Élő Víz, 1950
1950-szeptember / 19. szám
A mi nagy hiányunk „Maga az Élet egyetlen hiányunk. Több s teljesebb élet: ez az, mit kívánunk.“ (Stanley.) Az apostolok cselekedeteiről írott könyv és az apostoli levetek olvasása közben két dolog talán még a hitetlen olvasónak is feltűnik. Az egyik az apostolok szüntelenül munkálkodó, cselekedetekben gazdag élete; a másik, hogy ez az élet győzelmekben bővölködik. Kívánod-e szíved szerint ezt az életet? Mi hajlandóik vagyunk úgy beszélni bukásokról, kudarcok réti, mint ami hozzá tartozik a keresztyén élethez. Kukásaink és kudarcaink fájnak, s legtöbbször komoly megbánás is jelentkezik nyomukban. Az esetek többszöri ismétlődése után azonban mind erőtlenebb lesz harcunk és elcsüggedünk. Ilyenkor önsajnálkozókká válunk, s mi is tagjai leszünk annak a tömegnek, amely bibliaórákon, konferenciákon, testvéri beszélgetésekben mindig csak magával van elfoglalva. így válnak igen sok l elyin a gyülekezeti közösségi alkalmak a cselekedetekben élő emberek szemében ellenszenvesekké. Pedig a bukásokba és kudarcokba nem nyugodhatunk bele. Néhány nappal ezelőtt egy katholikns nőtestvérem mondta el magáról, hogy ö reggelente sokszor gorombás- kodik hozzátartozóival, s ez a bűne igen bántja. El is nanaszkodta lelki atyjának, s kérte tanácsát. Elmondta neki, hogy ö szentségi életre vágyik, s ez csak nem akar menni, hiába szaporította a vallásos cselekedeteket. A lelkész az emberi gyarlóságra utalt és igyekezett megnyugtatni azzal, hogy viszaesések nélkül sohase lesz. Most aztán hamis békességet táplálgat benne a Sátán. Ez általános jelenség az evangélikusok között is. Ha lelkipásztorod talán nem is adott neked ilyen tanácsot, de a Sátán igen- S aztán hamis békességed párnáján nyugodva, lecsüggesztett kezekkel kimondod a tehetetlenség probléma-oldó varázs-szavát: nem tudom. Szabad-e keresztyén embernek ezt a két szót kimondania? Semmiképpen sem! Tanúságot teszünk vele arról, hogy nem hiszünk az Úrban és az Ö hatalmas erejében, aztán arról, hogy még mindig ragaszkodunk a magunkéhoz. Ez a két szó néha önigazolás és rejtett vád Isten felé: miért alkottál igy? Ennek a két szónak kimondása minden esetben kiegyezést jeleni a saját tehetetlenségünkkel ás elalkuvá- sát jelenti az Úr ama követelésének: legyetek tökéletesek. mint a ti mennyei Atyátok tökéletes! Végül jelenti azt, hogy a Sátán tanácsára bízzuk magunkat. Ha meggondoljuk, milyen végzetes következményeket von maga után az ilyen magatartás, minden okunk megvan félni és rettegni a kárhozattól. Csak eljussunk a rettegésig, hogy eljuthassunk a kétségbeesésig is. Erre pedig mindenképpen el kell jutnunk. hogy le tudjuk tenni azt ami a miénk és el tudjuk fogadni azt, ami az ŰréA kegyelem küszöbe a kétségbeesés. A tehetetlenség a halálnak dolgozik, de a kétségbeesésben az élet kiált segítségért. így érkezünk el oda, ahol az Úr már kezünkbe adhatja a megoldás kulcsát. Azt mondja az Úr: .,.. . aki elveszti az ö életét én érettem, megtalálja azt.“ (Máté 10:39) Ez az élet megtalálásának titka. Ezáltal jutottak az apostolok is bövölködö élethez. Pál apostol számára ezt a titkot így bontotta ki a Lélek: „Eltrmettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, özemképpen mi is ríj életben járjunk. ... Tudván azt, hogy a mi óemberünk ö vele megfeszitte- tett, hogy megerötlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól“. (Róni. 6:4, 6:7.) Életének két uralkodó lényéről számol be itt az ajjos- tol. Az egyik az, hogy ő maga meghalt a bűn számára, mert benne a természetes ember, az „óember“ megfeszít- tetett. A másik pedig az, hogy most már új életben jár, melyben a bűn rajta nem uralkodik. (14- vers.) Mindkettőt a Krisztusban való hit által a Lélek ajándékában nyerte. A Szentlélek által lettek ezek a dolgok — az új életben való győzedelmes járás titkai — életének lezárt tényei. Az Ő élete annak a Léleknek vezetése alatt áll, kinek természetéből folyik az Isten törvényének való engedelmesség. Jövel Szentlélek! Szállj le ránk! A Lélek a Krisztus életét plántálja belénk, s így a Lélek által magával az Úrral jutunk — Urunk ígéretének megfelelően — belső életközösségre. Általa isteni természet részesei leszünk és a győzelemre segítő hatalommal jutunk közvetlen kapcsolatba. Ettől fogva az a boldog felismerésünk, hogy most már van bennünk valami, ami ezt az isteni természetet megvalósítja. Új élet- törvényt fedezünk fel magunkban (a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvényét — Róni. 8:2), amely növekedési törvénye az Úr velünk közölt életének. Most már a magunk életét élni nincs jogunk. A mi kiváltságunk az, hogy az Úr életét élhetjük, ha ugyan készek vagyunk vele együtt szenvedni. Te, aki a Lélek által elpecsételtettél az Űr számára, tartsd halálban, meggyűlölt állapotban a Lélek segítségével a te emberi természetedet, s akkor meg maradsz szüntelenül a kegyelemben való élet lehetőségében. Az imádkozásban meg ne restülj, juttasd általa kifejezésre az Atya előtt, hogy percről-percre élni kívánsz a kegyelemmel, s kész vagy elfogadni az ö Fia életét a magúd élete helyébe. Az Űr ugyanis kész állandóan közölni az ö életét, amely erőben és meg-megújuló győzelmekben jelentkezik. Ha életkörülményeid között Isten országát keresed, vagyis Jézus Krisztus uralmáért munkálkodsz otthon, hivatalban, munkahelyeden, csodálatosan fogod tapasztalni, hogy az Istennek Szentlelke a Te Uradnak életét élő víz 5
