Élő Víz, 1950
1950-december / 26. szám
1900 ÉVES AZ EURÓPAI KERESZTYÉNSÉG 7, Görögország fővárosában (Olvasd el: Csel. 17:16-45) Pál apostol Athénben a' görög történelemmel, a görög mithológiával és művészettel, valamint a görög kultúrával találkozott. Már útközben történelmi nevezetességű helyek mellett vitorlázott a hajója, ütja a hosszú, keskeny Eubea sziget és a szárazföld között vezetett. A sziget északi csúcsában volt a híres Thermopylei-szoros, ahol a spár- tali Leonidas 300 vitézével két milliós ellenséges hadsereget tartóztatott fel. A sziget déli csúcsában volt a marathoni mező, ahol Miltiadés aratott győzelmet a nagy túlerővel támadó perzsák felett és mentette meg Görögország függetlenségét. A győzelem örömhírvivője volt az első marathoni futó. A további útvonal érintette a Sala- mis-sztgetet, amely mellett Themistoklés híres tengeri útközben meysemmisítette a perzsa hajóhadat. Athén a régi világ művészetének és tudományának a középpontja. Az antik műveltség itt érte el csúcspontját. Templomok, szobrok, középületek nagy sokasága. Minden iskolázott Ízléssel és gazdag pompában. A szellemi élet is nagyon eleven volt. Filozófusok, pedagógusok, költők, politikusok nagy nevei vonzották az egész birodalomból a ráérő gazdagokat, a kíváncsiskodó előkelőket és! a tanulnivágyó ifjúságot. Másokat pedig a stadion Viadalai, az atlétikai versenyek, párviadalok és kocsiversenyek hívtak. Mindig népes volt az agora, a piactér, ahol a nyilvános élet zajlott, hangos az Areopagus, a törvénykezésnek és tudományos vitáknak a Színhelye és izgalomra éhes tömeg leste a versenyek eredményeit. Az érkező idegenre a város megelégedett, sőt elbizakodott benyomást tesz. Valaki az álarc mögé látott Pált nem igézte meg a város sok szépsége, zajos forgalma és önhitt tudománya. A sok bálványtemplom ésl istenszobor valósággal háborgásba hozta a lelkét. Tudta ö nagyon jól, hogy mit érnek az ilyen istenek, még ha elefántcsontból vannak is faragva és arannyal díszítve. Ismeirte az Olympos isteneinek feslett kalandjait, ádáz harcait, nagyon is emberi indulatait és tudta, hogy nem teszi őket az Istenné, ha emberek legendába öltöztetik a személyüket és márványba vésik alakjukat. A görög bölcselet se volt ismeretlen előtte. Tudta nagyok jól hogy a „világlélekké“ személytelenitett isteneszme, a sorssá torzított teremtő és fenntartó erő nem segíthet bennünket előbbre annál mint a stoicizmus, ami azt tanította, hogy az ember bölcs egykedvűséggel fogadjon minden szenvedést, úgyse kerülhetvén el, ha ki van rá szabva, vagy pedig mint az epikureizmus, ami azt hirdette, hogy meg kell ragadni minden élvezetet. hiszen vak véletlen hatalmában van az életünk Pál azt is tudta, hogy á pogánvság a legszínesebb, a leggazdagabb és a legműveltebb fokán sem tudia kielégíteni az ember lelkét. S ennek ékes bizonyságára is talált Athénben. Amint járta a város forgalmas utcáit és nézegette a bálványoltárokat, olyanra is bukkant, amire az volt írva: „Ismeretlen Istennek!“ Nem volt itt bizonyos senki abban hogv a helyesí úton jár. Nem nyert igazi kielégülést a legbuzgóbb bálvámhívő sem. A háromezer bálvánvoltár mellett még ennek a sejtelmes oltárnak is alapot kellett vetniök. Hát hogyha ez az általuk nem ismert Isten mindeneknél hatalmasabb, haragosabb és fontosabb Isteni Hát, hogyha ez az igazi Isten! Mindezt látva és átérezve Pál Athénben sem lehetett tétlen. Megjelent a zsinagógában és vetekedett az ottani zsidókkal és proselythákkal. Hirdette nékik a Názáreti Jézust, a megígért Messiást. A zsinagógán. kívül is állandóan készen volt a bizonyságtételre. Szóbaeresz- kedett járókelőkkel, vitatkozók közé vegyült, kérdezett s a felé forduló érdeklődésre hirdette a megfeszített és feltámadott Jézust', mindenek ítélőbíráját és üdvözítőjét. A pogányság fővárosában sem hallgathatott, mert