Élő Víz, 1950

1950-december / 26. szám

Szerkesztőség a kiadóhivatal: BUDAPEST, XIII., POZSONYI-OT 14. IV. 19. SZÁM Telefon: 122—520 ÉLŐ VÍZ az evangélikus evangelizacio lapja Megjelenik egyelőre kéthetenként. Kiadja: a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem. Felelős szerkesztő és kiadó: Csepregi Béla. Előfizetési ár: egy évre 18.—, félévre 9.—, negyedévre 4.50 Ft. Egyes szám ára 80 fillér. , Postatakarékpénztári csekkszámla: „ÉLŐ VÍZ" Budapest 53.064. 650 — Általános Nyomda, Bp., VI., Paulay Ede-u. 55. Felelős vezető: Török Mihály. folytattuk a kincsek kiszedését. Az első felöltő 'volt a férjem számára, azután az én részemre volt benne egy Iwsszú kabát. Ügy örültünk, mint a gyerekek. Volt ott még egy meleg kabát a férjemnek, azután nekem egy meleg ruha, több méter flanelt és különböző fehérnemű. Mindkettőnk részére hócsizma! Ruhadarabok fiaink szá­mára, ruhácska Rútnak, érmelegítők, szalagok, sapkák. A szemünk könnyel tett meg, amikor legalul, a láda alján egy dobozt fedeztünk fel, melyben nagy baba volt! A doboz mellett két pár korcsolya! Közben könyvekre bukkantunk, melyekre régen vágytunk, a gyerekek részére elbeszélések, kötények és kis bársonymackó és 'élelmiszer- készlet. Még azután egy szép muff volt a ládában és egy . kis csomag 10 dollárral. Már régen elmúlt éjfél, de még sokáig elmerültünk r AZ ISTÁLLÓ EVANGÉLIUMA Gyermekkoromban édes­anyámtól egy kis betlehemi jászoljelenetet kaptam. Színek tarkaságában papirfigurák áll­tak a papirszínpadon. Gyer­meki örömmel néztem a fe­hér ragyogásban fürdő kis Jézust. Emlékszem, nagyon sokat nézegettem ezt a mo­solygó, kékszemü Istengyer­meket. Mellétté állt hófehér ruhában Mária és kék bársony palástban József. A jászolból szép arany széna mutogatta makulátlan tisztaságát. Az istállóablakon ,narancsszínű celofánpapír volt és ha a kis színpad mögötjt gyertyát gyújtottam, a fény megaranyosodva vetődött a kis Jézus jászolbölcső­jére, a távolabb álló napkeleti bölcsekre, a szerecsen ki­rály aranykoronájára. A pásztorok is oly szépek voltak, fehér báránybundásan, kucsmásan. a jászolt szemlélgetve, alázatosan. A földön pedig elhullatva egy néhány szál szalma szerénykedett bocsánatkérőn, szirite mondva: ,,Ne hara­gudjatok jelenlétemért, de ón jelképezem az isltálló tényét, nekem ebben a színdarabban ez a szerepem.“ Oh, ez együttvéve oly szép volt egy csodálkozó gyermekszemnek. Kielégítette minden gyermekvágyam. A csillogó, gazdag ajándékok karácsonyfájának királya — mert nekem Ö csak ennyi volt — nem is születhetett más helyen, csak ilyen ragyogó meseisitállóban. Ahogy az évek és évtizedek peregtek az élet homok­óráján és a mesék bűneiben felnőtt, hazug bálványmes­siások eszményein építő és csalódott emberként találkoz­hattam vele, nem a ragyogó karácsonyfák, de a golgotái kereszt urával láttam meg, hogy a csillogó betlehemi szín­pad a köréje fűződő meseszínekkel a tévelygő világ szo­morú csalódásba torkolló hazugsága volt. Hazugság volt Márián az alabástrom fehér ruha, Józsefen a kék bársony fénye, a csillogó koronák, fehér prémek, makulátlan istáfiófal. de hazugság volt az arany­széna és az istállőparkejtt tükrét megtörő néhány szál szalma is. Igen, ma érzem és éreztem életem bukásainak fertőjében, hogy súlyos