Élő Víz, 1950
1950-július / 14. szám
Mialatt Jézus szeretetében pihenünk, lelkünk boldogan örvendez: ,,Én elaludtam, de lelkemben vigyázok“ — mondja a menyasszony. (Én. én 5:2.) Figyelünk annak az egynek a Szavára, aki egész lényünket betölti. A drága hang nemcsak hozzánk szól, hanem velünk is beszél. Hallottuk az Ő hangját, befogadtuk magu>i':ba és betöltötte lelkünk nagy ürességét. Velünk vacsorázik és mi ővele, és közösségünk van az Atyával és az Ő Fiá- ■val, Jézus Krisztussal. 5. A hit kockázata Isten igéje gazdagon adja. a legdicsöbb ígéreteket. Mégis mennyi keresztyén alkalmatlanságára hivatkozva panaszkodik, hogy nem tudja magáévá tenni ezeket. Pedig előttük ragyognak az ígéretek, mint nemes fémerek a kőbe rejtve, de kibányászásuk — Szerintük — túlsók fáradságba kerülne. Inkább megelégszenek hát annak a puszta tudomásulvételével, hogy léteznek ilyen gazdagságok, gyönyörködnek is bennük, de mégsem használják fel őket. Bár tisztán látnánk, hogy itt nem arról van szó: akarom-e élvezni az ígéretek elfogadásában Isten kegyelmét vagy nem, hanem lehet-e Isten dicsőségére, vagy nem! Minden, ami hitből nincs, bűn az! (Róni. lí: 23.) Az‘ ellenség semmin nem fáradozik olyan buzgón, mint a mi elkedvetlenítésünkön. Hegyeket tornyosit azok elé a hívők elé, akik Isten gazdag kincstárába be mernek pillantani. Szinte megfoghatatlan, hogy minket. Isten szeretett gyermekeit képes arra a gondolatra bírni: ,,Isten talán nem is teljesíti kimondott szavát!“ Ő ne teljesítené, Aki maga adta nekünk ezeket az ígéreteket önként? Az ördögnek mégis sikerül tekintetünket elfordítani az isteni kegyelem gazdagságától és ráirányítani külső körülményekre, ú. n. természetes lehetetlenségekre. Nem gondoljuk meg, hogy ha a mi gyenge, emberi fogalmaink szerint érthetetlen is az az út, ahogyan végbeviszi ígéretét, vájjon a mindenható, teremtő Isten számára is lehetetlen-e? Még ha mi látszólag megzavarton bolyongunk is, mint a zsidók Egyiptomból menekülve Fáraó Seregével a hátuk mögött, akkor is utat nyitna nekünk mély vizeken át, csak bíznánk Benne! Soha ne felejtsük el, hogy ami lehetetlen embereknél, lehetséges az Istennél! Semmiféle földi körülmény nem akadályozhatja meg s^ava beteljesedését, csak bíznánk ennek a szónak változhatatlanságában és nem néznénk változékony és megbízhatatlan láthatók bizonytalanságára. Isten megígért áldásai elnyerésének' nagyón egyszerű az útja. Sokkal könnyebb ezeket hitben megragadni, mint ahogyan közülünk a legtöbben ezt csak elképzelni is hajlandók. Imádságainkat ugyanis egyszerűen meghallgatoHnak kell tekintenünk és aztán Isten dolga, hogy hitünk kockázatát igazolja. Amit valóban hiszünk, az meg is történik. Ameddig el merünk menni hitben, annyira át is éljük Isten hűségét. Nem Szükséges, hogy különleges élményeket éljünk át Szívünkben, de úgy kell cselekednünk, mint akik valóban hiszik azt, amit vallanak. Isten azt kívánja, hogy előbb higgyünk az Ő szavának, mintsem a megvalósulást látnánk. Csak azután kész megadni azt, amit hittünk. Isten szentsége nem engedi meg, hogy meghallgassa imádságainkat addig, amíg jelek és körülmények után kutatunk és azokban keressük az Ő megbízhatóságának és hűségének a biztosítékait. Ez csak próbálkozó hit lenne, Istennel való vakmerő kísérletezés, amit nem tűrhet Isten végtelen méltósága és Szentsége. Az Isten szavában való hit, amely nem néz érzésekre és körülményekre, olyan hatalom, amit csak a Szentlélek tehet meg- foghatóvá a számunkra. Ezt a fontos hitbeli alapelvet magyarázza meg a Mester tanítványainak a kiszáradt fügefa mellett: ,,Legyen hitetek Istenben!