Élő Víz, 1950

1950-március / 6. szám

Ismered-e Jézus Krisztust?

Amikor Jézus Krisztus földi munkálkodásának a végén, a tanítványokhoz intézett búcsúbeszédében az Atyához menetelről s a kétségtelenül megmutatott egyetlen útról beszél, a tanítványok egymás után teszik fel a tudatlanságukat eláruló kérdéseket. Tamás; „Uram, nem tudjuk hová mégy, mimódon tudhatnánk azért az utat?“ — Fülöp: „Uram, mutasd meg nékünk az Atyát és elég nekünk/“ Ekkor látja Jézus, hogy a tanítványok három esztendei együttélés, az ő közvetlen közelségében töltött hosszú idő után még mindig nem ismerték meg öt. „Hp, megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is“ — mondja Tamásnak. „Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp?“ — fordul a másikhoz. — Nagyon szomorú bizonyítvány a tanítványról. Bizonyára nemcsak Jézus szívét fájdította, hanem a tanítvány védekezését, önigazolását is kiválthatta.

1. Fülöp hivatkozhatott elhivatására. Jézus egy szavára indult. Sőt még aznap új tanítványt is szerzett. Amikor Natánaellel találkozott, nyomban bizonyságot tett előtte Jézusról: „Aki felől írt Mózes a törvényben és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát“. S amikor Nátánael kételkedett, Fülöp maga vezette őt a Jézussal való személyes találkozásra: „Jer és lásd meg!“ (János 1:14—50.) Vájjon kinek volt ilyen határozott, kétségtelen gyümölcsöket termő elindulása mint nekem? Én ne ismernélek Téged, Uram? — védekezhetett Fülöp.

Az, hogy valaki egyszer elindult Jézus hívására, egyáltalán nem bizonyít a mellett, hogy meg is ismerte öt. Sokan indultak már. akik lemaradtak (II. Tim. 4: 10, I. Ján. 2: 19), sokan futnak, akik nem jutnak célhoz (Róm. 9: 16). Félő, hogy azok a keresztyének, akik szívesen időzgetnck régi élmények emlékeinél s akiknek életük legragyogóbb szakasza a megtérésük volt, nem ismerték meg igazán a Megváltójukat s nem telhettek be a régieket elhalványító módon az ö ismeretének gazdagságával (Fii. 3: 8).

2. Fülöp hivatkozhatott a sok Igére, amit Jézus ajkáról hallott. Ott volt a hegyen, ahol olyan kétségtelenül állott eléjük a törvény Betöltője. Hallotta, amikor Jézus azt mondta: Én vagyok a világ világossága, a jó Pásztor, a feltámadás és az élet. Hallotta Jézusnak minden beszédét, példázatát. — Éji ne ismernélek? — mondhatta Jézusnak. — Hiszen a fülemben cseng minden szavad, amit Te Isten országáról, magadról és az eljövendő üdvösségről mondottál.

Sokan hivatkoznak ma is arra, hogy ők ismerik a Bibliát. Elolvasták többször is, és akár könyv nélkül mondják a fontosabb részeket. Azonban ez se jelenti még Jézusnak az ismeretét. Az írástudók és farizeusok ismerték a szent írásokat. Nem is csak felületesen és külső- kép, hanem a legkomolyabb tanulmányozás fáradsága árán. Jézus maga ismeri el az üdvösség vágyától haj- tótt igetanulmányozásukat: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek: és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam: és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen (János 5: 39—10). Hiába ismerték alaposan az egész ótestamentumi kijelentést, a Messiásra vonatkozó minden jövendölést, magát a Messiást nem ismerték. — Pál apostol is tud olyanokról, „akik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak.“ (II.Tim. 3:7). Az Igazságot írhatjuk itt bátran nagy kezdőbetűvel is, mert hiszen Jézus magamagáról mondta: Én vagyok az igazság! A folytonos igetanulás sem garantálja Jézus megismerését. — Az utolsó napon lesznek olyanok, akik hiába hivatkoznak Jézus tanításának a hallására — „a

mi utcáinkon tanították“ —, az Űr kirekeszti őket: „nem tudom honnét valók vagytok“ (Luk. 13:26—27). — Ismerheti valaki az egész Szentírást, mm bizonyos, hogy magát Jézust is ismeri.

