Élő Víz, 1950
1950-február / 4-5.szám
FEBRUÁR 14., KEDD Énekek: Dt. 279. Éf. 120. 3. Nagy tanítás Csel. 10:9—22. Isién ung} al állal küldőiL üzenete Kornéliusz figyelmét Péterié irányította. Azonnal el is indította embereit, bogy vigyék el hozzá üzenetét és meghívását. Amíg Kornéliusz küldöttei a körülbelül 10 km-es úton igyekezne.; a eél fele, Istennek külön tanítása van Péter számára. Most készíti lel igazán arra a szolgálatra, amire lvornéliusz házában már kijelölte. Ugyan mit kel Illetet l még Péternek tanulnia?! Hiszen magánál Jézusnál járta az apostol az iskolát. Mögötte igazi megtérés, sőt ismétlődő megtérés van A nagy halfogáskor megismert Mesternek a hívásáia szárazra vonla a hajóját, elhagyta mindenét és követte Jézust. A cézárea—íilippi vizsgáztatáskor: Kinek mondotok engem? — neki jelentette meg nem test és vér, hanem istennek a Szent Lelke, te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Az önmagában való bizakodásból is kigyógyult — ugyan keserves lecke: a háromszori szégyenteljes tagadás és teljes visszaesés árán. A Fellámadollal is találkozott s a (ienezáret partján a háromszori kérdés után megkapta a háromszori megbizatást is. Legeltesd az én juhaiinat. S aztán jött a pünkösd: a Szent Létek csodálatos kiára Lisa, az önfeledt, hatalmas beszéd, a háromezer megtérése, a Krisztus gyülekezetének hihetetlen élete, amelyben minden nap úi csodát hozolt. A gazdagok közreadták javaikat és megszűnt a nélkülözés. A csalárd Anániásra és Salirára menten lesújtott a halál- büntetés. István vértanú vére is csak gyümölcsöt terem. Még a gyűlölettől lihegő Saul is megtér a damaszkuszi úton. Samária is bevette a Jézusról szóló evangéliumot. Péter szavára gyógyul meg a nyolc éve beteg, gulaütött Éneás és imádságára támadt fel a halott Tábita. Péter olt élt az első gyülekezet csodasorozatában s jórészt eszköz is volt azok iétrejötlében. Milyen szolgálatra ne lett volna ő alkalmas? Mi volt a hibája? Különbséget lett tiszta és tisztátalan, zsidó és pogány, Isten országára alkalmas és alkalmatlan között. így pedig nem lehetett felhasználni Kornéliusz életében. Míg a római százados emberei útban vannak Cézáreá- ból Joppé felé, a mindeneket üdvözíteni akaró, mentő szerétéitől indított szívű Isten emberi eszközét veszi munkába. Ugyanúgy az imádkozás óráján jelentkezik, mint Korné- liusznál, csak amíg Kornéliuszhoz angyalt küld. addig Péter mellé egy négy sarkánál összefogott lepedőhöz hasonló edényt ereszt alá mindenféle állattal, csúszómászóval és madárra! lelten. „Kelj fel, Péter, öljed és egyél!’’ — hangzik a parancs is. — „Semmiképen nem, Uram — tör ki Péterből a belé nevelődött előítélet — mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy lisztá'a'anl.’’ — „És ismét szózat tőn őhozzá másodszor is: amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak!’’ Ez volt Istennek a négy tanítása Péterhez. A Mózesi törvény szerint a csúszó-mászók és a madarak étkezés szem|>onljából tisztátalannak számítottak. (III Mózes 11:4—17.1 Zsidó ember ilyeneket nem ehetett. Nem csoda, hogy Péter is visszariadt a zsibongó egyvelegtől. A mennyei üzenet se azt jelenti, hogy nem lenne igaza a törvénynek. Isten nem azt mondja, hogy csúszó-mászók és a madarak alapsajátossága a tisztaság, hanem éppen arról beszél, hogy közben történt valami nagy dolog, és pedig a megtisztításnak a nagy műve. Félreértés kizárása végett ez a fontos tanítás háromszor meg is ismétlődött: amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak! Vájjon megértjük-e mi is ezt a nagy tanítást? Isten nem használhat olyanokat kegyelme továbbadására, akik válogatnak az emberek között: kihez menjenek és kihez ne, ki alkalmas az örökéletre, ki nem, mert Isten válogatatlanul gyűjtött mindenkit a golgotái kereszt alá és Egyszülöttjének a vérével elmosott minden szennyet. A golgotás nagypénteken nagyra nőtt a középső kereszt és árnyéka alá került az egész világ. Nemcsak a hűséges tanítvány, a kicsiny asszonycsoport, a megtérő lator és a bizonyságtevő római százados, hanem a közönyösen kockázó katonák, a bámész tömeg, a gúnyolódó csőcselék, a véres korbácsú pribékek, a