Élő Víz, 1950
1950-március / 7. szám
és a bünbánatnak is csak az előnyeit keresi. A cselekvő böjt tetszik egyedül Istennek! Ez pedig azt jelenti, hogy odaadjam az éhezőnek az ételemet és megosszam ruhámat a mezítelennel, hogy adjak, segítsek, áldozzam és sebeket kötözzek; hogy lemondjak az előnyökről, igényekről és a jogokról a másik javára. Az önmegtagadás legyen valóságossá a felebarát- igenlésben. Az irgalmas samaritánus a cselekvő böjtnek a beszédes újtestamentumi illusztrációja. Munkáját, fáradságát, szamarát és pénzét a szenvedő felebarát rendelkezésére bocsátja és még akkor se tudja leróttnak a kötelességét, hanem azon túl is vállalja a vendégfogadósnak minden kiadását. A példázatbeli pap és lévita talán éppen a negatív böjtnek a képviselői, akik a maguk vallási buzgóságában elsietnek a segítségre szoruló embertársuk mellett (Luk. 10:30—31). A böjt idejében nemcsak a templomba jáE sorok írója inegvallja, hogy Ábrahám megigazu- lásának I. Mózes 15: 1—6. verseiben elbeszélt történetét sokáig nem értette. Nem tudta beilleszteni ez igék értelmét abba az általánosnak mondható igehirdetésbe, amely szerint a bűnös ember csak a bűntudat, bűnbánat és töredelem útján a keresztnél kaphat bocsánatot. Az evangélizációknak szinte íratlan szabályává lett először az ítéletnek és csak azután a kegyelemnek hirdetése. Hogyan lehet emellett megérteni azt az isteni bánásmódot, amelyben Ábrahám részesült? — Az említett történetben szó sem esik bűntudatról, bűnbánatról, az ítélet alatt végbemenő összetörtségröl és Ábrahám hit által mégis igazságossá lett (megigazult). A Római Levél 4. részében ragyog fel az Ábrajiám- inal történteknek igazi értelme. Ábrahám azért lett iazságossá, mert hitt abban az Istenben, aki az öreg, atyaságra képtelen embernek már elhalt testét, — tehát a holtakat — megeleveníti. Ábrahám ezzel a holtakat támasztó Istenben való hitével atyjukká lett mindazoknak, akik „hisznek Abban, aki a mi Urunkat a Jézust a halálból feltámasztotta, aki bűneinkért adatott halálba és mcgigazulásunkért feltámasztatott.1“ (Kőm. 4: 24—25.) Szóval a Jézus Krisztus feltámadásában van a mi bocsánatunknak és a bűntől való megszabadulásunknak alapja (Róin. 10: 9.). új életünknek forrása (I. Pét. 1: 3.). — „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.“ (I. Kor. 15: 17.) Ezt támasztja alá a Lukács 8: 43—48-ban említett asszony, vagy a Márk 10: 46—52-ben megnevezett vak Bartimeus megtartásának módja is. Ök testi betegségükre kerestek Jézusnál gyógyulást — és testükkel együtt lelkűk is meggyógyult. Mindketten üdvösségre jutottak. Megigazulásuk hasonló Ábraháméhoz, mert testi betegségeiken emberileg éppúgy nem lehetett segíteni, mint Ábrahám testének elöregedésén. Tehát ők is a holtakat feltámasztó Istent keresték és találták meg Jézus Krisztusban. Hát ha így van a dolog, akkor a mi igehirdetésünk igen nagy hiányosságban szenved, mert abban a feltámadás evangéliuma teljesen háttérbe szorult. Pál I. Kor. 1—4. verseiben elibiink adja a teljes evangéliumot, amely által üdvöziilünk: „hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; és hogy eltemet- tetett és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint.