Élő Víz, 1950
1950-február / 4-5.szám
man Jakabhoz, a jyviiskyläi kovácshoz. Fáradt, elgyötört vándorként érkezett meg a kovácsműhely elé és bőrében férni alig tudó, szökdelő, énekelő ifjúként távozott Közben vele se történt más, minthogy az öreg kovácsnak az ajkán megelevenedett a régi evangélium és hatalommá leit a bünterhelt fiatalember részére. Laesl'idius Lőrinc, a francia becsületrend lovagkeresztjével kitüntetett európabírű tudós egy egyszerű lapp leánynak keresetiem bizonyságtételében, a reá irányuló gyermeki bizalmában ismerte meg hatalomnak az evangéliumot. Miközben a leány elmondotta a maga hosszú keresését, hegyeken, hómezőkön átvivő vándorúját a lvékesseg megtalálásáig és kérte az életébe újra betörő bűnökre a lelkész bocsánathirdetését, a tudós pap tanítványa lett. maga is odakerült a bűnösöknek a padjára és elkészített szíve szomjasan itta Isten szereidének, könyörülő kegyelmének az örömhírét. Igv válik a régi evangélium élő igévé ma is. Minden egyes bűnös számára, aki szabadulást sóvárogva hallja meg a hozzá hangzó üzenetet. Testvérem! Én se akarok neked ina se valami újat mondani. Csak azt a kipróbált régit. Emeld föl a tekintetedet a Golgota középső keresztjére. Istennek a Fia szenved' rajta, ártatlanul, áldozatképpen éretted. A vére azért hullott, hogy ne kelljen a tiednek kionlatni. Sötétség azért fogta körül, hogy ne kelljen néked a külső sötétségre vettetni. Azért hordozott gyalázatot és átkot, hogy te a dicsőségében részesedhess. Az ö elhagyottságában Isten felé tárja ki a megbocsátó Atyának a karjait. Az Ö válasz nélkül hagyott kiáltásában Isten téged hív gyermekévé. Húsvét hajnali sok bizonysággal igazolt fölámadásában téged akar meggyőzni afelől, hogy elég a váltság, kész az igazság, jöhetsz és veheted ingyen kegyelemből. Mire vársz még? Hány Pétert akarsz még mozgósíltalni nyomodba? Legyen elég az, aki most szól és most szolgál körülötted. Fogadd hittel a régi evangéliumol. Számodra is bizonnyal élő Igévé lesz! I ma tárgyak: VALLJUK MEG. hogy sokszor jártunk a pusztában vándorló zsidói: útján, elégedetlenségben és lázongásban, akik a drága mennyei táplálékra azt mondották: e hit lány eledelt gyűlöli a lelkünk. KÖNYÖRÖGJÜNK az evangélium éhezéséért és szom- juhozásáért, a bünbocsánat sóvárgásáért, sok elkészített szívért és élő hitű igehirdetőért. Ezen az evangélizáción is a lelki ébredés előbbrehaladásáért, az evangelizációs sajtó, Élő Víz, Levelező Bibliakör szolgálatáért. ADJUNK HÁLÁT Istennek el nem fogyó türelméért, kegyelméért, elevenen hangzó evangéliumáért és a munkálkodó Szén tiél ekért. FEBRUAR 17„ PÉNTEK tnekek: Dt. 329. Éf. 113. 6. Az evangélium veleje Csel. 10:42—43. Már az előző alkatommal láttuk, hogy Péter apostol igehirdetése a bűnbocsánat örömhírében csúcsosodik ki. Amit ő előzményképen Jézus Krisztus életéről, szenvedéséről és haláláról elmond, szinte azért teszi, hogy hitele legyen annak a névnek, amelyben a bűnök bocsánatát hirdeti. Mindebből látszik, hogy az ember Istenhez való alapviszonyát az határozza meg, mi van a bűnével Nagyon komolvan kell vennünk a bűnnek megkötöző, rabságban tartó és Istentől elvá’asztó hatalmát. Gondoljunk csak ilyen igékre, mint Ésaiás 59:2: „A ti bűneitek választanak el titeket istentől és bűneitek fedezték el orcáját belőletek.” Vagy János 8:34: „Bizony, bizony mondom néktek. hogy mind az, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek” Éppen a bűn a/z a béklyó, amit a Sátán a lélekre helvez és ami által vissza tud tartani mindattól, ami szabadulást, új életet és üdvösséget je’ent Nem szabadul valaki a Sátán hatalmából, nem kerülhet át Jézus Krisztus urasáea alá anélkül, hogy a bűnével ne történjék valami alapvető dolog. Amikor az Ur Jézus nyilvános tanító munkájára indulásakor a názáreti zsinagógában először állt gvülekczet