Élő Víz, 1950
1950-március / 7. szám
vak közel állnak az igazsághoz. Bálványaik után járt vala szívük“ — mondja az Ige (Ezék. 20:16 b). Bármi mást imádsz Istenen kívül, az ördögöt imádod. „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet!“ (Péld. 4:23.) Add át miden vágyadat az Úrnak, majd Ő a maga idejében mindent megad és az Ö angyalai szolgálnak neked az ördög helyett. Teli van-e a szíved az Űr imádásával? Megtanultad-e már Őt lélekben és igazságban imádni? Sok Bibliát forgató, magát megtértnek, hívőnek mondó ember van, de az Atya ma is keresve keresi közöttünk az igazi imádókat! (Ján. 4:23). Odahagyod-e az ördög kísértő útjait? A saját testeddel szemben is állj Isten oldalára, Krisztus győzelmére építs! Sokaknál már a kísértés vereséget is jelent, megijednek az első támadástól. Ne félj, Urunk is megkísértetett. Bármit érzel is, maradj meg az Úr iránti bizalomban. Minden hitben kiállott kísértés után erősebb, szabadabb és boldogabb leszel. A tűzben csak a kötelek égnek le rólad, diadalmasan bebizonyosodik, hogy a Sátán hazudott, Urad gazdag és bőkezű, de féltőn szeret. De ne fölényeskedj a Sátánnal szemben, ne kapkodj, ne akarj korán kiemelkedni magad erején, Ö adja meg a kimenekedést. Teli van-e a szíved hittel, vággyal, hogy ezután Krisztus győzzön benned? BIZONYSÁGTÉTEL! ALKALOM. — Olyan örömöm van! Áldott ■ bizonyságtételi alkalomhoz juttatott az Ür! — Na? Mi történt? — Tudod, hogy a szomszédom nem akar velem meg- békiilni, hiába kérem, s Krisztusról is hiába beszélek neki. Tegnap aztán beállított . . . — És? Bocsánatot kért? — Ó, nem, csak 50 forintot orvosságra, mert beteg a gyermeke, s a többi Szomszéd nem adott neki. Nekem is alig volt több ennyinél . . . — No és hogy tettél akkor bizonyságot? — Adtam neki . . . TELJESJOGÚ EGYHAZTAG. „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és .bemehessenek a kapukon a városba.“ Jel. 22,14. Egy kissé más beállításban szerepel a cím, mint ahogy gondoltad talán, testvérem. Megengedem, hogy az evangélikus, vagy más felekezetnél beírták a nevedet a keresztelési anyakönyvbe, szereted a vallásos dolgokat, fizeted az egyházi adót, papod vallásosnak és jónak tart, ez azonban — ha tetszik, ha nem — még nem biztosit afelől, hogy egyháztag vagy. Biztosan még vallásosabbnak kellene lennem — gondolod. Erre csak any- nyit jegyzek meg, hogy a farizeusok bizonyára sokkal vallásosabbak voltak nálad s Jézusnak mégis ellenségei voltak. Node tisztázzuk talán a fogalmakat. Mi az egyház? A Krisztusban megszenteltek közössége. Ha tehát Jézust nem fogadtad még valósággal a szívedbe s Isten így nem tekinthetett Őérte szentnek, akkor nem is vagy tagja az egyháznak, mert az egyház „élő kövekből épül lelki házzá“ (I. Pét. 2, 5), nem holt kövekből. A holt tag voltaképen nem tag: a lelki házban csak élő kövek iparinak. Aki viszont egyháztag, az egyszersmind teljesjogú is: Krisztusért „joga van az élet fájáhozelárasztja Isten kegyelme. Te vájjon egyháztag lettél már? Vallod-e szíved szerint, hogy jóllehet ugyan méltó lennél a kárhozatra, de Jézus Krisztus megszabadított s új életet adott neked? Hiszen az ö parancsolatait azok tartják meg, akik hisznek Jézusban (I. Ján. 3, 23). Ezek aztán szeretik egymást, s Isten kívánságait igyekeznek teljesíteni. Jó lenne talán addig gondolkoznod az olvasottakon, amíg van rá időd ... —9-—s. És hátrafordult az Úr! Azt hitte, ő már tántoríthatatlan! Hogy Mesterét a sírig el nem hagyja, Csak néki szolgál élve, néki halva, , Óh, mily kevélyen lángolón fogadta, De a kísértés első viharában A gyászos éjen . .. mégis megtagadta! Azt hitte, ö már hívebb, mint a többi, Erőt az ellen nem vesz többé rajta, Kőszikla ő s bár pokol vésze zúghat, Hűségét semmi meg nem ingathatja, De jött az éj, a borzasztó, az átkos És győzött rajV a sötétség hatalma! S egyszercsak . .. hátranéz a drága Mester, Szelíd szemének fénye könnyben égett, S a hűtlen Péter feljajdul zokogva, Olvad a szív, a gőgös és mogorva, Az érdek és az önzés semmivé lett, Óh, hát mit ér, hát mit hoz így az élet! Csak ezt az órát meg ne érte volna! És hullt a könny, a legszentebb, mi hullhat, A bűnbánatnak tiszta drágagyöngye, S aranyszínűvé vált a föld göröngye, Az égbolt újra csillagfényben égett, És fordulóhoz ért egy emberélet! S ím ami eddig csak méregpohár volt Csodák csodája, ontja már a mézet, S ez mind azért, mert némán, megbocsátón, A drága Mester egyszer hátranézett. * Óh, én is hittem, semmi meg nem ingat, Hűségem szentebb minden földi vágynál, Erősebb rííinden földi köteléknél, Nem áll meg többé sírnál és halálnál, Hittem, hogy Krisztus mindenem a földön, Szerelmem még a tengernél is mélyebb, Ő nékem Űt, az Igazság, az Élet! Nagyobb kincs minden csillogó aranynál, Drágább, mint minden cél, mint minden álom Drágább a Mester, drágább önmagámnál! Hogy néki élek sírig és azon túl, Óh, én is százszor esküvel fogadtam, S szent eskümet, óh hányszor elfeledtem, S hű Mesterem de sokszor megtagadtam! És hogy most mégis ott járok nyomában, Nem vitt erőszak, semmiféle kényszer, Csak énreám is mint Péterre egykor, Ő hátranézett szép szelíd szemével. Mert kőszivemnek elzárt rejtekéből Messzefutott az ördög és igézet, Amikor rám is, mint Péterre akkor, A drága Mester egyszer hátranézett. Haluszka M. Rózsa 4 ÉLŐ VÍZ