“ Az igetolvajnak sikerült e teljes evangéliumnak a feltámadásra vonatkozó felét úgy kilopni az általános igehirdetésből, hogy az már csak a húsvét rást kell fokozni, nem csupán a zajtól, szórakozástól és lakmározástól kell tartózkodni, hanem adni, segíteni, áldozni, mások javára munkálkodni. A keresztyén ember böjtje még fokozottabb odaadás, elemésztődés a másokért való szolgálatban. Az Egyház böjtje a mindenét odaadó s másoknak minden terhét magára vállaló Urának engedelmes követése. Ennek a cselekvő böjtnek van ígérete Istentől: ,,Akkor felhasad mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz és az Űr meghallgatja, jajgatsz, és Ő azt mondja: Imé itt vagyok ... És vezérel téged az Űr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti és olyan leszel mint a megöntözött kert és mint vízíorrás, amelynek vize el nem fogyt( (És. 58: 8—11). Testvér, cselekvő böjtöd van-e? ünnepén hangzik. És mivel csak akkor, nyilván olyan szívekből, amelyek előtt még nem ragyogott fel teljes dicsőségében az Űr Jézus feltámadása. A feltámadás tényének a kereszt evangéliumához való viszonyát is sokszor homály fedi; nevezetesen abban a tanításban, hogy a feltámadás elfogadásához csak a kereszt titkának megértésén át juthatunk. Az emberi logika szerint ennek így kellene lennie, de az Isten gondolata nem ez. Pontosan az ellenkezője! A tanítványok az első nagypénteken, a kereszt titkából mit sem értettek. Sőt nagy csalódás ült a lelkükön. Csak a feltámadott Űr Jézus felismerése után értik meg a kereszt szenvedéseit és annak titkát. A feltámadott Jézus „nyilatkoztaid meg az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat.““ (Lukács 24: 25.) Isten éppen a feltámadás által teszi nyilvánvalóvá, hogy az, aki a kereszten a bűnért meghalt, az Ö egyszülött Fia. Az Istennek ebben a csodálatos művében a mi részünk valóban csak annyi, hogy ami „elvégeztetett“*, azt elfogadjuk. Az elfogadás: a hit. Az ige szerint a bűnbánat vagy megtérés is csak következménye a Krisztus feltámadásából vett új- életre jutásnak. Az Istennek a teljes evangéliumban már megismert jósága, kegyelme indítja az embert megtérésre (Róm. 2, 4 ). hogy életét odaszánja Istennek kedves áldozatul. (Róm. 12: 1—2.) Érdemes és nagyon hasznos a Cselekedetek könyvét abból a szempontból tanulmányozni, hogy az apostoli bizonyságtételekben az Űr Jézus feltámadása milyen helyet foglalt el. Akit az ige vonz, az bele fog ebbe a kérdésbe merülni és rá fog jönni, hogy az apostoli egyházban még teljes fényében tündökölt a feltámadás igéje. Különösen ezért „neheztelt“ (Csel. 4: 2) az apostolokra a sötétség fejedelme. Pálra pedig azért zúdított annyi szenvedést, hogy a feltámadás örömüzenetét elhallgattassa. Könyörögjünk mi is ezért a hitért, és hogy a mi űrünk sokak előtt megbizonyíttassék „hatalmasan Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, a halálból való feltámadás által.“ (Róm 1: 4.) S ha mi- magunk ráál- lottunk a Golgotának és a megnyílt sírnak kettős és mégis egy igazságára, hirdessük a megtérésre hívó beszédben a teljes evangéliumot, hogy a mi Urunk meg- halt, de fel is támadott; hogy a mártírok sírja meg fog nyílni egyszer és a mostani világ romjaiból egy új, dicső, boldog világ fog egyszer születni. Annak, aki megtér, tudnia kell, ki az a hatalmas, dicsőséges és hűséges Isten, ki azt parancsolja neki, hogy a világi tévelygés útjáról az örökkévaló útra megtérjen. Bizonytalan zengésű trombita 2 ÉLŐ VÍZ