hazugság volt. a gyermeklélek­Istenünk csodálatos vezetésében, aki mindig hű és soha­sem enged feljebb kísértetnünk. Reggel újabb örömünk volt, amikor a gyerekek el­ragadtatását láttuk, örömujjongásba törtek ki és Rut rögtön felvette szép babáját, csendesen a szívéhez szőri- tóttá; azután a hálószobába sietett letérdelt az ágya mellett és hálát adott Istennek. Mikor visszajött a gyer­mek, azt suttogta a fülembe: „Anyám, tudtam jól, hogy megkapom karácsonyra, de még meg akartam Istennek köszönni." Hallottuk fiaink ujjongását is kintről és láttuk, hogyan próbálják fel új korcsolyájukat. A férjemmel kö­szönőlevelünket írtuk meg az előbbi, európai gyülekeze­tünk tagjaihoz, akik számunkra ezt a ládát telecsoma­golták. oltás kegyetlen hazugsága, mert magában hordta a biztos csalódás keserű ízét. Micsoda lélekoltás, hogy a gyermek első legmélyebb csalódása nem a világban volt, hanem Krisztusban. A meseszínpad el akarta /takarni előlem, hogy a Meg­váltó istállóban született. Akkor elhittem és csalódnom kellett, hogy sokkal később az árnyékos és sáros utakat megjárva találkozhassam Vele, a mélyben. Innen kellett, hogy felemeljen kegyelemből, irgalomból, hogy ebben az ajándékában lássam meg a gyermekkorban eltakart igaz­ságot, hogy abban az istállóban sem volt más, mint bűz, trágya, istállólámpa, fáradtan párolgó állatok, omló vako­lat. megcsörrenő lánc, trágyába huppanó békó ... Visszadereng bennem a gyermekkor hazug meséje és tiltakozom az istálló nyers, rideg képe ellen. ,,Nem igaz, hogy az Élet Fejedelme iltt és így születet... az én Gyó­gyító Orvosom ... a halál legyőzője . .. nem ... és mégis. Mikor két évezred homályában összehasonlítom a betle­hemi jászolt... és az- én bűnös életemet, a betlehemi is­tállót ... és az én szennyektől fertőzött szívemet, feltör a szívemből a hála: Áldlak Uram. hogy nem palotában, nem selyembe^, nem bársonyban, aranyfényben, de istálló­ban, pislákoló fényben, éjszakában születtél. Aldlak, hogy a fertelmesség istállójában, az én bűnös szívemben vagy hajlandó beleszületni, a pislogó mécs életemben fény­kévévé, a sötét bűnéjszakában hajnallá, nappallá lenni. Tudom, Uram, hogy csak azért lehet nekem életem, mert Te az istálló levegőjét elviselted, hogy én szabad levegőn élhessek. Hallgattad az állatok láncainak csörgé­sét, hogy nekem a bűn láncaitól ne kelljen szenvednem. Vállaltad az omló vakolat feslettségét és rútságát, hogy nekem fehér ruhát adhass, melyben Atyád ítélő szemét is ti tudom viselni. Lábaidnál trágya volt. hogy engem a bűn posványa el ne nyeljen. Nekem, Uram, és mindenkinek, aki ma Veled a betle­hemi istállóban találkozni akar örök evangéliummá válik ennek a helynek a beszéde, mert itt gyulladt fény az éj­szakában. itt hullt le a bilincs a bűnös emberről, és itt lett a szív istállója a Te palotáddá, Isten templomává. Ma sem mégy Uram palotába, se tiszta elsőszobába, hogy megszüless, hanem mégy végtelen szeretettel oda, hol nincs más. mint abban az első istállóban: bűn és bűn­tudat, szenny és éjszaka és... ahol kívánnak és várnak, hogy betölthesd fényeddel és elfedjed' szereteteddel a szív­istálló minden szennyét, bűnét. Óh vidd véghez a betle­hemi istálló csodáját minél több bűnös szívben ezen a karácsonyon is.

Next

/
Thumbnails
Contents