Élő Víz, 1950
1950-január / 3. szám
az ö szegénysége által meggazdagodjatok.«. (II. Kor. 8:9.) Mindent másokért, mások javára Cselekedett. Uát lehet-e akkor Jézus követője az a keresztyén, akinek az éleiében még önmaga áll az első helyen. A maga előnye, kényelme, boldogulása, vagy pedig lelki nyugalma, öröme és üdvösségé az első, és minden ember szinte arra való, hogy ezt szolgálja?! Vájjon ismerősök-e Jézus követésének csak az abc-jével is azok, akik olyan könnyen megbántódnak, csalódnak, kiábrándulnak és visszavonulnak a keresztyén szolgálatban?! Ha Jézus, a Mester, mindenét állandóan ■odaadta, vesztegette, tékozolta másokért, akkor a követője sem tehet másképpen. Mint ahogy Pál apostol is, amikor .a szenvedései' öl, nyomor gat tatásáról és a halállal való állandó szembenézéséről beszél, azt írja a korinthusiaknak»minden Mérettetek van, hogy a kegyelem, sokasodva, sokak éiltal a hálaadást bőségessé tegye, az Isten dicsőségére«. (II. Kor. 4:15.) 2. Jézus útja még továbbmenően a kereszt útja. Az. 6 megváltói útján kikerülhetetlen szükségszerűség volt a kereszt: kell, hogy Jeruzsálembe menjen, szenvedjen és megölelte sélc. (Mt. 16:21.) »Ha a földbeesett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad. Ha pedig elhal, akkor terem sok gyümölcsöt.« (Jn. 12:24.) A tanítvány útja is csak a leereszt lehet. »Aki nékem szolgál, engem kövessen, és ahol én vágyóié, ott lesz az én szolgám is.« (Jn. 12:26.) »Ha valaki jönni akar énutánam. . . vegye fel az ö keresztjét és kötessen engem.« (Mt. 16:24.) Ismerős-e neked Krisztus keresztje? El mered-e mondani Pál apostollal: »A mi óemberünk ővele megfészíttetett« (Hóm. 6:6), vágj/: »Nékem pedig ne legj/en másban dicsekcdésem, hanem a mi Urunk■ Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszít tetett a világ és én is a világnak.« (Gál. 6:14.) Jézus Krisztus követésre hívó szava a kereszt útjára hív: Kövess engem a keresztre! Kövess engem a halálba! A hit embereinek mindig ez volt az útja, és erre hívják kései utódaikat is. »Jézus, hogy megszentelje az 6 tulajdon vére által a népet, kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívül, az ó gyalázatát hordozván.« (Zsid. 13:12—13.) 3. De azt se hallgathatjuk el, hogy Jézus útja • az élein ek az útja. A golgotái kereszt nem volt az utolsó állomás, és a sziklasír végső pihenőhely. .4 kereszten, a kínoztatáson és a halálon át az élet aratott diadalt. A megfeszített Jézus Krisztus feltámadott és él. Diadalt vett bűnön, halálon és kárhozaton, és ebben a győzelmében is részeltetni akarja az övéit. Jézus követése a kereszten és halálon át az életre vezet. 0 maga mondotta: »Aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt«. (Mt. 17:25.) Akik osztoztunk vele az 0 gj/álázatában, részesülni fogunk az 0 dicsőségében. »Ha az 0 halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk .. . Hog<iha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ővele.« (Hóm. 1:5,8.) A »Kövess engem!« felhívásban mindez benne van. Amikor Jézus a maga útjára, követésére hív, akkor életre és üdvösségre hív. Ezt cselekszi most is. Ezeken a sorokon keresztül veled is. Ismeri minden szennyedet, gyengeségedet és sokszori bukásodat, mégis azt mondja: kövess engem. Átszegzett kezeit tárja feléd: kövess engem. Mit felelsz a hívó szóra? Ha indulsz, akkor az élet útjára léptél. Ha maradsz, az örök halálban maradsz. Ne tartson vissza semmi. Se a világ hazug ígéretei, se az emberektől való félelem, se a bűnnek a bilincsei. Üdvösségről, vagy kárhozatról van szó. És üdvösség csak azon az úton van, amelynek elején ez a két szó a felirat: Kövess engem! Hogyan