előtt, Ésaiás prófétának épnen azokat a szavait alkalmazza magára, amelvek a meggyógyító, felemelő, szabadító evangélium hirdetésére vonatkoznak: ő azért kenelett fel Istennek a Lelke álla’, hogv a szegényeknek evangéliumot hirdessen, a töredelmes szívűeket meggvógví'sa a foglyoknak szabadulást, a megkölözölteknek feloldozást nyújtson. (És. 61:1—2.) Éppen azért az Ur Jézus, ahol csak tehette, ezt cselekedte. Az elébehelyezeti gutaütöltnek hirdeUe: „Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.” (Márk 2:5.) A lába elé omló bűnös asszonynak: „Megbocsáttattak néked a te bűneid.” (Lukács 7:48) A tétlenért házasságtörő nőnek: „Én nem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél.” (János 8:11.) Mert a bűnön nem lehét máskép segíteni, a bűn ütötte mérges sebre nincsen más gvógyír, csak hogyha valaki, aki ebben illetékes, megbocsátja. Minden emberi erőlködés, próbálkozás a bűnnek a legyőzésére, kiküszöbölésére vagy elfelejtésére, kudarcra van ítélve. Elkövetett vétkeinket meg nenj történtté tenni, elrontott cselekedeteinket helyrehozni mi nem vagyunk képesek. A bűnnek’ egyetlen orvossága van: a bocsánat. Isten tulajdonképpen üdvözítő terve egészében ezt készíti. Az Újszövetség alapjául már a próféta ajkán ezt ígéri (Jeremiás 31:34), és a Golgota keresztjén ezt viszi véghez. Mikor egyszülött szent Fia bemutatta a hibátlan, tökéletes engesztelő áldozatot a golgotái kereszten, akkor nyílt meg az út a meghasadt kárpiton át a szentélybe, a bűnös ember előtt az Istennel való közösségbe. Mert ahol bűnbocsánat van. olt nincs többé bűnökért való áldozat. (Zsid. 1.0:12— 20.1 A bűnbocsánat el választhat att an szoros kapcsolatban van Jézus áldoza'i halálával. Amikor Jézus maga hirdette, akkor se volt könnyű szó az ajkán, nem fejedelmi kegyből engedte el a bűnöket, hanem azokat magára vette, kínszenvedése számlájára írta és ezen az alaoon bocsátotta meg. Minden egves bűnért, amit ő megbocsátott, magára vállalta a bűnhődést. Váltsághalál elszenvedése és a búsvéli fölt ám ad és idán, amikor Jézus parancsot ad a bűnbocsánat hirdetésére, akkor is elszakíthafaflan egvségben tartja ezt a hírt az 0 halálával. Például Lukács 24:46—47-ben mondja a tanítványoknak: „Igv van megírva és így kellett szenvedni a Krisztusnak és föltámadni a babából harmndnanon és prédikáltatni az 0 nevében a megtérésnek és bűnök bocsánatának minden pogánvok között. Jeruzsálemből elkezdve.” Ugvanígv van a János evangéliumában feljegyzett megbízatásnál is, ahol Jézus először megmutatja a kezeit és az oldalát a tanítványoknak, s igv ózok kétségkívül meggyőződhettek afelől, ho'zv sebek ütfePek az Igazon, hogv a tFz'ia és a szent fölszegeztetett az á'ok fájára s a tátongó sebekből kíomlolt az ár'atlan vér Mert vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. A Szentlélek vételére való itteni utalás figvelmeztetés arra, bogv Szentlélek nélkül sincs bocsánatadás. A feloldozás igéi nem varázs'gék, amiket egyszerűen el kell mondani va’aki Pdett és akkor minden rendben van. Jézus előbb közölte a Szendéikét aztán adta a megbízatást. Hit nélkül üresen kong az evangé’ium Előbl) kinek-kinek magának kell vennie a bűnök bocsána- natát, liogv hihessen s azután hirdetheti másoknak De egészen kétségtelen, hogy Jézus nem vitte magával a mennybe a bűnbocsánat-h'rde’és hatalmát, hiszen arra itt van szükség, ahol a bűn is támad. Sebeinek felmutatásával és Szendéikének a;ándékozásával Jézus drága megbízást adott az övéinek: „Akiknek bűneit megbocsátjátok, meg- bocsáttalnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak.” (János 20:19—23.) A bűnösnek bocsánatra van legelsőserban szüksége ahhoz, hogy az Istenhez való viszonya rendeződjék. Jézus tanítványainak a hocsánnthirdetés a legdrágább útmutatás Urától és parancsoljátok Lehet-e akkor másról szó, amiÉLŐ VIZ 11