szemforgató farizeusok, a tekintélyét féltő főpap s a kezét mosó Pilátus is. Az utolsó közbenjáró imádság, Jézus igazi főpapi imádsága: „Atyám, Ixjcsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” — a Fiú minden kínzójáért, csúíblójáért és gyilkosáért szállt az Atya színe elé. S a durva íakereszfre permetező ártatlan vér Isten Bárányánál; hibátlan és szeplőtlen áldozati vére elég arra, hogy a világ minden bűnét elmossa. \ Golgotán nagyon zagyva társaság voll együtt a kereszt alatt: zsidó és pogány, katona é> civil, úr és szolga, szegény és gazdag, vallásos és vallástalan, lisztes közéleti személyiség és cégéres bűnös, szentcletű asszony és megvetett parázna. Ezt a nagyon vegyes társaságot jelentette a Péter elé lógalolt zsibongó tartalmú edény. És efelett hangzott: amit az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak! Vess el minden előítéletet, légy félre minden osztályozást: Isten előtt mindnyájan egyformán bűnösök és a Jézus Krisztusban mindnyáján egyformán megváltottak vagyunk, istennek emberi eszközökre van szüksége, akik ezt a nagy hírt belekiáltják a világba, ezt a csodálatos örömüzenetet elviszik minden emberhez, de természetesen erre a szolgálatra csak azokat tudja felhasználni, akik már megtanulták a nagy tanítást. Péter is drága szolgálat előtt áll, Komé- liuszban és házanépében a pogányság aratásra érett nagy galxmatáblájának első zsengéjét takaríthatja be az Urnák csűrébe, de ehhez néki magának a kipróbált apostolnak és a Lélek áldott emberének is meg kell tanulnia a nagy tanítást. Isten azóta is sokaknak feladta ezt a régi leckét. Ahol csal; az 0 mentő szeretetének a kiáradásáról, az egyház inegclevenedéséről, az evangélium gyógyításáról tudunk, mindig találunk valakit, aki elé Isten leeresztette a vegyestartalmú edényt és Lelke erejével meggyőzte róla, hogy a Krisztus véréért ezek mind tiszták. Hadd lássunk egy-két példát az élő egyháznak az életéből. Az evangélizáció is csak úgy indulhatott el lelkeket mentő csodálatos szolgájára, hogv akadt Istennek egy megnyitott szemű embere, Whitefield Gvörgv, aki a XVIII. M században az iparosodásnak és szekularizálódásnak korszakában, amikor nagv tömegek szakadtak el az egyháztól és maradlak minden lelki táplálék és erkölcsi ráhatás nélkül, szívére vette a Bristol környéki bánvák nehéz re boti an élő munkásait s habár az akkori társadalomnak csak ítélő szava volt felettük s közöttük a rendőrség is nehezen tudott fegyelmet tartani, ő mégis Krisztus megváltottainak látta őket, akikért minden megtörtént a Golgota keresztjén, csak el kell mondani nékik Isten szeretetének drága örömhírét. Éhben az Istentől kaoott látásában nem is csalódott, mert amikor 1739-ben a Kingswood melletti mezőn szabadág alatt először nrédikáH 299 bánvásznak, a rideg férfiszí.vek egymásután törtek össze s a szén poros bányász- arcokon fehér csatornát mostad a kegyelemre sóvárjjó, bűnbánó könnyek. Ezt az összejövetelt sok száz és ezer evangélizáció követte, gyakran több tízezer hallgatóval, akik közölt megszámlálhatatlanul sokan voltak elkallódott, messze esett és egészen reménytelennek látszó lelkek s akiket csak az menteit meg az örökélet számára, hogy valaki őket is egészen tisztának hitte Jézus véréért és ezt az üzenetet bátran hirdette nékik. Moodv Dwight páratlan vasárnapi iskolájának is az volt a kiindulása, hogy míg mások a keresztyén családok jólnevelt gyermekeit gyűjtögették össze áhítntos bibliakörökbe az ő szeme az utcán csatangoló, kallódó, rosszban sántikáló, rongyos suhancokon akadt meg s abban a hitben, hogy Jézus Krisztus ezekért is meghalt, vitte őket vasárnapi iskolákba s miután a neveletlen, vásott gyerekek mindenütt csak kellemetlenséget szereztek néki s már sehol nem akarták befogadni kegyeltjeivel, külön vasárnapi iskolát állapított egy kibérelt kocsmahelviségben. Amikor ez is szűknek bizonyult, nagyobb helyet kellett keresnie. Ez az ulcagyerekek felől táplált bizakodás olvan erővé lett, hogy a vasárnapi iskolásainak a száma másfélezerre szaporodott. Vagy mi magyarázatot találnánk arra, hogy a fiatal teológus, Kagawa Toyohiko, 1909 karácsony estéjén oda6 ELŐ VIZ