lett Norvégia missziói mezőből missziót végző országgá? Norvégiában a legtöbb ember a part mentén él. A tenger minden'időben a norvégek legfontosabb útvonala volt. A Wiking-idő a VIII—X. század —. a norvég nép hatalmas terjeszkedési ideje. A Wikin- gek hadiflottájukkal kifosztották Nvugat-Európa lakosságát és benépesítették Franciaország és- a brit szigetek partvidékét, valamint az északatlanti szigeteket Islandig és Grönlandig. Vallásuk vad harcosok vallása volt. Az első missziói munkát Ansgar, „észak apostola“ végezte, aki a 9. század közepe táján Dániában és Svédországban hirdette az evangéliumot és építette olt az eiső templomokat. Állítólag utódai közül egyesek Délkelet-Norvégiában is működtek. De nagyjában más úton jutott a keresztyénség Norvégiába. Nyugal-Európa temp’omaiban így imádkoztak az emberek: „A vad normannoktól ments meg Uram minket!“ — A vad harcosok sem a templomokat, sem a kolostorokat nem kímélték. A keresztvének szép istentiszteletei és magasabb kultúrája mély hatást leli rájuk is. Egvesek az angol és francia királyok szolgálatába álltak és megkeresztelkedtek. Sok wiking, mint keresztyén tért haza Norvégiába. 930—960-ig Jó Haakon volt Norvégia királya. Az angol udvarban nevelkedett és mint király Norvégiában is be akarta vezetni a keresztyénséget, de szándéka a pogány nép ellenállásán meghiúsult. Azonban különösen az ország déli és nyugati részében állandóvá lett a keresztyén hatás. így érett meg lassan az idő ahhoz, hogv az Angliában megkeresztclkedett Olav Tryggvason király i(995—1000) a partvidékeken győzelemre segítse a trónralépése után a keresztyénséget. Kriszlusért való buzgóságában misszionáriusokat" küldött az északatlanti szigetekre is, ahol a lakosság norvég származású volt. így pl. Island szigetén 1000-ben törvényesen elfogadták a keresztyénséget. Ugyanabban az évben Leif Erik son a keresztyénséget Grönlandban is elvitte. Ezen az útján fedezte fel Észak-Amerikát. Más szavakkal: a keresztyénség alig jutott még diadalra Norvégiában, amikor már más országokba mentek onnan, hogy azokat Krisztushoz térítsék. Olav Haraldson, vagy Szent Olav 1015—1030-ig uralkodott Norvégiában. Rokonához, Olav Tryggva- sonhoz hasolóan ő is wikingkalandozásokat vezetett Nyugat-Európába és Normandiában megkeresztel ke- dett. Amikor hazaiért Norvégiába, a birodalom politikailag feloszlóban és részben idegen iga alatt volt. Olav felszabadította és ismét összegyűjtötte a birodalmat és az ő idejében nyert a keresztyénség Norvégiában mindenütt törvényesen is elismerést. Az egyház is akkor szervezkedett. — A király egy Dánia állal támogatott felkelésben esett el, de éppen a halála segítette a keresztyénséget a végleges győzelemhez Norvégiában. Rövidesen barátai és ellenségei széninek nyilvánították. Sírja Nidarosban (Trondhjem) Norvégia egyházi centruma lett, ahová egész Észak-Enrópából özönlöttek a zarándokok. — 1152-ben Nidaros érseki székhely lett A norvég érsekség a tulajdonképpeni Norvégián kívül magába- foglalta Islandot, Grönlandot és az akkori Norvégiához tartozó skót szigeteket. A középkorban az Észak-Norvégiában élő lappok közölt is folyt bizonyos missziói munka, de ezek többnyire pogányok. vagy félpogányok maradtak. A reformáció után a 17. században is voltak missziói kísérletek a lappok között. A legelső evangélikus missziói munkának Ziegenbalg és Plüfschau hallei misszionáriusok kiküldését tekintjük Koppenhágából Trankebarba (Indiában) 1706-ban. IV. Frigyes Dánia és Norvégia királya maga állt ezen kiküldés mögött. 1714-ben alapította a misz- sziói kollégiumot, amely nemsokára átvette a Noréló víz 5
