Élő Víz, 1951
1951-február / 4. szám
értelmünk korlátái közé és szétfeszíti a képzeletvilágunkat. ,,\em az én gondolataim a ti gondolataitok és nem a ti utóitok az én utaim, így szól az Ür! Mert amint magasabbak az egek a földnél, aképpen magasabbak az én utaim utaitoknál é.s gondolataim gondolataitoknál!“ (Es. 55:8—9.) ő egészen más. ö sokkal több, sokkal nagyobb, sokkal bölcsebb, keményebb és határozottabb, mint ahogyan mi gondoljuk. A célját is sokkal biztosabban eléri, mint ahogyan mi képzeljük, „Gh, isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatailanok az ő ítélete: és kinyomozha- tatlanok az ö utai! Mert kicsoda ismerte meg az Ür értelmet? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa?“ (Róm. 11:33—34.) Hulljunk azért előtte térdre! Magasztaljuk nagy nevét, mivel, hogy velünk *is meg van a maiga csodálatos terve. Nem baj, ha egészen más, mint ahogyan mi képzeltük. Csak az a fontos, hogy végbe menjen, hogy végbevigye rajtunk, bármibe kerül is! lmutárgy: Az egyház. Adjunk hálát Istennek mindazért, ami az Egyházban a ’miénk lehet: Jézus Krisztus minden emberi képzeletet felülmúló váitsága, igazsága és dicsősége; a kiengesztelt mennyei Atya szeretete és gondoskodása; a Szentlélek munkálkodása, vezetése, ereje és bizonyságtétele. Magasztaljuk Istent azért, hogy már a földi világunkban kezdetét vette az ö uralma, rgazsága és ítélete, íidvösséges országiása az Egyházban. Köszönjük meg az Igét, a szentségeket, a gyülekezetét s a templomot. Valljuk meg, hogy nem élünk Isten ajándékaival úgy, amint kellene: nem látszik meg rajtunk, hogy Isten népe vagyunk, nem töltjük be a világban a só és a világosság szerepét, sokszor hozunk szégyent Atyánkra és Megváltónkra és gyakran káromoltatik miattunk Isten neve hitetlenek ajkán. Könyörögjünk a Szentlélek megtisztító munkájáért, az igehirdetés erejéért, gyülekezetek ébredéséért, megújuló Egyházért, ennek az evangélizációnak az áldásáért. 3. Alázatos ragaszkodás (Máté 15:21—27.) Tegnap Jézus magatartását figyeltük meg a pogány asz- szonnyal szemben, most tegyük vizsgálat tárgyává a kananeus asszony viselkedéséi. Hogyan fogadta Jézus elutasító magatartását? 1. Először is meg kell látnunk az asszony állhatatosságát. A kérése nem talál meghallgatásra. Jézus elutasítja a tanítványok közbenjárását is, sőt kemény ítéletet mond a pogányok felett. Az asszony mégse tágít. Nem olosó sikert keresett Jézusnál, hanem mindent feltett arra. hogy segítséget kap tőle. Kész rá várni is. Hányán vannak, akik alig fordultak még Jézus felé, alig hangzott el az első.őszinte 'imádság ajkukról s máris azon panaszkodnak, hogy nem kaptak feleletet. Egyideig próbálkoznak a bibliaolvasással, a bürök és a krséité^ek elleni harcban s ha nem mutatkozik hamar az eredmény, belefáradnak, .keseregnek és abbahagyással fenyegetőznek. Hogyan képzeljük ezt? Ki az. Isten, az Ür és a Parancsoló? Mi vagv pedig Jézus? Hány ember feledkezik meg erről és maga akarja diktálni az iramot, dirigálni az Urat. és rögtön méltatlankodik, ha ö nem engedelmeskedik Ez az asszony nem így cselekedett, ö tisztában volt azzal, hogy neki Jézusra, van szüksége. Es ha Jézus nem felel, akkor is reá van szüksége. Senki más .nem tud rajta segíteni, csak ö. s éppen azért nem tud mást fenni, mint vár rá. Mindaddig, amíg oda nem fordul hozzá. Sok keresztyén olyan mint a türelmetlen, kacér leány, aki a rivális előnyben részesítésével akarja kikényszeríteni. a nyilatkozatot. Pedig Jézust nem lehet siettetni. Ha valaki azt hiszi, hogy neki másvalaki követése is megfelel, hogy az ő életét más is igazi -'tartalommal tudja megtölteni, akkor menjen csak nyugodtan máshoz. Dűljön be a Sátán csábiig hazug, ságainak, majd meglátja, hogy mi lesz a vége. Jézus azokhoz hajol le. akik feltétel nélkül várnak rá. Ha nem mutatta meg irányomban a környörületót három nap, várok három évig, vagy ha kell harminc esztendeig is, de nem tudom öt mással pótolni az életemben. Ruotsalaincn Pál, a finn parasztpróféta a kegy-elemre való ilyen várakozást tartja az igazi keresztyén ember ismertetőjelének. 1839-ben írja Hedberg Fredrik Gabriel lelkésznek: ;,... A hamis keresztyének az életük mutatta igazság útját járják, ami úgy történik, hogy amikor elfogy a gyermekek kenyere (a kegyelem tapasztalása), ill. eltelnek az első szeretet napjai, akkor ők, tudván a Bibliából, hogy hitből kell élniök, hamis módon próbálnak hitre szert tenni... Nagy buzgón gyakorolják a kegyességet, mint az első szeretet napjaiban, de Krisztus nélkül. Azaz nem keresik tusakodva, meg- alázottan Krisztus belső ismeretét, hanem a kegyelemnek az emlékeiből csinálnak maguknak Krisztust... Az igazi keresztyén nem indul erre a bizonytalan útra. Hát mit csinál? Ha Isten elvette tőle a gyermek-eledelt (a kegyelem tapasztalását), akkor vágyakozik, szűkölködik, szomorkodik és 6Óvárog: hol van az^ Ür, az én vezetőm? Egy lépést se mer tenni a megszentelŐaés útján, mig az Ür kegyelmesen nem tekint feléje. Erre azután akár több. akár kevesebb biztatást kap, megelégszik az Ür szent, akaratával és soha nem tartja magát alkalmasnak vagy méltónak a keskeny út járására. Azért sem esik kétségbe, ha1 várat magára az Ür és nem jelenti ki magát hamarosan az ő vezetésében. Zokszó nélkül és türelmesen vár és nem ítéli magát hitetlennek, sem pedig igazi keresztyénnek mindaddig míg meg nem találja irgalmas megváltóját ...