a Krisztusi szerelme- szorongatta. ■ ........... ■■ r.... ,T ....... ,m i. ..pw Fe lébred az érdeklődés. Pál elejtett szavai, találó megjegyzései, lelkes bizonyságtétele felkeltette a hallgatói érdeklődését. A mondanivalója egészen újszerű volt. Vitatkozásmódja se a megszokott. Ismerősnek látszott a görög szellemi világban, de egy két szavával megdöntötte az addig olyan biztosnak hitt elveket. Lehetetlen dolgokat állított, de azokat olyan meggyőződéssel, hogy nem lehetetett csak úgy elmenni mellette. Penszév az agora népe nem ismerhette be könnyen felébredő érdeklődését, inkább csak úgy vállat vonva, fölényesen kérdezték: '„Mit akarhat ez a csacsogó mondani?“ Benne van ebben a tanult görög fölénye a vándorzsidó felett, a klasszikus rétorok ékesen szóló utódjának a megvetésé a nép nyelvét talán tájszó- lásban beszélő Pál felett. Mások azonban tárgyilagosabb hangot kívántak használni ezzel az érdekes idegennel szemben ésf azt ajánlották, hogy menjenek el az Areopagusra és Pál ott adja elő tanítását. Hátha van abban olyan, amit ők is meg tudnak érteni. Az athéni ember soha nem volt szűkkeblű másokkal szemben. Különben hogyan fért volna meg annyiféle kultusz és filozófiai irányzat egymás mellett. A Pálnak tett ajánlat mindenképpen megtisztelő. A már napok óta folytatott beszélgetések felébresztették az érdeklődést 6 az agorától az Areopagusig tartó úton is szaporodott a tömeg, úgyhogy mire odaértek nagyszámú hallgatóság várhatta Pál megszólalását. S ez a hallgatóság nem csupán esetlegesen összeverődött utcanép lehetett, hanem az athéni szellemi világ színe-java: városvezetők, bölcselők, tanítók, művészek, költők, stb. Pál a pogányság szellemi centrumába került és a görög világ vezető rétegei előtt szólhatott. Missziói igehirdetés az Areopaguson. Pál apostolnak az európai missziói útjáról nem sok prédikációja örökíttetett meg. Talán csak kettő: az athéni prédikáció és az efezusi presbiterek előtt mondott búcsúbeszéd. (Csel. 20:18—35). Mivel pedig ez utóbbi kifejezetten pásztori intés, azt lehet mondani, hogy az areo- pagusi beszéd az egyetlen missziói prédikáció, amit Pál európai térítőútjáról ismerünk. Bizonyára meg lehetett ennek az egészen sajátos helye és jelentősége a kelresz- tyénség terjedésének első évtizedeiben, azért került bele ■az apostoli keresztyénség történetkönyvébe. Nézzük meg közelebbről, mi van ebben a prédikációban? Az areopagusi beszéd valóban mintája lehet minden idők miss'ziói igehirdetésének. Egymagában igazolása annak, hogy az élő, egyetlen Isten az evangélium képviseletében alkalmas! követet küldött a pogány világ ■szellemi centrumába. Alig nyitotta Pál szólásra ajkát, figyelmesen hallgatták még a gúnyolódók is a „csa- csogót“. Pál szívének a mentő szeretete látszik meg abban, hogyan keresi meg a kapcsoló pontot hallgatóihoz. Ige- neli a pogányslágban levő nagy vágyakozást Isten után, hivatkozik a pogány költők idézetére, amely (ha ugyan pantheista értelemben) szintén Isten mlindenütt jelenvalóságát hirdeti. Ugyanakkor abból sem csinál titkot, hogy a pogányok tudatlanságban tévelyegnek és 'rendre fejükre olvasta tévedéseiket. Isten nem személytelen világiélek, hanem élő, személyes! Isten, ö teremtette és Ö tartja fenn a világot. Kézzel csinált templomokban nem lakik, „aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség vagy kitalálás faragványaihoz“ nem hasonlatos. A népek is mind Isten teremtménye és Isten határozta meg idejüket és lakóhelyüket. Semmli alapja nincs az athéni nép nagy elbizakodottságának. A pogá- nyokat is arra rendelte, hogy keressék és megismerjék Istent és ha eddig nem történt meg tudatlanság miatt, most hangzik feléjük a megtérés parancsa. Mért egy napon a feltámasztott Krisztus/ által mindeneket meg fog ítélni. Ennyi hangzott el. Egyszerűen és félreértbetetleül ÉLŐ VÍZ 6