6. Hivatkozhatott Fülöp a sok csodára, aminek szemtanúja volt. Látta Jézust, amint vakot tett látóvá, siketet hallóvá, nyomorékot egészen éppé. A nagy kenyércsodánál egy ötvenes csoportnak ő hordta a Jézus áldó keze alatt sokszorozódó ennivalót s a tizenkét kosár egyikét ő gyűjtötte tele maradékkal. Szemtanúja volt a naini ifjú, és a negyednapja halott Lázár feltámasztásának. Mondhatta Jézusnak: Uránt, én tudom, hogy Neked semmi sem lehetetlen. Jézus nem is azt vonja kétségbe, hogy Fülöp a csodáit látta, hanem éppen azt panaszolja, hogy a sok nyilvánvaló csoda ellenére még mindig nem ismerte meg Öt.

Ma is vannak sokan, akik — ha Jézus felől kérdezi őket valaki — kisebb-nagyobb csodákra hivatkoznak, amiket ők átéltek. Felgyógyultak betegségből, kikerültek életveszedelemből, megmaradtak a háborúban, stb. Magáról Jézusról nem sokat tudnak mondani. Személyes kapcsolatuk nincs Vele, hanem a megtapasztalt csodálatos gondviselés alapján gondolják, hogy akkor ők bizonyára Jézus üdvözítő kegyelmében részesednek, ha ilyen csodás dolgok történtek velük. Pedig Isten csodás gondviselése még nem bizonyít az üdvösség elnyerése mellett, mert Ő ,.felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és erőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak“ (Máté 5:45). Viszont Jézus maga mond, fájdalmas ítéletet a városok felett, amelyekben legtöbb csodáját tette s azok mégsem tértek meg őhozzá, mégsem ismerték meg Őt (Máté 11: 20—24). — Sokak körül történnek ma is Jézusnak egészen nyilvánvaló csodái s a szívük mégsem tárul ki Jézus előtt. Lehet élni Jézus csodasorozatának a láncolatában, a nélkül, hogy igazán megismernénk Öt.

4. Végül mondhatta Fülöp: elvégre a tanítványod vagyok. Te magad hívtál el és küldtél ki a szolgálatra. A te neved az én ajkamon is hatalom volt, úgyhogy még az ördögök is meghátráltak. A többiekkel együtt nekem is ígérted, hogy a feltámadáskor ítélni fogjuk Iz- ráel tizenkét nemzetségét. Ki részesedett annyi ajándékodban, mint mi? Kinek mutattál meg többet önmagadból, mint minékünk? — Én ne ismernélek?

A vizsga legkényesebb része, amikor Jézus fájdalmas megállapítása életünk alapjaiban érint bennünket. Ha élethivatásunk, egzisztenciánk arra épült, hogy ismerjük Jézust és a tanítványaként szolgálunk s ugyanakkor Jézus elmondhatja felettünk: bár én hívtalak el és én rendeltelek követemül, bár az én Igém van az ajkadon. mégsem ismertél meg engem. Ha első tanítványaival megtette ezt Jézus, a kései tanítványai sem mentesülnek ez alól a felelősségrevonás alól. A lelkészi oklevél, püspöki felszentelés, bármilyen szeretetmunkára vagy gyülekezeti szolgálatra való képesítés és elhívás nem garantálja még Krisztus igazi ismeretét. Sőt az utolsó napok eseményeiből egész határozott kijelentésünk van arra vonatkozólag, hogy a kívülmaradottak közöft lesznek, akik arra hivatkoznak: „Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?“ Jézus mégis határozottan elutasítja őket: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!“ (Máté 7:22—23). — Egy életet el lehet tölteni prcdikálásban, jelekkel kísért bizonyságtételben és mégsem bizonyos, hogy igazán ismerjük Jézust.

Testvérem, aki szintén már hosszú idő óta Jézus közelében élsz, tálán bibliás otthonban nőttél, hívő baélő víz

3