“ Á Jézus előtt álló pogány asszony tudott várni állhatatosan a kegyelemre. 2. A kananeus asszony elfogadja Jézus bánásmódját. Pedig nem lehetett könnyű dolog. A zsidók gyakran éreztették a pogányokkal kiválasztottságukat s ezzel sok megbán- tódást okoztak. Különösen fájhatott ennek az összetört szívű asszonynak, amikor még Jézus is utolsó pogányként kezelte. Ez az asszony azonban nem csinált belőle felekezeti kérdést. Nem zúgolódott és nem adta a megbántottál. Elfogadta Jézus nagyon megalázó bánásmódját. Mennyivel kevesebb oka volt az ugyancsak pogány Naatná- nak a sértődésre és a tiltakozásra, amikor Elizeus próféta ahelyett, hogy személyesen kijött volna hozzá, csak követ által üzent: „Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban és megújul a te tested és megtisztulsz.“ Naamán azonban haragra gerjedt és elment így szólván: ,,Imé, én azt gondoltam, hogy ki jő hozzám és előállván segítségül hívja az Urnák, az ő Istenének nevét és kezével megilleti a beteg helyeket -és úgy gyógyítja meg a kiütést. Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár Damaskus folyóvizei Izrael minden vizeinél? Avagy nem fiiröd- hetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván. nagy haraggal elment.“ (II. Kir. 5:9—12.) Naamának csak az elképzelése volt más ia gyógyulásról, mint ahogyan az Isten embere üzente és már is tele volt sértődéssel. Még Mózes is lázadozott Istentől nyert feladata elien, amikor Izrael népe megunta a mannát a pusztában é.s húst követelt tőle: „Miért nyomorítód meg a te szolgádat? és miért nem találók kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét énreám vetéd? Avagy tőlem fogantatotjt-é mind az egész nép? Avagy én szültem-é őt, hogy azt mondod nékem: hordozd őt a te kebleden, amiképpen hordozza a dajka a csecsemőt, arra a földre, amely felöl megesküdtél az ő atyáinak? Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? Mert reám sírnak, mondván: adj nékünk húst, hadd együnk! Nem viselheterp én mind az egész népet; mert erőm felett van. Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg ong'emet, ölj meg, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat,“ (IV. Móz. 11:11 —15.) Jeremiás is fakadt keserű szavakra a prófétai szent hivatás terhe alatt: „Rávettél Uram engem és rávétet*,em, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engéméi,; mert ahányszor csak szólok, I kiáltozom: így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Ür szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lelt nékem. Azért azt mondom: ném emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok... Atkozott az a nap, amelyen születtem; az a nap, amelyen anyám szült engem, ne legyen áldott! .. . Aliért is jöttem ki az anyámnak -méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek? (Jer. 20:7_9., 14., 18.) Jónás nem tudta elfogadni Isten kezéből, hogy Ninivén megkönyörült és az általa hirdetett ítéletet kegyelemre változtatta. Miközben a hatalmas város soktízezer lakosa életet, nyer a bűnbocsánat csodájából, a próféta duzzogva így könyörög: „Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet éntőlem; mert jobb meghalnom, mintsem élnem!“ S mikor az ür megkérdi tőle: Méltán haragszol-é? durcásan felel: „Méltán haragszom, mind halálig!“ (Jónás 4. fejezet.) Pedig Naamának, Mózesnek, Jeremiásnak és Jónásnak sokkal kevesebb oka volt a zúgolódásra, mint ennek a pogány asszonynak, öt az irgalmas szívű Megváltó utasította el s bánt vele úgy, mint egy teljesen jogtalan és reménytelen pogány kutyával. S az asszony ezt a bánásmódot is tiltakozás nélkül fogadta. Ha Jézus így tesz velem, akkor nekem ez jár. Egy hideg téli napon Assisi Ferenc Leone fráter társaságában úton volt. A dermesztő hideg piros rózsákat csalt az arcukra a metsző széllel kemény küzdelmet kellett vívniok. Egyszer csak megszólalt Assisi Ferenc: ..Adja Isten, hogy a szerzetestársaink az egész világnak példaképül szolgáljanak egyszerűségben és szentségben. De jegyezd fel, hogy ez még nem lenne a teljes öröm “ — Mentek megint egy darabig és akkor Assisi Ferenc újra megszólalt: „Oh, Leone fráter, bárcsak a mi szerzetestársaink nagy csodákat tudnának cselekedni, úgyhogy a vakoknak látást, a süketeknek hallást tudnának adni, sőt még a halottakat is életre tudnák támasztani, jegyezd fel mégis, hogy még ez sem lenne a teljes öröm.“ _ Egy kis idő múlva ú jra megszólalt: „BárOsmernének a mi szerzetesiársaink min—------------------------—-------------------------■
