Élő Víz, 1950
1950-március / 6. szám
Böjtben Vájjon igaz-e? Naptárunk szerint: igen. Az egyház igehirdetése szerint: igen. Életünkben? Eredetileg a gyógyulás ideje volt. Jézus a szűkülő utat járja, magára vévén íájdalmainkat, betegségeinket, bűneinket, hogy egészen rúttá és útá- latossá: bűnné legyen érettünk az átok iáján. A mi sebeinkre szerzi a balzsamot, bűneinkre a bocsánatot. így a régieknél a negyvennapos böjti idő a gyónásban és feloldozás nyerésében való gyógyulásnak volt az ideje. Vájjon böjtben élünk-e? Az első gyónás és hittel fogadott feloldozás, ugye, meggyógyított? Vájjon nem szorulsz-e rá újra erre a kegyelemre? Amennyire egyszeri és megismételhetetlen a ke- resztség, annyira állandóan felkínált a feloldozás és az úrvacsora. Élj velük 1 Ebből a böjtből nem hiányzott eleinknél a testi böjt sem. Ma kevés szó esik róla. Túlságosan félünk attól, hogy cselekedetté válik gonosz kezünkben. Ez a veszély azonban minden, felülről való ajándékunkat fenyegeti. A régiek kevesebbet féltek, többet engedelmeskedtek. Tudták, hogy jön idő a tanítványok életében, amikor bőjtölni kell (Márk 2: 20). Csak két példát vegyünk szemügyre. Amikor a tanítványok tehetetlenül állanak az ördöngős néma előtt, akkor kellett megtanulníok: „ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel“ (Márk 9: 29). Minden lelki koncentrációnak egyik feltétele a böjt. A bőjtölő világosabban és tisztábban lát, mint a jóllakott. Nem árt a testet soványabb kosztra fogni. Imádságainkból részben azért is hiányzik a teljes csend és az elmélkedésnek az igét szívbenforgató ereje, mivel testünk, hasunk révén nyakig vagyunk a világban. Erejeveszített tanítvány azután persze hogy csődöt mond cselekedetekben nem mutatkozó hitével. Nézzük a másik példát. Döntő helyzetben van az antíókhiaí gyülekezet (Csel. 13: 1—3). A po- gánymisszió rendszeres vállalásáról van szó. Az imádság mellől ismét nem hiányzik a böjtölés. Nem is építenek vállalkozásukkal futóhomokra. A Lélek legkisebb rezdülését is meghallják tisztán és világosan. Azután indulnak el ketten a szolgálatra... Az első esetben az ördögi hatalommal szemben, a másodiknál a Szentlélek vezetéséért volt szükség imádságra és böjtre. Mindkettőben a böjt a test megtagadása, az imádság a Lélek igenlése. Ha valaminek két feltétele van, nyilván elégtelen csak az egyiket teljesíteni! A testi böjt a kegyelemnyerésnek nem feltétele, de hasznos velejárója. Ugyan mit ér az a bűnbánat, amelyből hiányzik a bűn gyűlölete? Nehéz ott gyógyulást találni, ahol titokban ápoljuk a betegségünket, Mielőtt sokat beszélnénk e világ és az ördög hatalmáról, számoljunk saját testünkkel. S itt kezdődjék a harc, amint itt akar kezdődni a gyógyulás is. Jaj annak az embernek, aki ellene akar állani az ördögnek (Jak. 4: 7), mielőtt szem- befordult volna a testtel. Pórul járhat, mint Skéva pap hét fia (Csel. 19: 14—16). Jaj annak az embernek is, aki e világon győzelmet akar venni hitével, mielőtt felvette volna a harcot saját testével. Úgy járhat, mint a bolond király (Luk. 14: 31—33). Mielőtt ellent nem mondtál saját testednek, nem mondhatsz ellent az ördögnek sem. De igent sem mondhatsz a Léleknek. A testeddel szemben a leghatékonyabb ellentmondást éppen akkor teszed, amikor gyónsz. A leghatalmasabb gyógyszert tested uralma ellen akkor kapod, amikor a feloldozás evangéliuma hir- dettetik néked. Nincs semmi, ami jobban erőtlení- teué bőjtölni nem akaró tested garázda zsarnokságát, mint az Úr Jézus Krisztus vérében foglalt ingyen kegyelem! Testvér, böjtben vagy-e?! I ÉLŐ VÍZ VI. ÉVFOLYAM 6. SZ. 1950. MÁRCIUS 12.
