív igazságérzete bizonyosan észrevette, hogy ez az ember nem bűnös. Alexanderben és Rufusban is részvét támad irányában és segíteni szeretnének neki. Bárcsak ők nagyok lennének, erős férfiak, vinnék helyette a keresztfát. Csodálkoztak azon, hogy a sokaságban nem akad senki, aki segítségére siessen. Akkor tűnik fel az apjuk. A katonák megállítják az útján, parancsszó hangzik s a kereszt felkerül az apjuknak a vállára. Milyen büszkén tekinthettek ezek a gyermekek az apjukra. Abban a nagy tömegben nem volt senki se olyan erős, olyan segítségre kész, mint az ő apjuk. Az ő szemükben Simon volt az egyetlen igazi férfi.

Mindez, amit elmondtam, csak találgatás és lehet, hogy nem fedi a valót. De az bizonyos, hogy a fiúk mindezt megtudták. Ha nem látták, akkor hallották. Ha mi közel kétezer év elmúltával tudunk arról, hogy Czirénei Simon vitte Jézus keresztjét, mennyivel pontosabban és részletesebben meghallhatta mindezt Czirénei Simon családja. S a fiúk szívébe kitörölhetetlenül bevésődött, hogy az ő apjuk hordozta a Jézus Krisztus keresztjét. Mind az édesanya, mind a gyermekek elindultak Simon nyomdokain és maguk is vállalták Jézus keresztjét.

Honnan tudjuk ezt ilyen bizonyosan?

1. Belekerültek az evangéliumba. Miért jegyezné fel Márk evangélista Czirénei Simon nevének említésénél, hogy Alexandernek és Rufusnak az apja? Bizonyára azért, mert a fiai már ismertek voltak a keresztyén gyülekezetben. Szinte Czirénei Simon megkülönböztetőiül hozza fel őket a Szentírás, Általában az apáról szokták elnevezni a fiút és csak ha a fiú nagyobb hírre tesz szert, akkor lesz az apjának a megkülönböztetőjévé.

2. Pál apostol a Római levél végén név szerint köszönti mindazokat a keresztyéneket, akiket a világvárosi gyülekezetből személyesen is ismer. Ezek között Czirénei

Simon családjára is sor kerül. „Köszöntsétek Ruf üst, aki kiválasztott az Orbán és az ő anyját, aki az enyém is" (10:13.) Pál maga még nem járt Rómában, de tudja, hogy Rufus ott van az anyjával. Ez a levél Kr. u. 58. első hónapjaiban keletkezett Korintusban. Hét-nyolc évvel az európai misszió megkezdődése után. Es Czirénei Simon családja már ott van a nagy világvárosban, a keresztnek a bizonyságtevői, hitvallók, talán mártírok is.

Simon valószínűleg akkor már halott volt, de a felesége azok közé a szent asszonyok közé tartozott, akiknek az otthona mindig nyitva volt az evangélium hirdetői előtt s aki minden áldozatra és szolgálatra kész volt azok irányában, akik a lélekmentés és .az evangélium hirdetés kockázatát vállalták. Bizonyára Pál sem hiába beszél róla olyan meleg szeretettel, mint a saját édesanyjáról. Talán gyakran megmosta és bekötözte a sebéit, amikor Krisztusért szenvedett megverettetést, megkövez- tetést és börtönt. Betegségében ápolhatta, üldöztetésében mellé állott s a zsidóskodó futkározó atyafiak rágalmai ellen megvédte, akár csak az édesanyja,

Mindennek a kezdete pedig nem volt más, minthogy Simon hordozta a Jézus keresztjét.

Apák, anyák! Mityen benyomást tesz a gyermeketekre az életetek? Boldogok azok a gyermekszemek, atne- lyek látják az apjukat odahajolni Jézus Krisztus keresztje alá. A sok intést, figyelmeztetést, tanácsot köny- nyen elfelejti a gyermek, de amit otthon látott, azt soha el nem felejti. Különösen azt nem, amit az apjánál látott. Manapság sok szülő szívét szorongatja a gyermekeiért való felelősség: hogyan fognak megmaradni Krisztusnál? Hogyan őrződnek meg a hitetlenséget hintő külső hatásoktól? — Egész életre kihatóan döntő az, milyen benyomást szerez a szüleiről. Ha azt látja kicsiny gyermekkorától, hogy az ő apjának és anyjának drága kincse, öröme és erőforrása volt a Krisztus keresztje, hogy azért bátran vállalta a világ megvetését és gúnyolódását, akkor beszélhetnek mások bármit a kereszt ellen, a gyermek nem felejti el. mit jelentett az a szüleinek. Es ő se akar a Jézus keresztjének sok-sok áldása nélkül maradni.

Fiúk és leányok! Jártok-é a szüléitek nyomdokain? Drágának tartjátok-é és hordozzátok-é ti is a Jézus keresztjét? Lehet, hogy azzal mentitek magatokat, hogy olyan fogyatékosnak látjátok szüléitek hitét és keresztvállalását. Gyatrának és erőtelennek az . ő keresztyénségüket. Ne felejtsétek, hogy Czirénei Simoné se volt olyan, mint a gyermekeié. Amikor az ő vállára tették Jézus keresztjét, ó se tudta még, hogy mit visz igazában. Vitte mégis. S talán csak a gyermekei számára lesz igazán világossá, mi mindent jelentett a számukra az a kereszt. Isten ma is sok gyermeket vitt előbbre a hitnek az útján szüleinél, sok gyermek számára lett tudatossá és személyes meggyőződéssé az, ami az előttük járó nemzedék életében csak szokás, belénkneveltség, az élet ünnepi tartozéka volt. Isten ma azt kívánja minden keresztyén gyermektől, hogy a kereszt ismeretében, megbecsülésében és tállalásában mélyebbre jusson, mint a szülei, mert csak így maradhat meg a kereszt alatt. Az üdvösség ajándékának a birtokában.

Család — a kereszt árnyékában! Nem böjti szólam ez, hanem nagyon mindennapi életprogramm. életforma Nap-nap mellett együtt megalázkodni a Krisztus keresztje előtt, lerakni a bűnterheket, hittel fogadni a bűnbocsánatot és erőt meríteni a kegyelemből. Ha pedig kell, vállalni a keresztet: gúnyt, megvetést és üldöztetést a Krisztus nevéért. Ez a legbiztosabb út a megtarta- tásra, nem csak ideig, hanem az örökkévalóságban is.

Fébé csendesnapok Pilisligeten:

Március 10—14: Leányoknak.

Március 23—26: Mindazok számára, akik a húsvéti ünnepeket testvéri közösségben kívánják tölteni.

Jelentkezés öt nappal a csendesnapok kezdete előtt a Fébé lelkészt hivatalában: Budapest, II. (Pesthidegkut) Báthory László-u. 8.