“ Figyelmezteti őket, és aztán feltárja a hit természetét és erejét. Az ilyen hit a hegyet is a tengerbe veti! Feltételei: az Isten szavában való hit, tekintet nélkül a természetes lehetőségekre és az abban való hit, hogy az esemény valóban megtörténik mielőtt láthatóvá lenne olyan körülmény, ami külsőleg jogosítana fel az ilyen hitre. Az igazi feltétel. természetesen az Istenben vetett élő, valóságos, bizakodó hit. JERUZSÁLEMI HUSVÉT 1950-ben LAUN IS ILMO finn lelkész húsvét előtt három hónapos tartózkodásra Palesztinába utazott. Jelen számunkban hadd közöljük a kiváló finn lelkész húsvéti levelét, amely a Sana című evangélizációs lapban jelent meg. „Jeruzsálem, 1950 húsvétiján. Akkor is tavasz volt, amikor a Megváltót megfeszítették. A Szentföldön ez az évszak mindig Reá emlékeztet. A jeruzsálemi kaszálók minden nagypéntekre vérpiros köntöst öltenek. A cyklamenek, orchideák és egy bizonyos sárga virág ugyan más színben pompázik, azonban nem tudja elnyomni az anemonae coronaria (piros ibolya) uralkodó színét. Ez az új Izrael legkedvesebb virága. Erről énekelnek a dalokban és ezt helyezik ünnepi díszül a terített asztalra. A kalania — amint a héber neve hangzik — valósággal nemzeti virág. Húsvét után napok alatt el is hervad és átadja a helyét a többi virágnak. Jeruzsálem utcáin alig lehet mozogni a nagy tömegtől. A város tele van az ország minden részéből fölse- reglő és a világ szinte minden országából hazaérkezett zarándokokkal. Hosszú autókaravánok ezerszámra hozzák az újabban érkezőket s a tömeg pálmaágakat és kék-fehér zászlókat lengetve, énekelve fogadja őket. Mindenfelé a szomorú ütemű gyászének zsolozsmája s az imádság zsongása hallatszik a zsinagógákból. Szinte nincsen a városnak egyetlen pontja sem, ahol ezt ne hallanánk, hiszen Jeruzsálemben 250 zsinagóga van. Az utcán egészen uralkodó a kék-fehér nemzeti szín. Csak az ortodox kegyesek sötét köntöse üt el ettől- Bár a nép vallási tekintetben nem egységes, mégis sok dologban nagy az egyezőség. Szinte minden izraeli polgár szivélyes barátsággal viseltetik a külföldiek iránt, De még csodálatosabb az a rokonszenv, amit a ke- resztyénség iránt mutatnak. Az TJj- testamentum egyáltalán bem idegen könyv. Beszélgetés közben ismételten hallani pontos idézetekben a Megváltó szavait. Izraelita boltban vásároltam a legszebb színes krisztusképet, amit valaha láttam. A másik üzletben izraelita árulja az izraelita művész olajfából készült faragványait Jézus születéséről. Brahms és a többi izraelita zeneszerzők nagy tiszteletnek örvendenek, de a legkedveltebb muzsikus még;is Bach János Sebestyén. Magam is, mint sok más jeru- zsálemi keresztyén, részt vehettem egy izraelita otthonban talán legszentebb szertartásukon, a páska- vacsorán. Minderre lehet többféle má- gyarázaot keresni, azonban a legjobbnak mégis azt találtam, amit egy itteni izr. orvos mondott: „Krisztus ott él minden izraelitának a tudata alatt.“ Ennek a földnek a szentsége nem abban áll, hogy Jézus példázatai láthatóan élnek körülöttünk, abban sem. hogy a föld barlangjaiból egyre több és több tudományos bizonyíték kerül elé a Szentírás történeti eredetiségének bizonyítására, az a tény, hogy ugyanoda léphetünk, ahol a Megváltónk lába is taposta a földnek porát, nem tesz minket szentebbekké. hanem minden iÓezarándokló előtt megelevenedik most Jézusnak a szava: „A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.“ (Mt. 24:32.) A fügefa Izrael népének a képe, az ága már zsendül. Szent tavasz van folyamatban. Ez pedig a világtörténelem leggyönyörűbb időszakának, Jézus Krisztus vissza- jövetelének a jele.“ élő víz 7
